Az Európai Parlament nagy többséggel szavazta meg azt a javaslatot, hogy Szerbia, Montenegró és Macedónia polgárai számára szüntessék meg a vízumkötelezettséget. Az ajánlat szerint a kedvező döntés december 19-én lépne érvénybe, miután az EU minisztertanácsa november 30-ai összejövetelén jóváhagyja. Többen úgy gondolják, ez éppen megfelelő karácsonyi, illetve újévi ajándék lenne az érintetteknek.
A szerbiai pártok természetesen ezt a lehetőséget is civakodásra, illetve a saját érdemeik öregbítésére próbálták felhasználni. Egyesek már azon vérmes reményeiknek is hangot adtak, hogy ezután gyorsított eljárással feloldják az átmeneti kereskedelmi egyezményt és lehetővé teszik az ország számára a tagjelöltté válást. Jelko Kacin, az Európai Parlament szerbiai jelentéstevője azonban gyorsan lehűtötte az ábrándozókat, amikor kijelentette, Szerbiának gondolnia sem kellene arra, hogy még az idén benyújtsa az uniós felvételi kérelmét. Megalapozatlan elképzelés - mondta a szlovén diplomata, és hozzátette, nem
Hollandia az akadályozó, hanem Ratko Mladić, Goran Hadžić, illetve azok, akik segítenek nekik.
Míg a politikai elit nagy része elégedettségét fejezte ki a hír hallatán, az olvasói vélemények, amelyek főleg a szerb lapok internetes kiadásaiban láttak napvilágot, már nem ennyire kedvezőek. Egyesek úgy vélik, ez a legjobb, ami az utóbbi években történhetett velük, de nem ritkák azok a kommentárok sem, amelyekben megállapítják, a lakosság többségének semmit sem jelent a vízumliberalizáció, hiszen az utazáshoz elsősorban pénz kellene. Íme egy a frappánsabb hozzászólások közül: ''Mit kezdjek a vízummal? Inkább egy kis pénzmagot ajándékozzanak nekem!” ''Nagyszerű! Fogok egy szelet kenyeret, fehér kendőbe kötöm, a batyut a kapa nyelére akasztom, a kapát a vállamra vetem, és irány Európa!” - vázolja valaki találóan a helyzetet. Nagyon mélyre süllyedtünk - sóhajtanak mások -, ha már a szabad utazást, ami alapvető emberi jog, mi ajándékként éljük meg.
Belgrádban egyébként annyira biztosra veszik a szerb állampolgárok EU-s vízumkényszerének a közeli eltörlését, hogy megkezdődött annak az ötven embernek a toborzása, aki a miniszterelnök-helyettes társaságában az év végén ingyenes turistaútra mehet az Unió országaiba. Miután az akcióhoz komoly támogatókat sikerült találni, a jótékonykodás a szerb államnak egy fityingjébe sem kerül, a szerencsések pedig az ingyen repülőjegyen, szállodai elhelyezésen, programokon kívül még zsebpénzt is kapnak az egyhetes, Berlinen, Brüsszelen, Párizson és Rómán át vezető kirándulásra. A jelentkezőkkel szemben támasztott egyik feltétel a nagykorúság, a másik, hogy ez legyen az első útjuk az EU területére, és elmondhassák magukról, tettek már valami fontosat, nemeset, hasznosat.
Vannak azonban olyanok is, akik nemcsak ilyen rövid távollétet terveznek. Egyes közvélemény-kutatások szerint a vízumkényszer megszüntetése után Szerbia polgárainak legalább az egynegyede örömmel elhagyná a szülőföldjét valamilyen nyugat-európai munkalehetőség kedvéért. Állítólag a 18-34 éves fiatalok 47 százaléka az első adódó alkalmat megragadná, hogy egy másik országban találja meg a boldogulását. Erre azonban még várniuk kell, hiszen a fehér lista csak azt teszi lehetővé, hogy turistaként, beutazási engedély nélkül látogathassanak el a schengeni országok bármelyikébe, de nem jelent egyben tartózkodási és munkavállalási engedélyt is. A szándékukon talán nem is kell csodálkozni, ha helytálló az az adat, hogy a szerbiai ifjak hetven százaléka még soha nem járt külföldön.
Egyébként a majdnem két évtized után bekövetkezhető szabad határátlépés lehetősége felvillanyozta a turistairodákat is, mert abban bíznak, fellendül a forgalmuk. Sőt, úgy vélik, egyre több banknál igényelhetnek majd hitelt az érdeklődők utazásaik pénzelésére. Esetleg a már meglévő bankkölcsönük mellé, amelyet jó néhányan azért vettek fel, hogy megvásárolják télire a tüzelőt. Mert mi még itt tartunk. Vízummal vagy nélküle.