Dick Cheney, az Egyesült Államok valaha volt legbefolyásosabb alelnöke nyolcvannégy éves korában halt meg. Tőle származott az afganisztáni, illetve az iraki háborúk ötlete is. Két ciklusban, 2001 és 2009 között volt az USA második embere George W. Bush mellett. A Fehér Ház szürke eminenciása volt, akiről a mai politikai szakértők és krónikások is egyöntetűen állítják: semmilyen nagyobb horderejű döntést nem hozhattak meg a kül- vagy belpolitikában a beleegyezése nélkül. Több szívinfarktusa is volt, és számos keringési rendellenességgel küzdött.
2018-ban mutatták be a róla szóló Alelnök (Vice) című játékfilmet, melyben Christian Bale alakította. Adam McKay a Vice-szal egy életrajzi dráma-vígjátékot rendezett. A hihetetlen profizmussal elmaszkírozott Bale, illetve a feleségét játszó Amy Adams talán a legjobbak benne, de Sam Rockwell és Steve Carell is brillírozik. Az már az elején kiderült, hogy ezzel a filmmel McKay valamiféle politikai szatírában gondolkodott — próbálta ötvözni ezt komolyabb hangvételű életrajzi elemekkel, végül pedig egy közepes, mozaikdarabkákból összeálló politikai burleszk lett belőle.
A The Big Short rendezője már az elején tudatja velünk, hogy Cheney minden idők legtitokzatosabb politikai figurája, ők azonban „ku**ára megtettek mindent”. A korabeli kritikák persze arról szóltak, hogy Cheney-t túlságosan démonizálták: olyan szavakat és tetteket tulajdonítottak neki, amelyekhez valójában köze sem volt. Mégis egy olyan karakterről van szó, aki folyamatosan a háttérben munkálkodva próbált befolyást szerezni Washingtonban. A médiában alig-alig szerepelt, viszont képes volt arra, hogy ügyvédi jóváhagyással dönthessen fontos kérdésekben Bush helyett. Az ő idején indult az iraki háború, melynek létjogosultságáról meg volt győződve.
A terrortámadások, az ISIS megjelenésének ideje egyébként is érzékeny téma az USA-ban, McKay viszont még ezt is megpróbálta humorosra fogni — ez pedig nem feltétlenül rezonált jól az amerikai közönséggel. Cheney „rossz oldalát”, azaz alkoholproblémáit és kicsapongásait is erősen ábrázolja az Alelnök, ezek pedig talán a legérdekesebb jelenetek. Egy olyan alelnökről van szó, aki megúszta a vietnámi háborút, inkább a médiamanipulációban volt érdekelt, továbbá a színfalak mögött tárgyalt és telefonálgatott — ezért túl drámai képsorokra ne számítsunk. Nem voltak erkölcsi aggályai a telefonos lehallgatások és a megfigyelt e-mailek kapcsán sem, melyekről azóta egyértelműen bebizonyították, hogy törvénysértő cselekedetek voltak.
Már szó esett arról, hogy a színészek kiválóak — Bale nagyon jól megtanulta Cheney mimikáit és gesztusait, az alelnök hataloméhségének emberi aspektusait pedig inkább Amy Adams (a feleség) domborítja ki, aki előbb-utóbb szintén irányító szerepre törekedett. Érdekes karakterrajzot kapunk Cheney-ről, aki, úgy tűnik, éppen ugyanannyira volt áldozat, mint elkövető — általában megfelelési kényszerrel küzdött, és felesége is befolyásolta. Sajnos eléggé egysíkú ez az életrajzi dráma, a sok-sok vígjátékos elem ellenére is, mivel nem lehet egyértelműen mindent a hataloméhséggel megmagyarázni. Sok más anyag viszont nincs Cheney-ről magyar nyelven, de játékfilm sem készült ezen az egyen kívül.
Az Alelnök ma már több streamingoldalon is megtalálható, illetve hozzáférhető az interneten. Biztos vagyok benne, hogy a kortárs politikai krónikások most veszik majd igazán kezükbe az irányítást, sőt, még az is lehet, hogy egy újabb mozifilmben is láthatjuk majd Cheney ténykedéseit, manipulációs technikáit és nehéz természetét. Érdekesség egyébként, hogy a 2010-es évek végétől élesen kritizálta Trumpot, mivel szerinte a feje tetejére állította a szövetségi rendszert — nyilvánosan is Kamala Harrist támogatta a 2024. évi választáson.
KÉPEK: imdb.com
