Szépen viselkedni ugyan minden gyermek, sőt felnőtt is tud, csak hát sokszor ,,nincs rá ideje''! Akár a falra hányt borsó, lepereg rólu(n)k a tanító nénik/bácsik s a tanárok intő szava (újabban már az óvó néniké is!). A zokszónak immár vége-hossza nincs. Azazhogy van, mindössze szabály kellenek (legalábbis az oktatásügyben!), de e szabályok egyébként is szerves részei az erőszakmentes iskolák programkeretébe ügyesen belekomponált restitúciós fejezetnek. Valójában arról van szó, hogy közösen kell(ene) fellelni és elfojtani a felbukkanó gondok csíráját. Majd mindennemű erőszak nélkül elvégezni a ''csírátlanítás”-t. És békejobbot nyújtatni egymásnak!
Az alant olvasható szabályokat a székelykevei Žarko Zrenjanin Általános Iskola faliújságáról koppintottuk le, kiegészítve őket egy kisdiák által megfogalmazott ''használati utasítás”-sal is. Újra és újraolvasva, lehetetlen szabadulnom a felismeréstől: ezek az alsósok bizony becsületesen rátapintottak a (magasabb szférákban is megszívlelendő!) lényegre!
A 2. osztály viselkedési szabályai:
1. Idejében érkezünk az iskolába.
2. A tanteremben tanulunk.
3. A tanítási órákon figyelünk a tanító nénire, a társainkra (jelentkezünk).
4. Vigyázunk egymás holmijára, a bútorzatra.
5. Ügyelünk a tisztaságra.
6. Segítünk egymásnak.
''Az a tanuló, aki betartja ezeket a szabályokat, pillangós oklevelet érdemel. Aki azonban nem tartja be őket, az fekete ákombákomot kap. A tantermünkben kiragasztottunk egy táblázatot, azon látható, hogy ki milyen pontot érdemel.” (Dobó Laura, 2. osztály)