A mostanra már mindannyiunk életét és sorsát befolyásoló járvánnyal kapcsolatban nem nehéz valótlanságokat, butaságokat állítani. Elég csak a közösségi oldalakon elolvasni néhány megosztást vagy bejegyzést, és ez máris nyilvánvaló. Okosat viszont elég nehéz, nem is lehet mondani. Erre az a bizonyíték, hogy a világ legfejlettebb országainak jeles szakemberei is legfeljebb a maszk viselését és a távolságtartást tudják ajánlani. Jóslatok persze vannak, hogy mikor lehet megoldás, védőoltás, egyebek, de mindez egyelőre csak feltételes mód.
Ha lehet hinni a statisztikáknak, a fejlettnek tartott nyugati társadalmak kevésbé sikeresek a járvány elleni harcban. Ázsiában — ahol állítólag elsőként jelent meg a kór — azonnal drákói intézkedéseket hoztak. A nagybetűs Nyugat viszont tétovázott, és most úgy tűnik, ennek következménye, hogy Európában és Amerikában ennyire katasztrofálisan rosszak, Ázsiában pedig jók a járványügyi mutatószámok. Kína volt az első áldozat. Így utólag viszont megállapítható, hogy kezdetektől fogva nem úgy tekintett a helyzetre, hogy valamiféle napi politikai pontokat lehet általa szerezni, vagy az eseményeket fel lehet használni rövid távon a politikai ellenfelekkel történő leszámolásra.
Illusztráció (Pixabay.com)
Európában a svédek próbálkoztak egyedi módszerrel a rájuk jellemző felfogásból közelítve meg a problémát. De a saját külön útjukat járták a németek, a franciák és az olaszok is, több-kevesebb sikerrel.
A vírus elméletileg Kínából indult el „hódító” útjára, ott viszont mostanra sikerült is semlegesíteni. Így most Nyugat-Európában a vezető szerepet játszó, korábban rendre a legjobban teljesítő, 80 milliós Németországban a duplája a napi fertőzötteknek és áldozatoknak a száma, mint a 1,5 milliárd lakosú Kínában. Persze mindehhez hozzá kell fűzni, hogy az adatokat a hivatalos tesztelések alapján teszik közzé, nem tudni, mekkora a tünetmentes fertőzöttek száma, és sok más dilemma is felvetődik. Azt a tényt sem szabad elhanyagolni, hogy Európában elöregedő társadalmakról beszélhetünk, az idősek pedig állítólag a legveszélyeztetettebbek.
Paradoxon viszont, hogy például Ázsiában sokkal nagyobb a népsűrűség, az idős emberek zsúfolt városokban, kis helyen élnek, mégis alacsony a fertőzöttek száma. Igaz, amíg nálunk több-kevesebb sikerrel most próbálják a maszk viselésére szoktatni a népességet, addig Ázsiában — a korábban is gyakran felbukkanó influenzajárványok és általában a levegő szennyezettsége miatt — évekkel ezelőtt sem volt ritka, hogy az emberek maszkban jártak. A hírügynökségek által továbbított képek tanúsága szerint például Japánban vagy a hatalmas kínai városokban a metrókon, buszokon, vonatokon nem volt ritka jelenség a maszk viselése. De arrafelé állítólag egymás ölelgetése, csókolgatása is kevésbé jellemző. Az ilyen szokások megléte vagy hiánya nagymértékben befolyásolhatja a vírus terjedését.
Az ősi konfuciánus alapkultúrának tulajdonítják azt a magatartást, hogy vész idején az ember minden bajba kerülttel szolidáris, és annak utasításait követi, akinek a véleményét helyesnek tartja. Még mindig korai messzemenő következtetéseket levonni, de az talán már kijelenthető, hogy a nyugati mentalitásra és gondolkodásra jellemző, az élet minden területén felismerhető liberális szemlélet a lakosság bizonyos rétegeire nézve szó szerint életveszélyes lehet. Nem csak a koronavírus esetében.
