Az est során a jugoszláviai kisajátítások, államosítások történetéből válogatva betekintést nyújtott a magyar állampolgárok ingó és ingatlan vagyonának, a magyar állam, a magyarországi pénzintézetek, valamint a kis- és a nagyvállalatok ipari, pénzügyi érdekeltségeinek sorsába, illetve az erre vonatkozó magyar—jugoszláv tárgyalásokat is bemutatta. A hallgatóság megtudhatta, hogyan változott a délvidéki magyarok állampolgársága 1918 és 1945 között, hogyan kezdődött meg Jugoszláviában az ellenséges vagyonok kisajátítása és nacionalizálása, továbbá a kiutasított magyarok vagyonának sorsáról is szó esett.

A szerző felvételei

Az akkori időkben a jugoszláv hatalom a magyar és a német vagyonok elkobzását ezeknek a nemzetiségeknek a háborúkban betöltött szerepével indokolta. Ezek a kisebbségek anyaországi vesztesekként fejezték be a II. világháborút, Jugoszlávia pedig a győztesek oldalán úgynevezett kis győztesként fejezte be, és saját szétvált államiságát rekonstruálhatta, tehát az indok a megszállókkal való kollaboráció volt. Abban az időben gyakori megfogalmazás volt, hogy valaki a nép ellensége. E feljelentések alapján a vádakat nem is kellett konkrétan bizonyítani, de ezek alapján megtörténtek a vagyonelkobzások — foglalta össze dr. A. Sajti Enikő. Mint mondta, a Jugoszláviából Magyarországra emigrált magyar állampolgárok vagyonának elkobzásáról elérhetőek az adatok, legalábbis a magyar összeírások szerint.

— Megvan, hogy hány magyar pénzintézetet sajátítottak ki, hány magyar állampolgár házát vették el, kinek a kocsmáját, kinek a vendéglőjét, kinek a termálfürdőjét. Ezek mind magyar állampolgárok. Az itt, Jugoszláviában maradt, magyar nemzetiségű, nyilván jugoszláv állampolgárrá váló magyarok esetében ilyen összesített számadatok nincsenek, és úgy tudom, hogy még a visszaszolgáltatási törvényben sincsenek pontos adatok erre vonatkozóan. Az egyházaktól elkobzott vagyon 90 százalékát már visszaadták az itteni egyházaknak. A németek kapcsán pedig feltétlenül az úgynevezett kollektív bűnösségről kell beszélni. Nemcsak Jugoszlávia sajátja, hogy kollektív bűnössé tette egy nemzetiség tagjait, és kitelepítette vagy táborokba zárta őket, hanem ez összeurópai jelenség volt. A vajdasági magyarság az utóbbi néhány évben a restitúciós törvénynek köszönhetően megkezdte valamilyen módon visszakapni a vagyonát, mégis egy kicsit vontatottan halad.

A vajdasági magyarok egykor elkobzott vagyonának visszaszármaztatásáról nincsenek adatok, nyilatkozta a témát vizsgáló történész. Mint mondta, tudomása szerint hivatalos, állami összesítés nem létezik, egyes civil szervezetek tettek közzé bizonyos adatokat, de azok nem megbízható források. Arról is beszélt, hogy a jelenleg lassan haladó vagyon-visszaszolgáltatási eljárás talán majd most felgyorsul, de egészen 2019-ig, 2018-ig egy végtelen lassú folyamat volt.

2018-ig visszaszolgáltattak 6424 üzletet, lakást és egyéb épületet, valamint 25 000 hektár földet — mondta Sajti. Azt is hozzátette, hogy nehézségek adódtak a földek természetbeni visszaadása körül, illetve ennek hiányában még mindig nem állapították meg a szükséges szorzószámot. 2019 januárjában a kifizetések határidejét kitolták 2020-ra, de a kárpótlásnak csupán a 10 százalékát fizetnék ki, az egészet pedig államkötvény formájában 2021-ig. Ha azonban lehetséges, a kárpótlás természetben is történhet, a maximális összeg 500 000 euró lehet. 2019 márciusában lehetővé vált és megkezdődött a magyar állampolgárok kárpótlása is. Ez jelentős előrelépés, mivel az 1956-os jugoszláv—magyar egyezmény kiegyenlítettnek tekintette a követeléseket — emelte ki előadásában dr. A. Sajti Enikő.