Ha valaki nem ismerné: a Góbé az autentikus magyar népzenét különféle zenei irányzatokkal keveri, amolyan fusion folk stílusban. Új lemezével a Kárpát-medence népzenei anyagán kívülre is tekint, így igazi alternatív világzenei csemegét kínál. A zenekar tagjai: Várai Áron, Rigó Márton, Vizeli Máté, Hegyi Zoltán, Egervári Mátyás, Czupi Áron.

Fotó: Bartis Milán Rafael

* Itt a sokak által várva várt új lemez. Mesélj, milyen lett!  

— Egy jó ideje már készült. Az előző, Élem című albumunk 2022-ben jelent meg, azóta dolgoztunk az új dalokon. A zenei anyagon érződik, hogy már egyre több nép zenéje inspirál bennünket. Külföldi vendégzenészek is hallhatóak a lemezen, Oscar Beerten, Lamine, azaz művésznevén Afrikora, s a Zajnal, szóval egy még nagyobb népzenei nyitottságot is hoz az album. Mi is egyre több mindennel találkozunk, és szeretjük párhuzamba állítani ezt a magyar népzenével, melyet eddig is amolyan asszociációs játékként játszottunk. A szövegeink is alakultak, például helyet kapott egy rapszám is az új lemezen, a szövegét Rigó Marci, a prímásunk írta. Amikor beszélgettünk az új anyagról, a változás s a megérkezés szavak jutottak eszünkbe. Tizennyolc éve létezik a Góbé, a társaság zeneileg és emberileg is kezd összeérni. A Góbéban távolabbra mutató céljaink vannak — zenekarként, egyesületként és fesztiválszervező csapatként is. 

* Mit értesz ezen?

— Nekem ez az első olyan zenekarom, ahol mindenki profi, s ez érződik a légkörön is. Meg tudjuk mutatni a magyar népzenét olyanoknak is, akik talán nincsenek annyira benne a táncházmozgalomban, vagy kevésbé ismerik a magyar népzenét. Ez egyfajta küldetéstudat is, emellett sokat beszélgetünk egyéb értékekről, fontos számunkra a közösségteremtés és -építés, a zenei továbbképzés. Zenekarunkban már doktori címet viselő tag is van Vizeli Máté személyében, szóval igyekszünk a világban is értéket teremteni, képviselni és továbbadni. Kisebb zenekaroknak is segítünk, ha kérik, vagy például együttműködünk a Hagyományok Házával, mellyel többször gondolkodtunk már közös projektumban.

Fotó: Szűcs Alíz

* S mi a helyzet a tanítással, az utánpótlás képzésével? 

— Erre is nagy hangsúlyt helyezünk. A Góbé autentikus népzenei vonalat képviselő része többször tanít a Gyöngyvirágos Folkműhelyben, mely egy vándorkurzus, Halász Réka szervezi, aki a saját fesztiválunk, a BoglArt szervezői csapatában is benne van, itt szintén tanít a csapat nagy része. Máté, Zoli és Matyi zeneiskolában oktatnak, nekem és Marcinak is vannak növendékeim, szóval igen, ez is velejárója ennek a már említett küldetéstudatnak.

* Hogyan dolgoztok egy új albumon, mekkora a demokrácia a zenekarban? 

— Változó a munkamódszer. Van, hogy valaki hoz egy ötletet, melyet közösen dolgozunk ki, a rapszám is ilyen volt, melynek alapját Rigó Marci és Matyi találták ki közösen Marci egyik szövegére. Ehhez idomult a csapat, és mindenki hozzátette a saját részét. De olyan is megesett, hogy a hangbeálláson, ahol mindenféle dalt játszunk, mely éppen eszünkbe jut, egyszer kecskedudával zenéltem el valamit, ami nagyon megragadta Marcit, s abból született a Nádas című számunk. Vagy volt olyan is, hogy valaki klasszikus zenei értelemben egy írott darabot hozott be próbára, s abból indultunk ki. Szeretünk határidőket szabni magunknak, mondjuk, egy pályázathoz, ami segít, és meggyorsítja a dalok születését. (Nevet.)

Fotó: Szűcs Alíz

* Szokott-e konfliktus kialakulni köztetek például azért, mert valaki nagyon ragaszkodik egy-egy dallamhoz, szöveghez? 

— Ritkán, de ez is megesik, csak egy idő után problematikus, hiszen ha valahol már tart egy dal, akkor egy-egy új ötlet nem feltétlenül hasznos, mert nagyon hozzá kellene nyúlni, átvariálni, ami ezen a ponton már szinte esélytelen. Ilyenkor kompromisszumokat kell kötni, de arra mindig figyelünk, hogy a végeredmény mind a hatunknak tetsszen. Elég demokratikus a csapat, ráadásul nehezen dönt, úgyhogy hagyunk időt magunknak mindent átgondolni. 

* Mit tapasztaltok, a közönség a magyar népzenés dalaitokat szereti jobban, vagy a valamivel fúziósabb hangzásúakat?

— Jó kérdés. Azt vettem észre, hogy az új dalok nagy sikert aratnak. Sokat hallgatnak bennünket a világ minden táján, ami annak köszönhető, hogy sokat jártunk az utóbbi időben külföldre fellépni, viszont van a zenekarnak egy régi rajongói bázisa, mely szokta hiányolni a régebbi, népzeneibb feldolgozású dalokat. Fel szokott merülni ez a téma, hogy írjunk-e a régi Góbéra hajazó számokat, de mindig oda lyukadunk ki, hogy azt csináljuk, ami éppen jön belőlünk — és most ez jött.

* Szerinted mennyire kell kiszolgálni a közönség igényeit?  

— Ez főként olyankor nehezebb kérdés, amikor a koncertlistát írjuk össze, mert mi is látjuk a neten, hogy mely számok pörögnek legjobban, s azért ezt is figyelembe kell venni egy-egy koncerten, ezekből is kell játszani. A közönség reakciójából mindig kiderül, hogy vannak régi kedvencek, melyeket mi sem játszottunk már jó ideje, s kérik őket. Hál’ istennek, nagyon sok dalunk van, lehet válogatni. Mindig igyekszünk megfelelni a közönségünknek is. 

* Egy új album megjelenésekor meg lehet-e jósolni előre, hogy melyik dal fog élőben nagyot szólni, melyik lesz sláger?

— Nem. Próbáltuk már jósolgatni, de végül mindig kiderült, hogy egész másra kaptak rá. Most kezdjük játszani az új album dalait, nagyon kíváncsi vagyok, most melyik üt.

* Meg lehet-e unni a közös zenélést?

— Megunni szerintem nem lehet. Változunk a korral, lassan mindenki családos, sok-sok Góbé-gyermek szaladgál körülöttünk, már vannak igényeink. Sátorban, földön alvós, hálózsákos történeteket már ritkán vállalunk be. Ha egy hosszú útra megyünk, mint például nemrég Finnországba, többen repülővel utaznak. Tehát erre is figyelünk, hogy komfortosabb legyen egy-egy út, turné. Szeretünk utazni, de már az is számít, hogy vár bennünket otthon a család. Nagyon szeretjük a koncertszezont, két hónapig nem láttuk egymást, most kezdtünk újra próbálni, hiányoztunk egymásnak. Ezt meg is beszéltük. Jó közösség vagyunk, a Góbé a második családunk, szeretjük és segítjük egymást, zenélni is szeretünk, úgyhogy ezt valóban nem lehet megunni.

* Ha olyan közönség előtt játszatok, amely nem bulizik, vagy kevesebb energiát kaptok vissza, az hogyan hat rád? Lehangol, vagy ösztönöz arra, hogy felpörgesd a hallgatóságot?

— Szoktunk ülős koncerteket is adni, olyankor színháztermekben vagyunk, és ez egészen más jellegű. Mi szeretünk zenélni, ami független attól, hogy hány ember van a nézőtéren. Volt már olyan külföldi koncertünk, amelyen három emberből állt a közönség. Későn is hirdettük meg, hétköznap is volt, de ez is nagyon jól sikerült, mert például ki tudtunk próbálni olyan dolgokat, amelyeket nagyobb közönség előtt talán nem mertünk volna. Olyan volt, mintha egy nyílt próba lenne, egy kicsit mi is befelé fordultunk, és magunknak is játszottunk. Ez is jó. 

* Nem először léptek fel Vajdaságban, mondhatni, már hazajártok hozzánk. Milyen az itteni közönség?

— Nagyon szeretünk ide jönni, sok szép emlékünk van, az utóbbi időben többször is volt szerencsénk fellépni Vajdaságban. Nagyon tetszik az a nyitottság, amelyet a közönségen érzek, s amelyet máshol nem ennyire tapasztalok. Lehet, furán hangzik, de sokkal boldogabbnak és felszabadultabbnak látom a vajdasági közönséget, s ez nekünk is jobb energiát ad. Mindig hatalmas bulik kerekedtek itt, melyeket mi is nagyon élvezünk, úgyhogy én már nagyon várom a pénteket. Gyertek ti is!

Én már meg is hallgattam az új számokat, és mondhatom, alig várom, hogy élőben is halljam őket. A kedvenclistámra is felkerült már néhány, például az Árva vagy a Világ muzsikása. Kíváncsi vagyok, nektek melyek lesznek a kedvenceitek.