Világnézet felülnézetből

Világnézet felülnézetből

Valójában a szemünk előtt peregnek az események, mégsem könnyű megérteni, mi is történik, azt meg főképp nem, hogy miért. Titkosszolgálati bizalmas információk szivárognak ki, kémbotrányok, politikai bizonytalanság?

Azok, akik az ezredforduló előtt születtek, nyilván nem ilyennek hitték a jövőt. A XXI. század információbősége, a hírek és álhírek kavalkádja közepette ember legyen a talpán, akinek sikerül végig a realitás talaján állva megítélni, mi helyes és helytelen, mi az, ami még esetleg belefér a nem is mindig pontosan definiálható magasztosabb célok érdekében.

A különféle lokális és nemzetközi politikai szerveződések, valamint az őket a saját érdekeik érvényesítése céljából felhasználó impériumok vajon mennyire tudják artikulálni azokat az egyre égetőbbé váló gondokat, amelyek a jövőnket is alapjában meghatározzák? Valójában a — lényegében csak úgynevezett áttételes legitimációval bíró — nemzetközi szervezetek képviselői mennyire tudják átlátni, hol vannak az előállt helyzet érzékeny pontjai, és hol kell belenyúlni a rendszerbe ahhoz, hogy az a megfelelő módon kezdjen el működni?

A nemzetközileg elfogadott standardok vagy olyan képzeletbeli értékrendek, mint az európaiság, azon belül a szolidaritás, a jogállamiság mennyire tekinthetőek képlékeny kategóriáknak ilyen zavaros időkben? Ha Európa meg szeretne maradni bolygónk vezető térségeinek egyikeként, a gazdasági és a politikai fejlődés mellett fel kell kínálnia egy önmagában is vonzó, követésre érdemes Európa-képet a fiatal polgárainak. Az oktatás és a képzés fontos feladata, hogy egy ilyen kép kibontakozzon a felnövő nemzedékek számára.

Az európai jövőkép kialakítása nálunk és Európa-szerte mindenhol azért sürgős és nagyon fontos, mert sajnos szembesülni kell a ténnyel, hogy a gyökereiben is európai népesség száma nem nő, miközben a világ más térségeiben, az ismert demográfiai trendek következtében, a népesség megkétszereződése várható 2050-ig.

A felszínen jól el lehet maszatolni a lényeget, ám valójában már csak az a nagy kérdés, hogy ki fogja birtokolni a jövőben azt a formális vagy éppen nem formális képességet, tekintélyt, amely meghatározza, milyen elvek, szabályok és gyakorlati mechanizmusok alapján működhet egy szervezett társadalom. Ha nem is tartunk egy új korszak kezdeténél, mindenképp jelentős változások előtt állunk. Úgy tűnik, hogy az államhoz, az azt megtestesítő intézményekhez és a nemzetközi szervezetekhez való viszonyunk alapjaiban fog megváltozni a következő néhány évben.

A feszültségek, a törésvonalak is áthelyeződnek, egyszersmind megmarad az ellentét azok között, akik a „nemzetköziség” eszméjében látják a jövő jólétének garanciáját, és akik a hagyományoshoz, a helyi értékrendhez ragaszkodnak. Az Európával való azonosulás nehezen definiálható, de létező fogalom. Egy olyan bonyolult jelenség, amelyet sokféleképp lehet értelmezni. Azt is fontos megjegyezni, hogy az európaiság nem feltétlenül és minden esetben egyenlő az Európai Unió támogatásával. Ahogyan például egy politikai mozgalom vagy párt programja is lehet egy bizonyos pillanatban annyira vonzó, hogy az egyén a magáénak érzi, a későbbiekben viszont egyáltalán nem biztos, hogy ez a politika nem távolodik el tőle gyors vagy lassú tempóban.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Nézőpont rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Világnézet felülnézetből
Nézőpont
  • Tóth Péter
  • 2020.01.28.
  • LXXV. évfolyam 3. szám
Világnézet felülnézetből
Nézőpont
  • Dr. Mészáros Zoltán
  • 2020.01.21.
  • LXXV. évfolyam 3. szám
Facebook

Támogatóink