Világháború a világhálón

Világháború a világhálón

A dolog természetéből adódóan pontos információkhoz jutni nyilván képtelenség, de biztosra vehető, hogy 2018-ban jelentősen megugrott a világon az állami támogatású kibertámadások száma. Állítólag Oroszországhoz köthető a legnagyobb aktivitás, de az USA és Kína mellett Irán és Észak-Korea is jelentős ilyen jellegű tevékenységet folytat. A legkevesebb információ egyébként az USA hekkereiről érhető el. De nem azért, mert a legkevésbé aktívak, hanem éppen ellenkezőleg, nagyon aktívak, és nagyon profi módon csinálják.

Az ipari, katonai és politikai célzatú kémkedés a leggyakoribb kibertámadási forma. Nagyon elterjedt, de valójában közvetlenül nem okoz kárt, csupán az információk begyűjtése, esetenként terjesztése a cél. Drasztikusabb formája az adatok törlése, fizikai következményekkel járó rombolás. Nyílt titok, hogy ma már minden aktív kiberhatalom elit hekkercsapatokat tart fenn és működtet. Egy-egy ország bel- és külpolitikai érdekei szerint hajtják végre a kibertámadásokat, illetve olyanok is vannak, akiknek a feladata éppen az ilyen támadások kivédése.

Lényegében nem túlzás azt állítani, hogy a virtuális térben valójában már javában tart a III. világháború, melyet divatos szóval hibrid hadviselésnek is neveznek. Ennek szerves részei a dezinformációs kampányok és az álhírek terjesztése. A CFR csak állami hátszelű incidensekkel foglalkozik, ezért adatbázisa nyilván csak töredéke annak, ami valójában történik a világunkban.

Egy-egy kibertámadás elkövetőjét ugyanis elég nehéz nagy biztonsággal meghatározni. Az államilag „megrendelt” tevékenység is gyakran titokban folyik, és nem kerülhet be egy ilyen adatbázisba. Szakértők azt is kifogásolják, hogy az adatbázisban felülreprezentáltak az angol nyelvű országok elleni támadások. Ennek csupán egy oka van: a legtöbb nyilvános adat ezen a nyelven érhető el. Nemritka azonban, hogy a támadó és az áldozat is ugyanabban az államban van. Például ha egy kormány a saját országa civil szervezetei vagy aktivistái ellen lép fel, de akár saját politikusaikat, képviselőiket is lehallgathatják egyes államok.

A kiberhadviselés korába léptünk, és a virtuális térben vívott háború már szabad szemmel is egyre inkább láthatóvá válik. A legprimitívebb támadási forma, amikor a támadó megváltoztatja egy oldal megjelenését, törli a tartalmát, elcsúfítja, általában azért, hogy így fejezze ki az ellenvéleményét. Ez kellemetlen, látványos, de kevésbé veszélyes. Sokkal veszélyesebb, amikor adatokat, információkat lopnak el, majd juttatnak illetéktelen kezekbe.

A kiberháborúnak már történelme is van: A 2008. évi orosz—grúz konfliktus alatt Oroszország a teljes grúz internetet megbénította. A (kiber)történetírás a nyílt kiberhadviselés nulladik kilométerkövének tekinti ezt az esetet.

Ezenkívül léteznek úgynevezett zsarolóvírusok is, melyek a megtámadott gépen vagy hálózatban titkosítanak bizonyos fájlokat, és csak váltságdíj kifizetése vagy valamilyen követelés teljesítése után engednek újra hozzáférést a zárolt adatokhoz.

A modern kiberhadviselés legveszélyesebb frontja egy ország kritikus infrastruktúrájának és fontos vállalatainak megbénítása. Az első nyilvánosságra került, jelentősebb ilyen akció az iráni atomprogram ellen 2010-ben bevetett Stuxnet volt, melyet amerikai és izraeli hekkerek fejlesztettek ki. A Stuxnet valójában nem vírus volt, hanem féreg: önálló program, mely emberi beavatkozás nélkül képes sokszorozni magát, és a hibákat kihasználva terjedni egy hálózaton.

Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a III. világháború javában tart. Azt is mondhatnánk, szerencsére a virtuális térben, így mégsem jár olyan emberveszteséggel, mint az előző kettő.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Nézőpont rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Világháború a világhálón
Nézőpont
  • Tóth Péter
  • 2019.10.21.
  • LXXIV. évfolyam 42. szám
Világháború a világhálón
Nézőpont
  • Tóth Péter
  • 2019.10.16.
  • LXXIV. évfolyam 41. szám
Facebook

Támogatóink