Az iráni háború nyomán kialakult globális gazdasági nehézségekről szóló elemzésükben azt vizsgálták, miként formálja át a háború a gazdasági világrendet. Az ellátási láncok szakadozása, az energiaárak ingadozása a monetáris stabilitásra nézve is veszélyes, ami az infláció elszabadulását hozhatja már rövid távon is. Amikor ugyanis a nyersolaj és a gáz ára az egekbe szökik, az nemcsak a lakosság fűtési számláin érezhető. Rövid időn belül be fog épülni minden legyártott termék árába. Az olajexportáló országok viszont ritkán adódó lehetőségekkel élhetnek. A magas világpiaci ár a fiskális pozícióikat jelentősen javítja, ha képesek áruikat eljuttatni a vevőkig. Jelentős aránytalanságok alakulhatnak ki, a helyzet pedig a globális vagyon újraelosztásához vezethet. A bizonytalanság miatt a beruházások elmaradhatnak.

Szalai Attila rajza

Kristalina Georgieva, az IMF vezetője szerint a közel-keleti konfliktus magasabb inflációt és lassabb globális növekedést fog eredményezni. Nem kell azonban jól tájékozott közgazdásznak lenni ahhoz, hogy megjósoljuk, még a háború gyors lezárása sem állítja vissza a világgazdaságban az eredeti állapotokat. A világ soha nem lesz már olyan, mint volt. Ha viszont a háború elhúzódna, a hatások sok országnak súlyos gazdasági gondokat okoznának. Fontos megjegyezni azonban, hogy ferdítésektől, politikai indíttatású propagandától sem mentes a jelenlegi helyzet leírása. Világszerte sokféle szereplő vesz részt a folyamatban. Lelkes környezetvédők és klímaaktivisták, tudományos területeken kutatók, a gazdálkodók és a munkavállalók képviselői, a szakszervezetek, a zöld és kevésbé zöld jobb- és baloldali pártok mind azt mondják, azon dolgoznak, hogy megvédjék az embereket a káros hatásoktól. Sok esetben kevés a közös pont az elképzelésekben, de azért általában mindegyikben megjelenik az a felismerés, hogy új gazdasági modellre van szükség a túléléshez. Olyan modellre kellene váltani, amelyben a közösségek és a természet szükségletei élveznek előnyt.

A profittermelés nem az elsődleges és egyetlen cél – hangsúlyozzák sok esetben, miközben talán még sosem volt ilyen intenzív a profitéhség globális szinten, mint napjainkban. Valójában már a 2008. évi válság előtt is az lett volna a legfontosabb kérdés, hogy miként reformálható meg a jelenkori kapitalizmus. Amíg azonban nem volt igazán nagy a baj, addig csak kevesen gondolkodtak gyökeres változásokat hozó modellekben. Az emberek fizikai és pszichikai „jóllétét”, a környezeti fenntarthatóságot, illetve a gazdasági növekedést kellene egy új, a gyakorlatban is működő modellnek tartósan szavatolnia. A múltban alkalmazott modellekkel és gazdaságpolitikákkal ugyanis egyszerre mindezt lehetetlen elérni. Végső ideje lenne elgondolkodnunk azon, hogyan lehetne olyan gazdasági rendszereket kialakítani és működtetni, amelyek a jelenlegi tőkés piaci uralmat le tudják cserélni egy ökológiailag is az emberiség túlélését szem előtt tartó, társadalmilag nem a profitlogikán alapuló, emberarcú világra.