Az elsőt október végén, amikor Paskó Csaba kelebiai plébános látogatott el hozzánk, s a gyerekek örömére a nekik szánt szakácskönyvét mutatta be. November végén pedig dr. Szilágyi Mária — Kerner Gábor A szegedi nagytáj építészeti útmutatója című kötetével ismerkedhetett meg a közönség.

Dr. Szilágyi Máriának különösen örültünk, hiszen őt — magyarcsernyei lévén — mindenki ismeri. Már több könyvét bemutatta szülőfalujában, ami mindig megtisztelő, és jó érzéssel tölti el a hallgatóságot. A helyi közösség előcsarnokában dr. Tóth László polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, kifejezte háláját Máriának, amiért sohasem feledkezik meg Magyarcsernyéről, s a frissen megjelent könyveit elhozza az itteni embereknek is. Id. Szilágyi Mária (a szerző édesanyja) felvezető szövegében arra tért ki, hogy Magyarcsernye első lakosai dohánytermesztők voltak, és Szegedről jöttek. Ma már sajnos csak egy család foglalkozik ennek a növénynek a termesztésével.

A szerzők közül a könyvbemutatón csak dr. Szilágyi Mária volt jelen, aki építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök, az Újvidéki Egyetem Műszaki Tudományok Kara Építészeti és Városrendezési Tanszékén dolgozik, a műemlékvédelem és az építészettörténet, valamint az épített örökség reaktivációja a tantárgyai. Jelenleg mint doktori címet szerzett tanársegéd van hivatásban.

A szerző elmondta, a kötet előzményeként a Balaton-felvidéki építészeti útmutató számos olyan tapasztalatot nyújtott, amely arra biztatta a szerzőpárost, hogy a Kárpát-medence más területein is érdemes foglalkozni napjaink építészetének kérdéseivel.

— A szegedi nagytáj vonatkozásában a XVIII. századtól induló szegedi „kirajzás” a történeti adatok alapján jól követhető volt, egy etnikailag ugyan vegyes, de építészetileg nagyjából egységes terület alakult ki, az uradalmak létrejöttével, a mezőgazdasági műveléssel, az állattartással és elsősorban a fő gazdasági hátteret nyújtó dohánytermesztéssel. Igaz volt ez a tanyás és az utcás településekre egyaránt. Az átalakulás jegyei egyformán megmutatkoztak a XIX. századtól egészen az 1970-es évekig mindkét ország területén. Követhető volt a porták eleinte önmagukban való átalakulása, fejlődése, különösebb településszerkezeti átalakulás nélkül, aztán mindkét oldalon egyformán elterjedtek a ’60-as évek kockaházai, majd a ’70-es évek típustervei. Utóbbiak már teljesen szakítottak a hagyományos építészeti formákkal, de főleg a beépítések, szintszámok és az utcaképek vonatkozásában következett be gyökeres változás. Megjelentek az előkertes házak, a korábban nem létező, utcavonalra kitolt garázsépületek, az eltolt tetősíkok, a homlokzati erkélyek, a minden rendszert nélkülöző homlokzati architektúrák, az aránytalan nyílászárók és még sorolhatnánk a végtelenségig. A XX. század második fele átalakulásának a végső konklúziója az, hogy — tetszik, nem tetszik — az utolsó egységes településképek a kockaházas beépítéssel jöttek létre, mely, úgy tűnik, a ’80-as, ’90-es évekkel végképp le is zárult. Hasonló folyamat ment végbe mindkét területen a tanyák tekintetében, rengeteg helyen már csak egy-egy facsoport tanúskodik a régi gazdálkodásról, a közelben kialakult kis méretű, egyutcás településekkel. Amit a kutatás során nem nagyon rögzíthettünk, az a pozitív településfejlődési folyamat, tudatos településrendezési eszközök jelenléte, az illeszkedést szem előtt tartó, kortárs épületek megjelenése — hallhattuk az előadás folyamán Szilágyi Máriától.

A könyvbemutató után sikerült néhány kérdést feltennem a szerzőnek. 

* A tanári munkán kívül mi az, amivel még foglalkozol?

— Számos olyan projektumban veszek részt, amely az épített örökséghez kapcsolódik, elsősorban Bánát területén, de kolléganőmmel az egész Vajdaság területén levő ipari örökséggel is foglalkozunk. Ez magában foglalja a felújítást is, de elsődleges célunk a figyelemfelkeltés, kutatjuk az elfeledett vagy kevésbé ismert épített örökséget, és ezt kiállítások, előadások, valamint publikációk formájában népszerűsítjük. 

* Megosztanál-e velünk néhány mondatot a mostani kiadvány keletkezéséről? Milyen pályázatra íródott, kivel dolgoztál együtt?

— A jelenlegi kiadvány egy IPA—Interreg határon átívelő pályázat keretében valósult meg, a projektum neve: Newtrad — Hagyományos építészet új perspektívából. A partnerek a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a szegedi Móra Ferenc Múzeum. A vajdasági rész vezető kutatójaként vettem részt a projektumban, ahol Vajdaság 76 szegedi kötődésű falvát kutattuk Kerner Gábor kollégámmal, aki néprajzkutató és építész is. A magyarországi falvakat a Móra Ferenc Múzeum néprajzosai vizsgálták: Bárkányi Ildikó, Ozsváth Gábor és Fodor Ferenc. 

* Hány alkalommal, mely helyeken mutattátok be a könyvet?

— Összesen nyolc bemutatója volt, négy Szerbiában és ugyanennyi Magyarországon. Ez utóbbi fellépéseken a szegedi kollégák is közreműködtek. Magyarországon Hódmezővásárhelyen, Kecskeméten, Szegeden és Budapesten találkoztunk az olvasókkal. Az utóbbi külön élmény volt, mert az eseményt a Magyar Építőművész Szövetség székházában tartottuk meg, és a szakmai közönség is részt vett rajta. Jó volt hallani a pozitív visszajelzéseket a szakemberektől. 

* Számodra mi volt a legmaradandóbb élmény a kutatás során?

— Óriási eredmény, hogy Bálint Sándor nyomán barangolhattuk be ezt a területet, Románia bánáti részét sajnos kihagytuk. Maga a kutatás volt a nagy élmény, az, hogy egy ilyen projektum keretében járhattam be a szegedi nagytáj szerbiai területen levő településeit. Nagyon vegyes képet kaptunk, néhol még egészen jelentős épületállomány maradt meg a letűnt korokból, máshol azonban szinte teljesen eltűnt a hagyományos építészeti örökség. 

* Milyen témával tervezel még foglalkozni? 

— Több kutatásban is részt veszek most, ezek publikálását jövőre tervezzük, valamint a trianoni évfordulóról sem feledkezhetünk meg. A témát a bánáti falvak sorsa által szeretném boncolgatni, kutatótársaimmal együtt.

Izgalommal várjuk dr. Szilágyi Mária következő kiadványát, mely térségünknek a régmúlt időszakát, örökségét tárja elénk. Minden megjelent könyve után egy kicsit közelebb kerülünk vidékünk építészettel, hagyományokkal kapcsolatos múltjához.

Kürtössy Péter felvételei