— Felkerestünk mindenkit, akire emlékeztünk, akit ismerünk — meséli Grgo Tikvicki, a szervezők egyike. — Mindazokat szerettünk volna meghívni, akik visszamenőleg negyven-ötven, de akár hatvan-hetven évvel ezelőtt rendszeresen ministráltak. Tizennégy veterán ministránst találtunk, a legidősebb közülük nyolcvanöt éves, a legfiatalabb pedig körülbelül ötvenöt, mindannyiuknak van jó sok „munkaévük”. Néhányan ma már külföldön élnek, egyikük éppen kórházban volt, és néhányan igazolt okból nem vettek részt a hálaadó szentmisén december 31-én. Aki csak tudott, eljött, és nagyon örült a lehetőségnek. Ez egy kétnyelvű plébánia, így a szentmisét is magyarul és horvátul tartották meg, s úgy esett, hogy éppen hét-hét veterán jött el. A jó hangulat a résztvevőkön kívül a híveket is átjárta. Ez egy valódi, szívből jövő hálaadás volt nemcsak az elmúlt évért, hanem az egész életünkért is. Mindannyian régóta magunk mögött hagytuk a ministránsi éveket, de most lehetőségünk adódott közösen ünnepelni, és ez óriási örömmel töltött el bennünket, hiszen itt lehettünk, ennyi év után, együtt.

A szentmisén most is gyermekek ministráltak, a veteránok aktív közreműködésével, az istentisztelet végén pedig a kicsik meg is ajándékozták a nagyokat, ami szintén nagy öröm volt számukra.

— Sokat nevettek rajtunk a ministráns gyerekek — mondja Grgo. — Azt mondták, olyanok vagyunk, mint a pingvinek, ahogyan kacsázva lépkedünk az oltár körül. Nekünk annyira nem volt vicces, hiszen már kijöttünk a gyakorlatból, de mindenképp megfiatalodtunk egy szentmise erejéig. Most már az unokám ministrál, ő immár harmadik generációs ministráns a családunkban.

— Beszélgettünk arról, hogy a találkozót rendszeressé kellene tenni. Most, hogy a telefonszámok, elérhetőségek már megvannak, ez nem lesz nehéz — mondja Bisztriczky Gábor szervező. — Hogy húsvétkor, karácsonykor tartjuk-e meg, nem tudom, de az év végi hálaadó szentmise szerintem kiváló alkalom volt erre, hiszen megköszönhettük Istennek mindazt, amit értünk tett.

Ft. Fazekas Ferenc atya is örült a kezdeményezésnek. Azt mondja: fél éve szolgál a Szent György-templomban, és mára úgy érzi, beilleszkedett az új környezetbe.

— Nagyszerű emberek vannak a közösségben, hálás vagyok nekik mindenért, a veterán ministránsok találkozójáért is, mellyel a híveknek is nagy örömet szereztek. Kívánom nekik, hogy a továbbiakban is tevékenykedjenek ugyanígy, jó egészségben. Én is próbálkozom, szeretném, ha a hívek minél jobban éreznék magukat a templomban, és várom az ötleteiket, hiszen nagyon sok tehetséges ember van közöttük. Plébánosként különösen értékelem az olyan kezdeményezéseket, amelyekkel valaki valami szépet szeretne átadni a közösségnek, melyben él. Erre biztatom a híveket, és mindig támogatom az ötleteiket — mondja Ferenc atya.

A veterán ministránsok találkozójának résztvevői: Kórász József, Kéméci György, Szabó Attila, Ökrös István, Bisztriczky Gábor, Kasziba Szilveszter, Angélovity Róbert, Ivanović Franjo, Čović Ivica, Perme Slavko, Šimić Jašo, Skenderović Mico, Ivan Tikvicki, Grgo Tikvicki.