home 2024. július 24., Kinga napja
Online előfizetés
Versek a „szobából”
LENNERT MÓGER Tímea
2014.10.28.
LXIX. évf. 44. szám
Versek a „szobából”

Beszélgetés Antalovics Péter fiatal költővel — Antalovics Péter kupuszinai és szilágyi származású fiatal költő, az újvidéki Magyar Tanszék hallgatója, a Forum Kiadó 2012. évi kéziratpályázatának egyik nyertese. Az idén adták ki első kötetét Örökszoba címmel. Pályakezdésről, a versírás miértjéről, közösségi irodalomról kérdeztük.

* A pályád határozottan indult. A dokk.hu nevű internetes vers- és kritikai portálon, illetve egyéb internetes fórumokon kezdted publikálni a szövegeid. Szakmai, szellemi útravalót kaptál és adtál is ezeken a helyeken.

— Igen, a Dokk számomra egyfajta nulla kilométerkő volt, és mindig az is marad. Igazi zöldfülűként kezdtem feltölteni a korai szövegeimet, és a legtöbb esetben kimerítő, éles, határozott, de mindig független véleményekkel szembesítettek. Az oldal moderátoraival elvégzett közös műhelymunkára mindmáig úgy tekintek, mint pályakezdésem messze legfontosabb részére. Egy bizonyos ponton aztán a főszerkesztő, Korányi Mátyás úgy ítélte meg, részt vehetek a szerkesztőség munkájában, úgyhogy néhány hónapon keresztül aktív szerkesztőségi tag voltam. Nincs annál tanulságosabb és eredményesebb munka, mint amikor egyszerre dolgozol saját és „idegen” szövegekkel. Megjegyezném, hogy a szerkesztői (szükségszerű) hierarchia mellett minden más felhasználó ugyanúgy részt vehet az egy-egy szöveg körül kialakult eszmecserében. És pontosan ebben látom a Dokk precedensteremtő szerepét. Abban a műhelymunkában, amely során egy szöveg frontális, aktív és szigorúan szakmai alapokon nyugvó vitákban mérettetik meg, alakul, formálódik, ahol a szerkesztői és a szerzői szerepek bármelyik pillanatban spontán módon megcserélődhetnek, mert az élő szöveg egy, és a vele foglalkozó ember válik relatívvá.

* A köteted harmincnégy verset tartalmaz négy ciklusban. Mi alapján válogattad össze a megjelentetésre szánt anyagot?

— A szerkesztéskor volt egy igencsak határozott koncepcióm, tudtam, milyen főbb témavilágok alakították, alakítják verseimet, és e törésvonalak mentén akartam megszerkeszteni a kötetet. A végleges anyag sok szűrőn esett át, többször húztam ki belőle minőségi szempontból, amikor pedig a ciklusok körvonalai egyre erőteljesebbé váltak, szigorúbb tartalmi szempontok alapján született meg a mai forma. Külön érdekesség, és erre magam sem gondoltam korábban, hogy a ciklusok elé bekerült egy nagyon korai szöveg, a kötet versei közül messze a legrégebbi, így a 34 tulajdonképpen 1+33. Egyfajta ellentézisversként, ellenprogramversként tekintek erre a nyitószövegre, melynek tükre elé akár az egész könyv is állítható.

* A versekben a/egy „szobából” kifelé tekintve szemléled magad és a világot. Mit gondolsz, ez örök költői állapot, vagy elképzelhető, hogy a líra kevésbé a belsőből születik?

— Valószínűleg éppen ez az ellentmondás, a külvilág befogadásának problematikussága szüli a költészethez elengedhetetlen feszültséget. Ilyen módon lehetetlen megmondani, hol születik a líra, illetve az a legvalószínűbb, hogy egyfajta határvidéken, a költőnek pedig ezt a tájat kell bebarangolnia. Az embert láthatjuk teljesen üresnek, aki kizárólag a környezete szerint él és cselekszik, egyszersmind láthatjuk a világot is üresnek és jelentéktelennek — a benne pulzáló ember nélkül. Valószínűleg mindkét felfogás végletes és téves, hiszen különféle szempontok alapján az egyik vagy a másik relativizálódhat. Ami szerintem biztos, persze a bizonytalanságon kívül, az az, hogy a jól működő költészethez mindig szükség van egy nagy adag absztrakcióra.

* A könyv borítója és valamennyi „bogaras” illusztrációja Davor Gromilović zombori származású képzőművész, Sütő Anna és Sirbik Attila vizuális alkotók grafikai szerkesztőmunkáját dicséri. Volt beleszólásod az illusztrációba, illetve mennyire foglalkoztatott a könyved külalakja?

— Amikor a Forum Kiadóban először mutatták meg a borítótervet, meghökkentem. A borítóra szánt kép és a belső illusztrációk is nagyon tetszettek, különösen a színviláguk, de nem igazán éreztem szoros kapcsolatot a szöveganyaggal. Aztán gyorsan megbékéltem vele, és megszerettem ezt a párosítást. A színvilág az ízlésem szempontjából telitalálat volt, a rovar, az izgő-mozgó rovarok képzete pedig a könyvnek egyfajta zsigerien mélyre nyilalló hangulati többletet ad.

* Korán letisztult, saját vershangod van, mégis bizonyára akadnak olyan alkotók vagy művek, akik/amelyek hatottak a költészetedre. Kiket, illetve milyen egyéb (akár zenei vagy vizuális) művészeti alkotásokat emelnél ki mint inspirációt?

— A sor elején újfent a Dokkot kell megemlítenem mint közösséget, közeget, ahol inspirációt szereztem. Az online folyóiratokat szintén figyelemmel kísérem. Kedvenc kortárs verseskötetem talán Pollágh Péter Vörösróka című műve. Az irodalmin kívül fontos a zenei hatás, számomra a többi közt a Radiohead vagy a svéd The Knife zenekar jelentős egy-egy hangulatvilág megértésében vagy akár kialakításában és finomhangolásában.

* „újvidéken vesztem el először életemben...” szól a lassú hullám című versed első sora. Hatnak rád, illetve a lírádra a helyek, a tájak?

— Természetesen hatnak, bár gyakran veszem észre, hogy az alkotói folyamat alatt betöltött szerepük és a végleges szövegben elfoglalt helyük távolról sem egyezik meg. Így történhet meg például Újvidék kis kezdőbetűvel írása is. Újvidék kis kezdőbetűvel egy felmagasztalt város, hiszen annyira saját és átélt, hogy már a lüktető világ része, nem pedig egy közigazgatási egység nagy kezdőbetűvel és irányítószámmal. A nem ilyen jellegű helyek, akár a szoba is, a képi gondolkodásban és az absztrakciós, asszociációs játékokban kapnak helyet mint természetes környezeti elemek, egyúttal a többlettartalmat hordoz(hat)ó külvilág részei, akárcsak a tárgyak.

* Az olvasó hol találkozhatott, találkozhat az Örökszobával, illetve veled?

— Augusztusban a kishegyesi Dombos Fest második felvonásán, szeptember elején pedig a Kanizsai Írótáborban beszélgettem a kötetről. Legutóbb az egykori iskolámban, a zombori Veljko Petrović Gimnáziumban tartottunk kötetbemutatót.

* Fontosnak tartod a különféle irodalmi, alkotói közösségeket?

— Meghatározónak tartom őket, alkotói szempontból is. A Dombos Festhez hasonló események például elsősorban a kapcsolatteremtés- és építés szempontjából jelentősek, a kortárs irodalom alakulásának csomópontjai.

* Hol publikálsz mostanában, illetve készül-e új kötet?

— A nyár számomra általában a költői munka pihentetésével, egyfajta töltekezéssel telik. A legutóbb megjelent versem a Híd nyári különszámában olvasható. Az új kötet is körvonalazódik, a szöveganyag egy részét már megírtam. 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..