home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Véletlen rasszizmus
Pásztor-Kicsi Gergely
2015.06.17.
LXX. évf. 24. szám
Véletlen rasszizmus

Rencsényi Elvira Tojásdobáló romaőrület című írásáról és a szerzőnő bocsánatkéréséről —
Rencsényi Elvira cikke, mely ennek az újságnak a lapjain jelent meg nemrég, első olvasásra vegyes érzéseket keltett bennem. Aztán amikor észhez tértem, felháborítónak éreztem. A szerzőnő azóta (a közfelháborodás után) elnézést kért a cikkért, de ettől függetlenül úgy gondolom, el kell mondani a nyilvánvalót: hogy miért nem szabad ilyet véletlenül sem mondani, pláne leírni.

Az ominózus írás kiindulópontja, hogy két cigány gyerek tojással dobált meg egy idős nénit és egy asszonyt. Az, hogy ebből egy egész cikket írt a szerző, mint a bocsánatkérő levélből kiderült, abból fakadt, hogy az elkövető cigány gyerekek a szerzőnő édesanyját dobálták meg. Az eset csak ugródeszka, a szöveg közepén már az egész cigányságról beszél (hiába állít később mást).

Hogy a szerzőnő elnézést kért e cikkért, szép tőle, és valójában az ő helyzetében ez volt az egyetlen morálisan helyeselhető tett. Egyszersmind mentegetőzés is van benne: „ha nyitott szemmel jársz a világban, és hangot adsz meglátásaidnak, akkor érhetnek olyan vádak, hogy rasszista vagy.” Pedig nagyon jól tudhatja, itt nem csak a nyitott szemmel járásról, a gondok éles szemű felfedéséről van szó. Rencsényi Elvira talán nem rasszista, de a Tojásdobáló romaőrület című cikk egészen biztosan az.

Lehet, hogy — mint állítja — a cikk megírásakor nem az egész népcsoportra gondolt, hanem csak a „másik oldalra”, a bűnöző romákra, de profi újságíróként ezt sokkal egyértelműbbé kellett volna tennie. A gondatlanságból elkövetett emberölés is emberölés. És akkor mit kezdjünk azzal, amikor így ír a tolvajokról: „Akad ugyan közöttük néhány nem roma származású is, de tettei alapján nyugodtan nevezhető »elcigányosodott gazembernek« is, aki polgártársait fosztogatja ahelyett, hogy munkát keresne magának.” Talán kötözködésnek hat, de akkor a bocsánatkérésben emlegetett tisztességes romák talán elmagyarosodtak?

Ami pedig a cigányok munkakeresését illeti: pontosan tudhatjuk, hogy Szerbiában már magyarként is nehéz munkát találni, az általános munkanélküliség miatt a szerbeknek is nehéz. Hát még a cigányoknak, akikről az a kép él sokakban, a többi közt az ehhez hasonló írások miatt, hogy szükségszerűen tolvaj, rabló, piszkos gazemberek, mások nem is lehetnek.

Sajnálom a szerzőnő édesanyját, és eszem ágában sincs a gyerekek tettét védeni. Amit tettek, az bűn. De képzeljük el, ha például azért, mert én gyerekkoromban vízzel teli nejlonzacskókat ejtettem az utcai járókelőkre (amit azóta is bánok), egy szerb újságban megjelenik egy cikk, mely szerint a magyarok gazemberek, mert nejlonzacskót dobálnak az ártatlan szerb emberek fejére, aztán az újságcikk kifejti, hogy persze nem mindenki magyar, aki ilyet csinál, vannak köztük bizonnyal szerbek is, de őket méltán lehet „elmagyarosodott gazembernek” nevezni. Ez akkor sincs rendben, ha történetesen az újságíró édesanyjának fejére ejtettem a vizes zacskót.

A szerzőnő (talán akarata ellenére) valójában szimbólummá avatta az egyedi esetet: nem két cigány gyerek, hanem a cigányság dobált tojást, és nem két asszonyra, hanem a vajdasági magyarságra. Pedig a vajdasági magyarság eltartja őket, és ők ezt így hálálják meg. Miloševići retorika, ha nem is átgondoltan az.

Nem állítom, hogy a cigányok között ne volna elterjedve a bűnözés. Igen, el van terjedve. De nyilvánvalóan nem azért, mert kódolva van a vérükben, vagy a kultúrájukból fakadna, hanem azért, mert sokan a társadalom peremén élnek, oda szorultak. A szegénység enyhítő körülmény, de nem felmentés. Lopni, rabolni, öregeket bántalmazni természetesen bűncselekmény. És ugyanúgy bűncselekmény egy egész népet gazembernek kikiáltani, főleg a kilencvenes évek tapasztalatai után. A bűncselekmény neve uszítás, a legtöbb nyugati országban büntetik.

Vannak nehezen megoldható konfliktusok. Életformák ütköznek itt, a mindenkori állam pedig mind ez idáig nem sokat javított a helyzeten. A meggondolatlan démonizálást viszont abba kellene hagyni, az ilyesminek tömeges deportálás vagy koncentrációs tábor szokott lenni a vége. Nem gondolom, hogy a szerzőnő örülne egy újabb cigányholokausztnak, sőt azt sem, hogy ez az egész egyáltalán fölmerült benne a cikk írása közben. Márpedig a kollektív bűnösség felelőtlen emlegetése végül akár ezekhez is vezethet.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..