Mostanság egyre többször találkozunk az egészséges étrendet, a vegetarianizmust hirdető oldalakkal, posztokkal, cikkekkel. Mit együnk, mit ne együnk, HALÁL A CUKORRA ÉS A LISZTRE, éljen a chiamag!
Én, mint mindig evő mindenevő, teljes mértékben támogatok mindenféle étkezési formát, a lényeg, hogy együnk (és ha lehet, ne fényt), mert különben meghalunk.
Mindig imádtam enni. Gyerekkori naplóimat átlapozva csak arról találok bejegyzéseket, hogy mit reggeliztem, mi volt az uzsonna, az ebéd, a vacsora, hány gombócot ettem meg egyszerre. Ha valamilyen új helyre utazom, nem azt nézem meg elsőként, hogy milyen épületek találhatók ott, hanem hogy mit lehet ott enni. Ezért sajnálom egy picit azokat, akik korlátok között táplálkozva rengeteg ínycsiklandó finomságtól fosztják meg magukat.
De jöjjenek most a két oldal jól ismert frázisai: „régen nem volt olyan, hogy laktózérzékenység”, „sajnálom az állatokat (kivéve a halat)”, „szegény méhek”, „minden fontos tápanyag megtalálható a vega konyhában is.” És a másik oldal: „az őseink is húst ettek hússal”, „ha te neveled kis udvarodban a tyúkot, akkor szeme közé nézve levághatod, és megeheted.” Illetve a legújabb: „ha hiszünk a reinkarnációban, akkor az a tyúk, amelyet megettünk, majd újraszületik.”
Most persze egy kicsit sarkítottam, de egyvalami nagyon igaz: mindenféle elénk kerülő, sáros lábú tücsköt-bogarat lenyelünk, műanyagba csomagolva, továbbá porból készítünk krumplipürét és süteményt, illetve keverünk levest, tehát valóban nem ártana odafigyelnünk, hogy mit viszünk be a szervezetünkbe, mert egy napon még arra ébredünk, hogy műanyag zacskóvá váltunk, azaz „keszák” lettünk. Nem kell le- és benyelni minden tücsköt-bogarat. Az idén volt alkalmam kipróbálni a minőségi vega konyhát (ezt egyébként már korábban is megtettem néhányszor az EmChiben). Olajbogyókrémmel és humusszal kentem a fokhagymás pirítóst, felfaltam egy-két falafelt, valamint lencse- és babfasírtot szalszasalátával. Erre mondta egy ismerősöm, hogy ezek mind isteni étkek, de ő csak úgy hívja őket, hogy köret. Viszont valóban jóllaktam, nem hiányzott mellé egy steak.
A legfontosabb étkezési tanácsot nagyapámtól kaptam, aki mindig azt mondta: azt edd meg, amit megkívánsz, hiszen a szervezeted pontosan tudja, mire van szüksége. Ennek is van hátulütője, merthogy megkívánhatom én a szarvasgombás gnocchit vagy a mangólasszit, ha egyszer nem tudom beszerezni... Ezt a mondást tehát én így módosítanám: azt edd, amit megkívánsz, amit le tudsz vadászni. És ne egyél műanyagot, mert az nem étel!
