A tavalyi Bolti tolvajok (Hirokazu Koreeda) után, az ország történetében először, egy dél-koreai alkotás, Bong Joon-ho filmje, az Élősködők szerezte meg az Arany Pálmát a 72. szemlén.

Az Élősködők című dráma-vígjáték a társadalmi különbségeket, a kiszolgáltatottságot és a kitörésvágyat boncolgatja, egy szegény családból származó férfiról szól, aki egy gazdag családhoz kerül, hogy tinédzserlányukat tanítsa. Az idei fesztivál nagy meglepetése volt, hogy Quentin Tarantino új moziját, a Volt egyszer egy Hollywoodot az óriási kritikai siker ellenére díj nélkül küldték haza. Emögött többen is politikai üzenetet sejtenek, a film ugyanis egyáltalán nem felel meg az utóbbi időben már szabályosnak tűnő, a szórakoztatóiparra erőltetett politikai korrektségnek. Tarantino ugyanis keményen beleásta magát a ’60-as évekbe, hogy Brad Pitt és Leonardo DiCaprio, valamint a mindig gyönyörű Margot Robbie segítségével bemutassa Hollywood aranykorát, illetve a Sharon Tate-gyilkosság részleteit és Charles Manson ámokfutását. Ez a két esemény Tarantino véleménye szerint végleg beverte a szöget a filmipar e fontos korszakának koporsójába, ő maga pedig — gyakran magát a valóságot is megváltoztatva — mutatja be az eseményeket, bárminemű kompromisszum nélkül.
 

A fesztivál nagydíját az idén egy szenegáli alkotás, Mati Diop filmje kapta, mely az afrikai menekültek hányattatásairól szól. Az Atlantique egy szürreális látásmódot alkalmazó, erőteljesen lírai történet, melynek kapcsán többnyire még azok a kritikusok is fanyalogtak, akik egyébként dicshimnuszokat zengenek a politikailag érzékeny témákat feldolgozó filmekről.

Nem titok többé, hogy az új Batman az Alkonyat méltatlanul beskatulyázott sztárja, Robert Pattinson lesz, aki a cannes-i filmfesztiválon újra bebizonyította, hogy lassacskán generációjának egyik legjobb színészévé válik. A The Lighthouse-t imádta a közönség. A másik alkotás, melyről hosszan cikkezett a külföldi sajtó, Abdellatif Kechiche mozija, a Mektoub, My Love: Intermezzo volt. Öncélúnak, sőt félpornónak tartják a tunéziai rendező filmjét, mely az állítólagos nézhetetlensége mellett még jó hosszú is, mintegy 240 perces.
 

A legjobb férfi főszereplő Antonio Banderas lett a Pedro Almodóvar rendezte Fájdalom és dicsőség című filmben nyújtott alakításáért. Ezt a mozit főként önéletrajzi alkotásként határozta meg a Beszélj hozzá! és a Mindent anyámról rendezője. Emily Beecham egy sci-fiben domborított, a Little Joe-ban, ezért meg is kapta a legjobb női főszereplőnek járó kitüntetést. A Young Ahmed direktorai, Jean-Pierre és Luc Dardenne vihették haza a legjobb rendezőnek járó díjat.

Tiszteletbeli Arany Pálmát kapott Alain Delon, aki körül az elmúlt időszakban azért kezdett forrni a levegő, mert egy feminista szervezet rasszistának, homofóbnak és nőgyűlölőnek nevezte, illetve követelte, hogy vonják őt felelősségre egy régebbi baklövése miatt. Az ok, hogy Delon egy 2013-ban rögzített, egyébként szerencsétlen tévéinterjúban arról beszélt félig viccesen, hogy macsóként kell viselkedni a nőkkel, majd azzal kezdett poénkodni, hogy az sem gond, ha néha „eljár a kezünk”. Thierry Frémeaux, a fesztivál művészeti igazgatója nem hagyta szó nélkül Delon díját, és azt mondta, a tiszteletbeli Arany Pálma nem egyenlő a Nobel-díjjal.

Nyitókép: Imdb.com