home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Vannak még rejtett kincsek
Hodolik Boglárka
2021.06.15.
LXXVI. évf. 23. szám
Vannak még rejtett kincsek

Immár negyedik éve úrnapján rendezték meg a nagyvölgyi búcsút. Ilyenkor a Gunaras közelében található egykori tanyavilágból elszármazottak visszazarándokolnak a szentmise idejére a tábori oltárhoz és kereszthez.

A Csík-ér mentén található helyet szinte csak azok ismerik, akiket ide kötnek a gyökereik. Az avatatlan szemnek ez csak zöld terület poros úttal, ám ha jobban körülnézünk, a sűrű facsoportok és tanyahelyek elárulják, egykor népes közösség élt ezen a vidéken.

— A törökök előtt Vizes település állt itt, mely elpusztult. A Becse–Szabadka- és Kishegyes–Mohol-kereszteződésben létrejött egy tanyacsoport. Országos hírű piac és négy kocsma volt itt. Hatvan éve még árultak tehenet, borjút, malacot, baromfit. Mivel a terület ingoványos volt, sokszor folyt át az úton a víz, és csónakkal hordták át a gyalogosokat, mert csak egy irányból lehetett megközelíteni száraz lábbal. A ’60-as években néhány kilométerrel távolabb, a kettős szélmalom körül utcákat alakítottak ki, és templom is épült. Obornyos-puszta vagy nagyvölgyi piac 1945 után szerbesen Obornjača lett, a kettős szélmalom neve Völgypart, szerb nyelven szintén Obornjača, átvitték az elnevezést, mert Nagyvölgy 1948-ban papíron megszűnt faluként létezni. Mint a nevük is mondja, az egyik dombon van, a másik völgyben. Az 1930-as években Kishegyes irányába vasútvonalat építettek, melyen cukorrépát szállítottak. Az 1960-as évekre megszűnt a piaccal együtt. Völgypart létrejötte után fokozatosan elnéptelenedett a környék, az utolsó kocsma a ’70-es évekig működött — mesélte a vidék kiváló ismerője, Pecze István.


Bálizs-féle Vida kocsma (archív felvételek Pecze István gyűjteményéből)

Négy éve Tószegi István egykori nagyvölgyi lakos megmentette és felújította az 1800-as évek második felében állított keresztet, és a szentelésének emlékére tartott búcsút szerették volna feleleveníteni a környéken élők. Papokat hívtak, újra felszentelték a keresztet, közös megegyezéssel, adományozók segítségével búcsút rendeztek. A múlt évben az esemény nagyon szerény volt, az idén azonban már a járvány sem állíthatta meg a zarándokokat. A kereszt mellé három éve tábori oltár épült, majd tető került fölé Berze Tibor törökfalusi vállalkozó adományaként.

Az egybegyűlt híveknek Zsolnai István gunarasi plébános tartott szentmisét. A környéken élők kerékpárral, lovas kocsival vagy autóval érkeztek. Balog Andrea helyi tanítónő beszédében arra kérte a jelenlévőket, ne feledkezzenek meg arról, amit az őseik létrehoztak, és őrizzék a még meglévő természeti kincseiket, épületeiket, tárgyaikat, hagyatékukat. Emléket állítva egy letűnt kornak, de alapot teremtve a jövőnek.


Nagyvölgy, a háttérben Raffai Gyula tanyája az 1920-as évekből

— Itt, a szabadkai és a moholi nagy út kereszteződésében állva álmodjuk azt, ami nem is olyan régen még valóság volt: gyermekzsivajtól hangos iskola, piactól zsibongó tér. Akkor élet volt, most csend van, és üresség. Ne hagyjuk, hogy falvaink hasonló sorsra jussanak, mi is tehetünk azért, hogy amit mi teremtettünk, kincs legyen a jövő számára. Ezért egy interaktív feladatra kérem meg önöket. A mai napon készített fotókat osszuk meg a közösségi oldalunkon, és a kép címe legyen: #nagyvölgyönjártam. Ezzel is ráirányíthatjuk a figyelmet arra, hogy vannak még rejtett kincsek.

A Szélmalom civil szervezet lángossal kedveskedett, a gunarasi családok hozzájárulásának köszönhetően pedig birkapaprikással vendégelték meg a zarándokokat.

Berze Tibor vállalkozó és az esemény egyik fő szervezője elmondta, néhány éve úgy döntöttek, egybegyűjtik az innen elszármazott embereket, hogy megmutathassák gyermekeiknek és unokáiknak ezt a vidéket. A kezdeményezés sikeresnek bizonyult. Nagyon szeretnék, ha Nagyvölgy zarándokhellyé válna Vajdaságban. Ezt a tervüket pályázatok segítségével kívánják megvalósítani, hogy a múltnak becsületet, a jövőnek pedig reményt adjanak.


Szántás Nagyvölgyön (1945)


A nagyvölgyi iskola diákjai 1930-ban


Cukorrépa-szállító kisvonat, a Nagyvölgy — Kishegyesi Csengettyűs vonalon. A felvétel Gunaras környékén készült 1940 körül. A vonat az 1930-as évektől az 1960-as évekig működött


Szremcsev Miló nagyvölgyi tanyája

Fényképezte: Hodolik Boglárka

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..