Március 13-ára virradóra meglopták a kúlai temető Récsei-féle mauzóleumát (kápolnáját). A tettes vagy tettesek kötél segítségével felmászott vagy felmásztak a kápolna tetejére, és megkezdték a rézlemez tetőzet bontását, és el is vitték a tetőzet mintegy egynegyedét. Minderről az egyik sírásó értesítette a rendőrséget, majd a nyomozás után a rendőrség értesítette a helyi plébánost a történtekről. Egyelőre többet nem tudok mondani az esetről. A délelőtt folyamán lefényképeztük a pillanatnyi helyzetet, és várjuk a nyomozás eredményét.
A temetőt éjszakára lehetetlenség bezárni, így éjszaka is könnyen megközelíthető. Egyébként a temetőn át vezető utat sokan közútnak tekintik, s rajta keresztül mennek át kerékpárral, motorral a város egyik részéből a másikba. Sajnos, egyesek arra is a temető területét használják fel, hogy a szemetet oda hordják.
Megalázó, hogy az emberek hogyan viselkednek egy megszentelt hellyel szemben, ahol csupán a csöndnek, meditációnak, imának kellene lennie.
A Récsey-kápolna családi mauzóleumnak készült, Bálint István egykori iskolaigazgató feljegyzései szerint (akinek a temetése éppen egy nappal e cselekedet előtt volt) 1926-ban épülhetett. Elsőként dr. Récsey Ede ügyvéd koporsója került ide, majd feleségéé, Récseyné Billitz Friderikáé. Végül 1944-ben a 28 éves leányukat, Sárikát temették ide, habár írásos adatot erre vonatkozóan nem találtunk a plébániai könyvekben, de az emberek emlékezetében így maradt meg. A mauzóleumot, kriptát többszörösen is feltörték és kirabolták. A megboldogult kúlai plébános, Kőmíves Károly atya ezért befalaztatta a bejárati ajtót, de ez sem akadályozta meg a mindenre elszánt rablókat, ugyanis az öntöttvas ablakkereteket több helyen is megrongálták, és behatoltak a kriptába. Most viszont arra vetemedettek a mindenből pénzt akaró rablók, hogy a műemlékké nyilvánított temető e régi szép épületének fedeléről elvigyék a rézből készült tetőt.