A nyolcaddöntőkből Brazíliához, Kolumbiához, Hollandiához és Costa Ricához a Nigériát a hajrában búcsúztató Franciaország, a Sivatagi Rókákat csak a hosszabbításban legyőző Németország, a jól védekező Svájc ellen a hosszabbításban diadalmaskodó Argentína és a vb eddigi legjobb meccsén az Egyesült Államokat hazaküldő Belgium csatlakozott. Érdekes, hogy a nyolcaddöntőből a nyolc csoportelső került a negyeddöntőbe, ami korábban még egyszer sem fordult elő. Az első negyeddöntőben klasszikus európai derbi, a német—francia meccs ígért csemegét. A pályán látottak azonban messze elmaradtak a várakozástól, látványos já-ték helyett taktikai csatát hozott a párharc. A franciák először kerültek hátrányba a vb alatt, és nem volt olyan játékos a soraikban, aki lendületet tudott volna adni a csapatnak, és egy váratlan megoldással meglepte volna a taktikusan focizó németeket. Nem túlzás azt állítani, hogy a brazilokon kívül nem sokan szurkoltak a cariocáknak a Kolumbia elleni negyeddöntőben. James Rodríguezék a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtották mind a csoportmeccsek, mind a nyolcaddöntő folyamán. A rengeteg szabálytalanságot hozó mérkőzésen a házigazdák helyenként fociztak is, a kolumbiaiak viszont nem tudták megismételni a korábbi mérkőzéseken mutatott játékukat. A nyolc közé való jutásért a vb eddigi legjobb mérkőzését a belgák vívták, így joggal lehetett arra számítani, hogy ha nem is ismétlik meg az Egyesült Államok elleni játékukat, de mindenképp megközelítik korábbi teljesítményüket. A német meccshez hasonlóan itt is egy korai gól döntötte el a továbbjutást a 1986. évi világbajnok javára. A legsimábbnak a Hollandia—Costa Rica-negyeddöntő tűnt, attól függetlenül, hogy a közép-amerikai meglepetéscsapat már nem egy nagyágyú orra alá tört borsot. Ennek megfelelően a hollandok óvatosan kezdtek, keresték a rést a Costa Rica-i védelmen, de a három kapufa ellenére a hálóba vezető utat sehogyan sem sikerült megtalálniuk. Louis van Gaal holland szövetségi kapitánynak a 118. percben volt egy húzása, amely bejött: a tizenegyesekre készülve lecserélte első számú kapusát, Cillessent, és helyére Krult hozta be. A holland kapitány tudta, mit csinál, a Newcastle kapusa ugyanis mindegyik Costa Rica-i büntető alkalmával jó irányba mozdult, Riuz és Umana lövését hárítani is tudta, így Hollandiát bejuttatta a legjobb négy közé.

Kik lesznek a finalisták?

A német—brazil elődöntő nagy kérdése, hogy a házigazdák mennyire tudják pótolni a Kolumbia elleni mérkőzésen megsérült Neymart és a két sárgalapos Thiago Silvát. Neymar eddig a hátán vitte a válogatottat, még az is belefért, hogy Fred és Jo a vártnál gyengébben játsszon. A németek elleni meccsen viszont valamelyiküknek, vagy esetleg valaki másnak, a hátára kell vennie a csapatot, mert különben a döntőből és a világbajnoki álomból nem lesz semmi. A németek a portugálok elleni küzdelemben sziporkáztak, azóta viszont korántsem meggyőzőek, de hozták a kötelezőt, és minden ellenfélen átverekedték magukat. Kétségtelen, hogy az Algéria és a Franciaország elleni játék a brazilokkal szemben nem lesz elegendő, és az is érdekes lehet, vajon mit csinálnak a németek, ha hátrányba kerülnek. Argentína huszonnégy év után került ismét egy vb elődöntőjébe, s ha már itt van, minden bizonnyal nem szeretne megállni a csúcsra vezető úton. Ez az argentin csapat viszont játékban meg sem közelíti Maradonáékat, az eredmények azonban, függetlenül a helyenként csapnivaló játéktól, nem maradnak el. A hollandok ereje a középpályán és a csatársorban rejlik, védelmük viszont nem egy életbiztosítás. Ha irányítani tudják a játékot, és kevés alkalmat adnak az argentin támadóknak, hogy zavarba hozzák védelmüket, akkor nyert ügyük lehet. Enélkül még van Gaal zsenialitása sem segíthet.