* Egy-két héttel a választások előtt hogyan kell elképzelni a lengyel belpolitikai térképet? Mekkora támogatottsága van a kormánynak és az ellenzéknek? Lehetséges-e egyáltalán meglepetés a választáson? És mi várható utána?

— Két nagy tömb és három kisebb pártszövetség méri össze az erejét. A jobboldalon található a nyolc éve kormányzó konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) párt Jarosław Kaczyński vezetésével és a kormányfő Mateusz Morawieckivel. A fő ellenfele a mára a birodalomépítő brüsszeli politikai akarat lengyelországi leképezését megtestesítő Donald Tusk vezette Polgári Platform és kisebb szövetségesei. Tőlük balra egy progresszívnek mondott újkommunista szövetség, a Baloldal, jobbra a magát centristának meghatározó kétpárti összefogás, a Harmadik Út. A „sötét ló” a nemzetpolitikájában markánsan szuverenista, de szélsőségesen szabadpiacpárti Konföderáció. E pillanatban kicsi az esély arra, hogy a PO a Baloldallal és a Harmadik Úttal együttesen többséget szerezzen. A jelenlegi nyilvános közvélemény-kutatási adatok szerint nem lehetne többséget alkotni a Konföderáció nélkül, melynek viselkedése megjósolhatatlan. Noha természetesebb szövetségesnek tűnik számára a PiS, nem elképzelhetetlen, hogy a jobboldal valamikori uralása reményében valamiféle együttműködést alakítana ki a baloldali pártokkal. Így reális esély van akár egyfajta, Bulgáriában évek óta tapasztalt patthelyzet kialakulására, esetlegesen előre hozott választásra. A PiS igyekszik mindenáron elkerülni ezt a forgatókönyvet, és e pillanatban még reménykedhet abban, hogy önállóan abszolút többséget szerez.

* A lengyel gazdaság igencsak jól teljesített az utóbbi évtizedekben, és nagyon sokat fejlődött az ország. De bizonyára akadnak még gondok szép számmal. Feltételezem, hogy ott is súlyos problémát okoz a háború, az infláció és a menekültválság. Melyek azok a gazdasági és társadalmi ügyek, amelyek a legjobban foglalkoztatják jelenleg a lengyeleket?

— Az inflációs adatok kedvezően alakulnak, a hamarosan nyilvánosságra hozott szeptemberi adatok feltehetően már egy számjegyű pénzromlást fognak mutatni. Így ezzel egyre kevésbé tud támadni a PO, melynek egy heterogén választói csoportot kell összetartania. Emiatt elsősorban negatív kampányt folytat, melynek központi eleme a „gonosznak” beállított kormány leváltása. Igyekeznek megszólítani a női választókat, például az abortuszszabályozás könnyítésének ígéretével. A konzervatív, családbarát, szuverenista politikát folytató Jog és Igazságosság kampányában is hangsúlyos helyet foglal el a fő ellenfél támadása. Az elmúlt nyolc év eredményeit a korábbi nyolcéves időszakkal összehasonlítva mutatják be, melynek nagy részében Donald Tusk volt a kormányfő. Morawiecki és Kaczyński rendszeresen elmondja, hogy akkor a munkanélküliség 14 százalék fölött volt, most a legalacsonyabb Európában. Akkor leépítették a hadsereget, most az egyik legmodernebb európai hadsereg épül. Emellett központi helyet foglal el a kormánypárt kampányában a migráció témaköre, a kötelező elosztási kvóta elutasítása, a nyugat-európai helyzet összevetése a lengyelországi nyugalommal.

* Lengyelország az orosz—ukrán háború kapcsán nagyon nehéz helyzetbe került, hiszen miközben egyértelműen Ukrajnát támogatta, jelentős konfliktus alakult ki a két szomszédos ország között. A gabonatilalom és a fegyverszállítás kérdése hosszú távon is éket verhet Lengyelország és Ukrajna közé?

— Az utóbbi két hétben az elmúlt időszak legnagyobb feszültsége alakult ki Varsó és Kijev között. Vologyimir Zelenszkij az ENSZ közgyűlése előtt, majd Kanadában is arra utalt, hogy az ukrán gabonaembargó meghosszabbításával Lengyelország az oroszok kezére játszik. A lengyel nagykövetet bekérették Varsóban, Zelenszkij pedig kitüntetett két civilt, köztük egy ellenzékhez köthető médium munkatársát. Az utóbbi napokban látványosan nem a lengyel kormánynak, hanem a társadalomnak és a nemzetnek mond köszönetet. A vezetők kerülik a kapcsolatot egymással. Kérdés, hogy minderre mekorra hatással van a kampány, hogyan alakul a viszony a választás után. Zelenszkij a múlt héten tett a békülés irányába mutató gesztusokat, de az biztos, hogy a most kristályosodni látszó német—ukrán együttműködést legalábbis csodálkozva szemlélik Varsóban. A világsajtót tévesen járta be a hír, hogy Lengyelország leállítaná a fegyverszállításokat, a kormányfő kijelentése arra vonatkozott, hogy új fegyverszállítási megállapodást nem kötnek keleti szomszédukkal.

* Az évszázados és hagyományosan jó lengyel—magyar viszonyt is egy kissé megviselte a térségben dúló háború. Részben az eltérő álláspontok és a múlt megítélése miatt némileg eltávolodott egymástól a két kormány. Miben érzékelhető ez valójában?

— A magyar és a lengyel álláspont között jóval kisebb volt a különbség, mint azt a média egy jelentős része bemutatta. A közép-európai együttműködést évek óta mérgezni igyekszik a globalista média egy jelentős része, mely felnagyította a két ország helyzetértékelésében fennálló különbségeket. A stratégiai célok mindig is azonosak voltak: minél inkább alacsonyan tartani a térség esetleges orosz biztonsági fenyegetettségét. A különbség abban állt, hogy a lengyelek úgy vélték: Oroszország megtörhető, míg a magyar kiindulópont az volt, hogy ez nem reális forgatókönyv, a történelem pedig arra tanítja Közép-Európát, hogy a Nyugat bármikor magára hagyhatja a régiót, emiatt is fontos mihamarabb elindulni a békéhez vezető úton. A magyar—lengyel kapcsolat már tavaly nyár vége óta javulásnak indult, csak az ezt alátámasztó nyilatkozatokat az imént említett dezinformációs médiakampány nem közölte. Az ukrán gabonával kapcsolatban kialakult helyzet megmutatta: bár a háború hatásai globálisak, a mi régiónk szenvedi meg a legjobban, emiatt elengedhetetlen az együttműködés. A kötelező relokáció kérdésének erőltetése ebben is várhatóan egy platformra fogja terelni Magyarországot és Lengyelországot.