Érdeklődésünk homlokterébe viszont mégsem a percekkel korábban hallott szakelőadásának motívumai kerültek. Sokkal inkább egy belső késztetés, melynek apropójából Pomozi tanár úr és a társszerzők mintegy rendhagyó hobbiként indították útjára 2017-ben a Magyar nyelvű otthon című (könyv)sorozatot. Egy év leforgása alatt a Magyarország, a Vajdaság, végül a Székelyföld című kötet került az olvasók elé. Jelenünkben a szerkesztők a Felvidék, valamint az Ausztrália tematikus köteteken dolgoznak.

— A Magyar nyelvű otthon (MNyO) program, mely a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport oktatási-kutatási program részeként készül(t), valójában az én saját, személyes ars poeticám. Kezdve attól, hogy édesapai ágon felvidéki származású vagyok, az édesanyám pedig az 1920. június 4-e után a Magyarországon „maradt” partiumi részben született. Igazából gyerekkoromtól kezdve arra készültem, hogy a magyar nemzetrészek szétszabdalásából eredő traumát, mely idővel a közös nemzettudatot is meggyengítette, a magam szerény eszközeivel megpróbáljam valahogy orvosolni. Szilárd meggyőződésemmé vált, hogy a hétköznapi ember viszonyulása az anyanyelvéhez, ideértve annak használatát, szeretetét és pallérozását, igenis jelentős eszköz lehet mindnyájunk számára ahhoz, hogy a már említett sebeket valamelyest gyógyítani tudjuk. Ebből adódóan az is lényeges, hogy a magyar ember, bárhol is éljen, ne csupán egy helyi, atomizálódott közösség tagjaként élje meg magát, hanem az összmagyar nemzet részeként. Jelenünkben Magyarországnak rendkívül jó gyakorlati elképzelései vannak arra, miképp lehetne csökkenteni az ország népességének fogyatkozását, illetve a magyar családok különféle anyagi és szociális támogatásának segítségével újra növekedő pályára állítani a demográfiai rátát. Személy szerint én mindezt egy nyelvpolitikai pillérrel is megerősíttetném. Akármikor terítékre kerül e téma, mindig el szoktam mondani, bármennyire kiváló a család- és a népesedéspolitikai modell, e harmadik pillér nélkül önmagukban nem elegendőek a teljes siker eléréséhez. Mert elképzelhető, hogy a támogatások nyomán számbelileg több magyar gyermek születik majd a mostaninál, és az anyagi körülmények is jelentősen feljavulnak. Mégpedig nemcsak Magyarországon, de az egész Kárpát-medencében, hiszen bizonyos családpolitikai kedvezmények immár a határon túl is érvényesek. Az viszont, hogy ezeket a gyermekeket magyarnak nevelik-e majd, illetve majdan őbennünk is marad-e késztetés arra — s ha igen, akkor meddig —, hogy anyanyelvük ismeretét és szeretetét utódaiknak is továbbadják, nos, az egy teljesen más kérdés! Ha a jelenlegi folyamatokat nézzük, igen gyakran kell szembesülnünk azzal, hogy a hétköznapi ember számára a magyar nyelv igen alacsony presztízzsel bír. Mondván, ha kimegy Nyugat-Európába munkát vállalni, útközben pedig gyökeret is tervez ott ereszteni, a magyar nyelvre már aligha lesz szüksége a további boldogulásához.

*„Magyarok és magyarul tudók mindenütt élnek a világon. Ahány ország, annyiféle helyzetben, többségi vagy kisebbségi környezetben, tömbben, szórványban vagy diaszpórában. Nekik készült és gyarapszik a jövőben is a Magyar nyelvű otthon című kiadványsorozat.” (idézet a kötetek sorvégi ajánlójából)

— A sorozattal az említett gondolkodási divatot is szeretném megváltoztatni.  Magyarország, a történelmi régiók és a kirajzási célállomások bemutatásával a világ teljes magyarságát átfogva. A köteteknek két alapvető mondanivalójuk van: közös anyanyelvünk révén minden magyar összetartozik, nyelvünket pedig — segítségül hívva a legkorszerűbb technikai lehetőségeket is — a nagyvilágban bárhol gyakorolhatjuk. Fájdalmas ugyan, de ki kell mondanunk, a nyelvi asszimilálódás méreteinek csökkentésére továbbra sincs igazán működő mechanizmusunk. Különösen hangsúlyos ez az elcsatolt országrészeink területén maradt magyar közösségek esetében, akik úgy kell megéljék mindennapi többnyelvűségüket, hogy mindeközben nyelvileg is igyekeznek ellenállni a többségi (nyelv)közösségbe történő beömlesztésnek. Kutatói munkám során sajnos, már olyan borúlátó tudományos megfogalmazásokkal is találkoztam, hogy ha nem csökken az anyanyelvünk jelenlegi asszimilációs tendenciája a közeljövőben, akkor bizonyos statisztikai hibahatárokon belül, az anyaország határain kívül eső régiókban, leszámítva Székelyföldet és Csallóközt, 2060 után már csak a nagyon idős emberek fogják beszélni a magyar nyelvet! Sorozatunk mondanivalója ellenben pontosan azt igyekszik kiemelni, hogy az említett ördögi spirál víziója igenis elkerülhető. Megfelelő nyelvpolitikával pedig a folyamat nemcsak megállítható, de egyúttal megfordítható is!

*„A Magyar nyelvű otthon minden kötete azt a célt szolgálja, hogy megismerve örökségünket, nyelvi lehetőségeinket és értékeinket, segítsen válaszokat találni közösségi megmaradásunkhoz. Elsősorban is otthon, a szülőföldünkön. Ott vagyunk a magyar nyelvközösség élő, életerős tagjai.” (idézet a Vajdaság kötet sorvégi ajánlójából)

— Az 1920. évi megcsonkítás után, a poszttrianoni utódállamokban a magyar nyelv sajnos megvetett, üldözendő nyelvvé vált. Tetézte mindezt a kommunizmus negyvenéves regnálása, majd a ’90-es évek elejétől kezdődő, csaknem két évtizedig tartó szociális és gazdasági átformálódások sora. Hasznosítható ötletként kapott viszont újra életteret a magyar mint idegen nyelv oktatásának a gyakorlata. Fontos ez, hiszen általa azt a bizonyos kisebbségi kétnyelvűséget is ki tudnánk hozni abból az egyirányú utcából. Újabb kori történelmünk során persze, erre is volt már példa, amikor nemcsak a magyar ember tudta és beszélte szomszédja nyelvét, de fordítva is érvényes volt mindez. Nyelvünk hajdani presztízsét mindenképp helyre kell állítanunk. Visszatérve a sorozathoz... A már készülőben levő könyveken kívül körülbelül még tizenöt kötetet szeretnénk letenni a világ magyarságának asztalára. A teljességében felölelve mindnyáju(n)kat,  mégpedig összesen négy, legfeljebb öt esztendő leforgása alatt! Mindehhez persze, az eddiginél sokkal célzottabb támogatásra is szükségünk lenne. Az első három kötet fő támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma volt. Hozzájuk kapcsolódott együttműködő partnerként az Anyanyelvápolók Szövetsége, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága (Anyanyelvi konferencia), a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda... Jelentős gondnak tartom ellenben, hogy az eddigi kötetek igen alacsony példányszámban tudtak csak megjelenni. Ezekből viszont igyekeztünk minél többet célba juttatni. Tervezünk így tenni a továbbiakban is.

Martinek Imre felvételei