Újabb jubileumot ültek a Délvidéki Háló Egyesület tagjai, Nagybecskereken ugyanis immár huszadik alkalommal tartották meg a régiós találkozót. A városi diákotthonban mutatták be a gazdag programot, melyre sokan kíváncsiak voltak.

Halmai Tiborral, a Délvidéki Háló vezetőjével egy kicsit a számok tükrében is áttekintettük az elmúlt időszakot.

— A Délvidéken a Háló mozgalom huszonhat évvel ezelőtt indult el, és azóta él. Huszadik alkalommal szerveztük meg a Délvidéki Régiós Háló-találkozót, de évről évre nagyon sok kerületi Háló-találkozót, bogozói találkozókat, lelkigyakorlatot, tábort tartunk. A régiós Háló-találkozók helyszíne rendszerint itt Nagybecskereken volt. Hogy mennyit fejlődött a Háló, azt talán a találkozók száma fejezi ki a legjobban. Az elmúlt huszonhat évben itt, a Délvidéken több mint 250 rendezvényt szerveztünk meg, és ezeken körülbelül 17 500-an vettek részt. Ebben az évben kezdett növekedni a jelenlévők száma, és ez nagy öröm számunkra. Az idén már ez a tizedik rendezvényünk, Háló-találkozónk, melyek mintegy 1300-1400 embert mozgattak meg.

Tehát van érdeklődés, és ennek nagyon örülünk, mert az a célja a Hálónak, hogy találkozási lehetőséget adjunk. Közösségbe hívjuk az embereket, olyan közösségbe, ahol jól érzik magukat, mert fontos, hogy valahova tartozzanak. Ha nincs például plébániaközösségük, akkor a Háló az a közösség, ahová tartozhatnak. Az emberek kapcsolatokat alakítanak ki, amelyek valóban élő kapcsolatok, mert visszajelzéseket kapunk. Elmondják, hogy a Háló-találkozókon ismerkedtek meg egymással, és időnként máshol is találkoznak, fenntartják a kialakult kapcsolatot. Valójában ez a célja a Hálónak, hogy az ember megtalálja a helyét. Ezen a XX. Délvidéki Régiós Háló-találkozón körülbelül 80-an vagyunk, 16 vajdasági helységből, és nagy öröm számomra, hogy sikerült újra összejönnünk — mondta Halmai Tibor.

A jubileumi rendezvény előadója Klemm József nyugalmazott újságíró, író volt, aki visszatérő előadóként szerepelt, már megszokhatták a jelenlevők, hogy mindig valami különleges értekezéssel készül.

— Azt hiszem, hogy az ilyen jellegű találkozóknak rendkívül nagy jelentőségük van a magyar közösségi élet fenntartásában és abban, hogy megpróbáljuk azokat az eredeti értékeket hangsúlyozni, amelyek elősegíthetik, hogy a vajdasági magyarság itt maradjon és megmaradjon. A mai előadásom témája nagyon filozofikus, hiszen az élet legnagyobb kérdéséről, a miértről próbálok meg beszélni. Arról, hogy mi az élet értelme, és hogy a keresztény ember hogyan tud szembesülni azokkal a kihívásokkal, amelyek néha nemhogy erősítenék, hanem gyengítik a hitét. Ezek a miértek olyan miértek, amelyekre választ próbálunk találni, de igen gyakran nincs egy kimondott olyan válasz, amely kielégítené a hívő embert. Én most megpróbálok olyan választ adni erre a létfontosságú, egzisztenciális kérdésre, amely tarthatja a lelket nemcsak a vajdasági magyarságban, hanem azokban a hívőkben is, akik megpróbálnak az eredeti keresztény értékek mentén élni, és így szeretnék megoldani azokat a gondokat, amelyekkel nap mint nap szembesülnek — nyilatkozta Klemm József.

A résztvevők soraiból a zentai Burány Ernő elmesélte, hogy a Hálóba körülbelül tíz évvel ezelőtt kapcsolódott be a gyerekei révén, ők ugyanis részt vettek egy Magyarországon megrendezett Háló-táborban, ahonnan nagyon lelkesen tértek haza.

— Akkor kezdtem el én is érdeklődni, hogy egyáltalán mi is ez. Azután eljöttünk családostul néhány találkozóra, és láttam, hogy ez valójában nagy lehetőség egy olyan embernek, aki egyébként, mondjuk, a szülővárosából ritkán mozdul ki. Tehát alkalom arra, hogy barátokat, ismeretségeket szerezzen a távolabbi régiókban is, illetve az anyaországban. Ez így történt velem is, és egyre több kapcsolatot építettem ki. Ezek ma már valójában barátságok és nagyon jó ismeretségek. Ezenfelül a Háló minden egyes rendezvény alkalmával szellemi fölfrissülést is ad számomra, mert mindig van egyfajta lelki töltetük ezeknek a találkozóknak, ahol az ember új információkat és az élete számára fontos gondolatokat hall, valamint, ha akar, fontos irányvonalakat találhat.  

A XX. Délvidéki Régiós Háló-találkozó két napig tartott. Az első napon volt az ismerkedés, bemutatkozás, majd a nagybecskereki székesegyházban szentmise következett, melyet Tapolcsányi Emanuel plébános celebrált. Utána komolyzenei áhítat volt, felléptek a nagybecskereki zenede növendékei, Rontó Kata, Süveg Emma, Labanc Anasztázia, Vaskrsija Kovačević, Dario Mihaljević, a zongorakíséretről pedig Rontó Márta tanárnő gondoskodott. A találkozó második napján, a délelőtt folyamán tartotta meg Klemm József a Miért? című előadását, majd kiscsoportos beszélgetéseket is tartottak.

A résztvevők ellátogattak a Szathmáry Karolina-leánykollégiumba, később kézműves-foglalkozás is volt, melyet Dorogi Erzsébet vezetett, valamint a jelenlévőknek művelődési műsorral kedveskedtek a Muzslai Petőfi Sándor MME tagjai, a citerások, Rontó Márta Mesefa díjas mesemondó, a Cickafark énekcsoport.

A Háló bogozóinak megbeszélését is megtartották, majd a zárógondolatok után a résztvevők elbúcsúztak egymástól, akik egy legközelebbi alkalomig feltöltődve gondolhatnak vissza a jubileumi, huszadik Háló-találkozóra.