Vannak dolgok az életben, melyekről azt hisszük, mindig ott lesznek, hiszen magától értetődik a létük. Melyek annyira természetesen beolvadnak az életünkbe, hogy bele sem gondolunk, milyen lenne nélkülük. Hiszen mindig ott voltak a szomszéd városban, ott a szobában, ott az orrunkban vagy a nyelvünk hegyén. Hogy aztán egyszer csak eltűnjenek jó messzire. És akkor nincs mese, meg kell tanulni élni az új helyzettel.
A szaglás és az ízlelés képessége kettő az öt érzékünkből, a tapintás, a látás és a hallás mellett. Ezek segítségével érzékeljük a világot. És az öt érzékszerv: a nyelv, az orr, a szem, a fül és a tenyér, azaz a bőrünk segítenek bennünket ebben. A szaglás a társas kapcsolatainkban is jelentős, nagyon fontos érezni a másik illatát. Az ember normális esetben mintegy 10 000 szagot különböztethet meg, de ennek csak a felét tudja meg is nevezni. Ha fahéjillatot érzünk, már látjuk is a karácsonyt. Néha elsuhan mellettünk egy idegen, de a parfümjéről egy régi ismerősünk jut eszünkbe, s az összes élmény, mely hozzá kötődik. Tudjuk, milyen az eső illata, a tengeré, saját otthonunké, egy gőzölgő mentateáé vagy a vasárnapi májgombócos levesé. S a barátainké.
Szóval azt hiszem, az öt érzék közül egyiket sem jó elveszíteni, kettőnek búcsút inteni egy meghatározatlan időszakra pedig főleg nem az. Márpedig a huncut kis koronavírus a különféle tünetek mellett egy hosszan tartó szaglás- és ízlelésvesztést is okoz. Mely eltarthat — jelen esetben — tíz hónapig is, vagy még tovább. A nulla érzékelésből aztán valamiféle furcsa érzékelés lesz, hiszen érezni már valamit, de az nem az, ami.
Ha az ember gourmet, ennek nagyon nem örül, hiszen a hús, a hagyma és a kávé illata, íze is közelebb van az elviselhetetlenhez, mint a finomhoz. Valójában semminek sem olyan az íze és a szaga, mint kellene. Minden egy picit más. A parfüm, a testápoló, az izzadásgátló mint valami kemikália egy kis vaníliával keverve, a tusfürdő és a sampon mint valami büdös műanyag olaj. Biztonságos ételek a semleges ízű dolgok: rizs, krumpli, saláta, tészta. Így magában, ha lehet. Aztán változnak a dolgok. A hús már ehető, a narancsszörp borzasztó, a kávé még mindig gusztustalan. És nincs rá megoldás, nincs rá gyógyír, csak az idő. Megint csak az idő. S hogy elfogadjuk, hogy most ez van, ezt dobta a gép, még egy új élmény a sok mellé.
Szóval így karácsony közeledtével szerintem mindenki gondolkodjon el egy picit, és néhány pillanatra legyen hálás azokért a maguktól értetődő dolgokért, amelyekért egyébként nem lenne.
