Hertelendyfalva, Sándoregyháza, Székelykeve, Muzslya, a helyi Magyar Művelődési és Művészeti Központ, Óbecse valamint Bóka asszonyainak küldöttsége tett eleget a torontálvásárhelyi Pipacs Nőegylet teadélutáni meghívásának november 27-én.
A találkozó nyitányában, melyben a falu legifjabb citerásai is bemutatkoztak hangszeroktatójuk felkészítésében és vezetésével, hagyományosan az első kis gyertya is kigyúlt a nőegylet adventi koszorújában. Elébb csak a töretlen hit, a bizakodás és a várakozás szimbólumaként, de végül sajnos, a Gondviselő rendelkezése szerint egy, a földi zarándoklatát tragikus hirtelenséggel bevégző, búcsúszó nélkül távozó halandó lelkének is utat mutatva.
Emléke előtt tisztelegve idézzük meg ehelyt Reményik Sándor (1890–1941) versét. Nyugodjék békében!
Reményik Sándor
Valaki értem imádkozott
Mikor a bűntől meggyötörten
A lelkem terheket hordozott
Egyszer csak könnyebb lett a lelkem
Valaki értem imádkozott.
Valaki értem imádkozott,
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret.
Jó barátom vagy testvérem?
Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott,
És azt, aki értem csak
Egyszer is imádkozott.