Vak ember tükrébe nézve
Szerda Zsófi
2021.11.10.
LXXVI. évf. 45. szám
Vak ember tükrébe nézve

Mirror for a blind man. A kiállítás címe. Egy színes világ, ahol a zöld, a kék és a vörös minden árnyalata dominál. Ahol kiúsznak a halak a képkeretből, macskák lesnek ránk bölcsen, mindentudóan, és különleges mesebeli csúszómászók néznek farkasszemet. Erdő, Szahara és Marokkó, muzsikáló képek. Miroslav Jovančić festőművész kiállítását a Szabadkai Kortárs Galériában tekinthetik meg. 

„A festészet iránti érdeklődésemet mindig az a szándék vezérli, hogy megtapasztaljak egy, a mámoros izgalomhoz hasonló állapotot, azt a lázat, amely a fő hajtóerő számomra. Egész életemben ezt keresem.”

Miroslav Jovančić 1962-ben született Szabadkán. 1989-ben végezte el a Belgrádi Képző- és Iparművészeti Főiskolát, majd az újvidéki Művészeti Akadémia festő szakára iratkozott, 1992-ben szerzett diplomát prof. Vladimir Tomić osztályában. 1998-ig képzőművészet-tanár volt, majd a Szabadkai Kortárs Galériában (korábban Képzőművészeti Találkozó) helyezkedett el. Folyamatosan tevékenykedik festőként és kurátorként, közben zenéléssel, zeneszerzéssel is foglalkozik, és tanít a Zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumban.

Nagyon szeretem a képeit. Olyan, mintha egy felnőtteknek szóló mesekönyvbe csöppenne az ember. S a galéria mérgeszöld és piros falai mintha csak azt várták volna, hogy rájuk lógassák Mika festményeit. A kiállításon látható alkotásokat az elmúlt tizenhárom év terméséből válogatta a festő. Belső vívódások, érzések, élmények, emlékek s az őt körülvevő lények, emberek, tárgyak, hangok, gondolatok. Mindez olyan mikásan tálalva. Az első teremben két kisfilmet is megtekinthetünk, az egyiket Husnyák Andrea, a másikat Fejős Csilla készítette. A portréfilmekből jobban megismerhetjük városunk sokoldalú művészét, aki hol ecsetet, hol vonót vesz kezébe. Fridára többször is láthatunk utalást, az indák, az ágy, az állatok akaratlanul is Mexikóba röpítenek bennünket. A víz, a homok, az erdő a fő helyszíneink. Minden kint történik. A természetben. Ahol nincs zárva és körülhatárolva a gondolat.

Minden, ami a festményeimen található, az életemből és a tapasztalataimból ered. Azt hiszem, nem is csinálok mást, csak a saját életemet festem. Munkáim önéletrajzi jelleggel bírnak, de nem csupán a mindennapi események rögzítései, hanem inkább egyfajta szelekció, különböző szimbólumok összessége, melyből lassan kiépül egy szimbolikus-önéletrajzi narratíva. Próbálom megörökíteni a pillanatot a legintenzívebb állapotában, amikor bevésődik az emlékezetbe. Azt hiszem, ez az a pillanat, amikor az elemek beépülnek a memóriába, és az ezt követő folyamatban ezekből formálom azokat a szimbólumokat, amelyeket később használok.

A kiállítás kurátora Jasmina Vidaković volt.

Fényképezte: Szerda Zsófi

Képgaléria
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Múzsaidéző rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..