Vajdasági Magyar Kalendárium
A tizedik után következik a tizenegyedik - ez a világ természetes rendje. Ám hogy milyen lesz ez a tizenegyedik, az nagymértékben függ az előző tíztől. Vajdasági Magyar Kalendáriumunk első tíz könyvében - legalábbis készítőinek szándéka szerint - benne volt a délvidéki magyarság egy évtizedének (meglehetősen zivataros évtizedének) minden fontos történése, sőt talán ennél több is: benne volt nyolc és fél évtizedes kisebbségi létünknek tengernyi megpróbáltatása és tengerszemnyi öröme, benne volt elődeink és a magunk minden kiemelkedő eredménye és helytállása, amelyre talán rá lehet építeni a jövendőt.
Mostani ,,okos könyv'-ünk, ,,mindentudó gyűjtemény'-ünk készítése közben is az az alapelv vezérelt bennünket, amelyet már legelső Kalendáriumunk beköszöntőjében megfogalmaztunk: azokba a tartós értékekbe igyekszünk kapaszkodni, amelyeket eleink örökül hagytak ránk, s amelyek számunkra is megtartó erőforrás lehetnek. Nélkülözhetetlen adatokkal, hasznos tudnivalókkal szeretnénk szolgálni, egyben tartalmas és érdekes olvasmánnyal. Abban bízunk, hogy kiadványunk nemcsak egy hétre-hónapra, hanem egy egész esztendőre lesz hű társa a délvidéki magyar olvasónak. Annál inkább, mert az idén a korábbi kényszerű karcsúsítás után ismét bővebb terjedelemben, gazdagabb tartalommal, tetszetősebb külsővel jelenünk meg.
2008 a magyar reneszánsz éve - a magyar újjászületésé. Kalendáriumunkban természetesen helyet kapott nemzeti történelmünknek ez a fényes korszaka, egyik legnagyobb uralkodónk, Mátyás király élete és öröksége, a Délvidéken föllelhető reneszánsz emlékek, köztük az ,,aranyos és selymes' bácsi vár izgalmas története s az évfordulóhoz kötődő gazdag rendezvénysorozat programja...
Könyvünk legfőbb helyén most is nemzeti imáink, a Himnusz és a Szózat állnak - nehogy egy pillanatra is elfeledjük bölcs intelmeiket! -, hónapjaink középpontjában pedig azok, akiknek oltalmába bízvást helyezhetjük magunkat és fogyatkozó közösségünket: Árpád-házi magyar szentjeink...
Olvasóinknak bemutatjuk világhírű feltalálóinkat is, akik géniusza nélkül sokkal szürkébb és szegényebb lenne az emberiség élete, tisztelgünk a százötven évvel ezelőtt született Eisenhut Ferenc festőművész, a száz éve született Wass Albert és Teller Ede, az ötven éve kivégzett Nagy Imre halhatatlan életműve előtt, sorra vesszük a mi legkiemelkedőbb teljesítményeinket is, köztük a 30 éves Tanyaszínházét, amely az elmúlt három évtizedben része lett életünknek... Hogy legyen mibe kapaszkodnunk, miből erőt és hitet merítenünk a megmaradáshoz.
És természetesen az idén is elbúcsúzunk azoktól a jeles embereinktől, akik örökre eltávoztak közülünk, növelve-fokozva árvaságunk...
Címoldalunkon egy virágba borult vadkörtefa látható. A nyugat-bácskai Szilágyin áll ez a vadkörtefa, ahonnan 2007-ben a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség útjára bocsátotta a délvidéki magyarság közösségőrző rendezvénysorozatát, a Magyar Ünnepi Játékokat. åsrégi ez a terebélyes fa, a népi hiedelem szerint Rózsa Sándor is megpihent alatta. Mennyi vad vihar zúghatott el felette! S lám, makacsul még mindig dús lombot növeszt, minden tavasszal virágba borul. Elszántan kapaszkodik gyökereivel a honi talajba. Akárcsak a délvidéki magyarság többi híres fája, amelyek szintén helyet kaptak Kalendáriumunk hasábjain. Talán hogy sorsukból, elpusztíthatatlan kilombosodásaikból és virágba borulásaikból példát meríthessen mindegyre fogyatkozó közösségünk...
Lám, mennyi minden belefér egyetlen könyvbe! Pedig csak a töredékét soroltam fel annak, ami valóban benne van. Ezért lenne jó, hogy sok vajdasági magyar házba eljusson Kalendáriumunk. Jóval többe, mint tavaly, meg tavalyelőtt, meg azelőtt. Mert mi komolyan gondoljuk: egész éven át, sőt még annál is tovább hű társa lehet az Olvasónak.