A kézilabdás lányok - Pozsár Rihárd fotója

A tiszaszentmiklósi Sloga női kézilabdaklub az idén augusztusban ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. Ebből az alkalomból készült az interjú Šegan Melindával, a egyesület elnökével.
* Hogyan került kapcsolatba a kézilabdával?
- Talán meglepően hangzik, de gyermekkoromban kosárlabdáztam. Elsősorban a tanárom biztatott rá, de az sem volt mellékes szempont, hogy az ismerőseim nagy része is ezt a sportot űzte. Egy ideig eljártam az edzésekre a kézilabdásokhoz is, de végül a kosárlabda mellett döntöttem. Valójában a lányom kezdett el foglalkozni ezzel a sportággal. Mivel az öcsém lánya is kézilabdázott, így ő is csatlakozott hozzá. Ettől kezdve a szívemen viseltem a klub sorsát. Ott segítettem, ahol csak tudtam. Először megválasztottak elnökhelyettesnek, majd elnöknek. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy én vagyok az első nő, akit a klub vezetőjévé választottak.
* Mit kell tudni a csapat jelenéről, a megmérettetésekről?
- Csapatunk az észak-bánáti ligában játszik, mint például Muzslya, Törökkanizsa, Écska vagy Horgos. Egyébként a nyolcvanas években nemcsak ez az öt csapat volt, hanem legalább tizenöt. Ezenkívül az adai, a horgosi, a nagykikindai és a becsei klubokkal is szoros baráti viszonyt tartunk fenn. Rendeztünk közösen egy tornát is, melynek a keretében fiataljaink második ligás csapatokkal is összemérhették erejüket. Számunkra fontos, hogy a lányok minél többet barátkozzanak, tapasztalatokat szerezzenek az ilyen találkozók alkalmával.
* Országunkban a legnagyobb problémát talán az anyagiak hiánya jelenti. Önöknél mi a helyzet?
- Először az edzőhiánnyal kellett megküzdenünk. Rade Popoviæ nyugalmazott katonatiszt, kitűnő edző az egyik, aki a lányokban sok tehetséget lát. A másik pedig Mileva Malenèiæ Velkova, aki még a macedón válogatottban is játszott. Véleményem szerint sok tapasztalattal rendelkezik. Ő segített abban, hogy a csapat ismét talpra álljon, mert csak vele tudtunk mindent újrakezdeni. Mezeket, labdákat ajándékozott nekünk, most pedig egy szkopjei klubbal szeretne testvércsapati viszonyt kialakítani. Ez úgy festene, hogy egyszer ott, máskor pedig Tiszaszentmiklóson látnánk vendégül egymást. Igazán ránk férne egy kis kikapcsolódás. Köszönetet kell még mondanom a községnek, a szülőknek, a helyi vállalkozóknak, dr. Predrag Mijiæ polgármesternek, aki még soha nem hagyta cserben a csapatunkat. Télen lehetetlen volt a pályán edzeni, de Antonije Cicmil igazgató a rendelkezésünkre bocsátotta az iskola tornatermét, ezért nagyon hálásak vagyunk. A lányok segítenek a fű kaszálásában, virágot locsolnak, egyszóval mindent megtesznek annak érdekében, hogy a klub fennmaradjon.
* Van-e utánpótlás?
- Tiszaszentmiklóson nagy hagyománya van a kézilabdának, de szerintem nem véletlenül. Az én filozófiám szerint ezeknél a gyerekeknél nagy szerepet játszik a genetika. Úgy gondolom, hogy a sport iránti szeretetet a szüleiktől örökölték, mivel a lányok nagy része ezekből a családokból kerül ki. Említhetem a sógornőm esetét, akinek a lánya jelenleg kapus a csapatunkban. Ebben az az érdekes, hogy a sógornőm is kapus volt. Szeretném a kézilabdát népszerűbbé tenni, ezért plakátokat, szórólapokat is vittem az iskolába, ily módon gondoskodva az utánpótlásról is. Szinte az anyjuknak tekintenek. A jók közül is a legjobbnak kell lennünk. Vagy csináljuk rendesen, vagy sehogy. Mindenkinek kitűnő a magaviselete, nagyon egészségesen élnek. Róluk bárki példát vehet.
* Az idén, augusztusban, ünneplik a klub fennállásának 50. évfordulóját. Mivel szeretnék emlékezetessé tenni ezt az eseményt?
- Csakis munkával. Szerintem annak nincs semmi értelme, hogy egy ilyen eseményt evéssel és ivással ünnepeljünk meg. Egész napos tornát szeretnénk rendezni, ahol a miénknél jobb csapatokkal is összemérhetjük az erőnket, jó lenne, ha a gyerekek barátkoznának, és minél több ismeretséget szereznének.
* A tiszaszentmiklósi kézilabdaklub nagy múlttal rendelkezik, sok profi kézilabdás származott el innen. Milyen terveik vannak?
- Jelenleg a legfontosabb feladatunk a kézilabda népszerűsítése. Egyébként a gyerekek között nincs
ellenségeskedés, túlnyomó többségük vegyes házasságból származik, megvan köztük az az egység, ami a jövőre nézve nagyon fontos. A következő évre szóló terveket pedig az év végén, a szülőkkel és a gyerekekkel közösen beszéljük meg.
Nagy gondot jelent, hogy a pályánk egyre rosszabb, aminek valószínűleg a talajszint süllyedése az oka. Azt szeretném elérni a községnél, hogy találjanak valami megoldást erre a problémára. Van egy olyan ötletünk is, hogy képzőtábort létesítsünk Magyarkanizsán, de a legnagyobb álmunk az, hogy fedett kézilabdapályát hozzunk létre. Persze, csak akkor, ha fordul a világ. Egyszer megkérdeztem az edzőt, milyen jövő előtt állnak ezek a gyerekek, mire ő ezt válaszolta: ,,Két év múlva Vajdaság hallani fog róluk".