Utazni és hazajönni

Utazni és hazajönni

Beszélgetés Sóti Juli énekesnővel, dalszerzővel — Az adai Sóti Juli énekesnőnek jelenleg három zenekara van: Budapesten a Folkfree, Szabadkán a Night Cruisers és szülővárosában a Sin Seekas, mellyel megnyerték a népszerű dalszerzőversenyt, a szabadkai Ifjúsági Fesztivált, ismertebb nevén az Omladinát.

— Adán kezdtem el zenélni, teljesen autodidakta módon — kezdett a történetébe Juli, amikor arra kértem, összegezze röviden az eddigi pályafutását. — A Flashback volt az első formációnk, és én annyira megszerettem, nem is magát az éneklést, hanem a közös zenélést, hogy a zentai gimnázium befejezése után úgy döntöttem, Budapesten folytatom a tanulmányaimat, a Kőbányai Zenei Stúdióban. Az alatt a négy év alatt is több zenekarban énekeltem, közöttük volt a Narco Polo, a Budapest Riddim Band, a Symbio Group… A diplomázás után hazaköltöztem, de mivel az oklevelemet itthon nem sikerült honosítani, és úgy éreztem, elég erő meg energia van még bennem, beiratkoztam az újvidéki Magyar Tanszékre, és már másodéves vagyok. A mostani három zenekarom mellett tagja vagyok még az Eutropia nevű művészeti műhelynek, és igyekszem dalokat is írni. Ez azt jelenti, hogy Budapest, Ada és Újvidék között ingázom. Pontosabban Újvidéken a barátommal élek együtt, tehát arra már úgy tekintek mint az új kis otthonomra. Ezt az egészet úgy lehet összeegyeztetni, hogy mögöttem van a családom, támogat a párom és a barátaim is sokat segítenek.

• Még a budapesti tartózkodásod alatt történt, hogy jelentkeztél az X-Faktor tehetségkutató versenyre. Milyen tapasztalat volt?

— El is jutottam az X-Faktor táborig, de lelkileg eléggé megviselt. Olyan kulisszatitkokról tudnék mesélni… Ezzel szemben a szabadkai Omladina teljesen más volt, családias és emberi. A Pátria Szállóban laktunk, mintha kis sztárok lennénk, a fogadtatással és az ellátással is nagyon elégedettek voltunk. Sőt, a díjunk sem kis összeg, ebből a zenekar a jövőben szépen gazdálkodhat.

• Említetted, hogy a pesti diplomádat itthon nem tudod honosítani.

— Ez igaz, de egyáltalán nem bántam meg, hogy a Kőbányai Zenei Stúdió diákja voltam. Rengeteget tanultam, miközben a hangulat teljesen családias volt. Évente maximum 10-10 gitárost, énekest stb. vesznek fel, nem is osztályok ezek, inkább zenekarok. Nekem például dél-afrikai volt a gitárosom, erdélyi a zongoristám… Mindenki hozta a maga zenei világát, a hagyományos dallamait, amiből a blues, a rock vagy a jazz keveredésével nagyon jó dolgok alakultak ki. Ma is azt mondom, hogy az ottani zenekar, a Symbio Group volt az, ami szakmailag a legtöbbet adta nekem. Osztálytársakként összeszokott társaság voltunk, saját zenéket készítettünk, én is fejleszthettem a zeneszerzői vénámat. Ahhoz, hogy valaki elkezdjen zenét szerezni és az ötleteit, a dalszövegeit, a dallamit megmutassa másoknak is, nagy belső bátorság kell. Habár erre a szabadkai versenyre is én írtam a dalt, nem tartom magam nagy zeneszerzőnek. Nincsenek kiforrott témáim, inkább csak az érzéseimet, a pillanatnyi hangulatomat adom vissza egy-egy dallal. Nálam ez úgy működik, hogy megszületik egy kis dallam, kitalálok hozzá egy-két sort, aztán tovább dolgozom rajta. Inkább az élet apróbb dolgai érdekelnek, habár nagyon zavar engem is a világban lévő igazságtalanság, meg az is, hogy a pénz irányítja a világot. The Marriage of Power and Money, vagyis a Pénz és a hatalom házassága volt a szabadkai dalunknak a címe. Akinek manapság van pénze, az hozzájut a hatalomhoz, akinek meg hatalma van, az a pénzhez juthat hozzá, akinek viszont egyik sincs, az kiszorul a világból, az egyszerű szakmát, a befektetett munkát kevésbé értékelik.

• Miért éppen a Magyar Tanszéket választottad?

— Szeretnék tanítani, de esetleg kipróbálnám magam az újságírásban, a média világában is. Anyukám óvó néni, a szüleim népitánc-egyesületet vezetnek, a húgaim is zenéltek, táncoltak, szívesen dolgoznék gyerekekkel, de majd meglátom, mit hoz az élet.

• A zenélésből meg lehet élni?

— Nekem sok ismerősöm él meg belőle, esetleg külföldön, vagy úgy, hogy hajóra megy zenélni. Jelenleg a szabadkai zenekarommal tudok pénzt keresni, a másik kettő inkább csak elhivatottság. A zene, a közönség visszajelzése akkora boldogságot ad, amit nem lehet felcserélni egy másik munkára sem. Én most már valamennyire megélek a zenélésből, mást ugyan még nem, de magamat már el tudom tartani belőle. Nem hiszem, hogy itt a környékünkön sztárságról lehetne beszélni, de nem is vágyom ilyenre. Sok fellépésünk van, keresett zenész vagyok, ez nekem teljesen kielégítő állapot.

• Ez azt jelenti, hogy itthon képzeled el a további életedet?

— Igen, ezért is hagytam ott Budapestet. Szeretem Magyarországot, de teljesen más az ottani emberek mentalitása. Hazajöttem, és mintha egy családba érkeztem volna. Ha elmegyünk zenélni, nagy szeretet fogad minket, az emberek szívják magukba a jó zenét, csak menni kell és adni. A Sin Seekas zenéje akusztikus, a kahon cigányos, a kazoo balkáni fúvós hangzást ad hozzá, és azt tapasztaljuk, hogy minden, amiben van egy csipetnyi népzene, közelebb áll az emberekhez. Most már elegendő egy helyen egyszer fellépnünk, biztosan kapunk másik meghívást, célt talált a zenénk, egyik lépésből következik a másik. Nem hiszem, hogy huzamosabb ideig távol tudnék maradni itthonról. Pár hónapra, akár egy évre még el is mennék külföldre, de hosszabb időre nem. Kötődöm Vajdasághoz, mindenhol van ismerősöm, az itteni fiatalok nagyon összetartóak. Én egyébként Pestről is minden hétvégén hazajártam. Utazni nagyon szeretek, de ugyanennyire szeretek hazajönni is.

• Milyen terveid vannak az új esztendőben?

— Abból az összegből, amit nyertünk a fesztiválon, januárban klipet forgatunk a Sin Seekasszal, szeretnénk ugyanis egy kicsit beindítani ezt a zenekart. A tervek szerint a szabadkai Night Cruisers a Pannon Tv-ben készít majd egy hosszabb anyagot, az Eutropia keretében tavaszra Hollandiába utazom. Nagy terveink soha nincsenek, mert mint mondtam, egyik lépésből következik a másik. Remélem, nagyon sok szép dolog vár még ránk. 

Címkék: sóti_juli

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Utazni és hazajönni
Zene
Utazni és hazajönni
Zene
  • ZVEKÁN Péter
  • 2015.10.11.
  • LXX. évfolyam 40. szám
Facebook

Támogatóink