Fontosnak tartja, hogy az ideérkezőknek ne csak az épületekről, látványosságokról meséljen, hanem azokról a személyekről is, akik ezekhez köthetőek. Néhány éve kosztümös történelmi sétákat indított. Korabeli ruhákba öltözve mutatja be az érdeklődőknek a város érdekességeit. Ezek a séták ma is népszerűek, magyar és szerb nyelven is követhetőek.

2021-ben, a koronavírus-járvány idején Borisz Hartmann József életét dolgozta fel. Mint mondja, akkor nem utazhattunk, így időutazásra invitálta a helyieket és a látogatókat. A kétnyelvű sétákhoz kiegészítésként egy kisfilmet is készített, melyet nemrég felfrissített, kiegészített, hogy még nagyobb és teljesebb élményt nyújtson. Emellett a túra is új helyszínekkel és új szereplőkkel gazdagodott.

* Mesélj a kezdetekről. Hogyan vágtál bele a történelmi túravezetésbe?

— Az ötlet úgy született, hogy szerettem volna más módon, az emberekhez közelítve bemutatni Szabadka történetét, legfontosabb nevezetességeit, legismertebb személyeit, akik egykor építették városunkat. Az idegenvezetés nyilván a profilomhoz tartozik, de általában klasszikus városnézések vannak. Én pedig szerettem volna valami mást nyújtani, nemcsak történelmi adatokkal, hanem érdekességekkel is szolgálni, melyekről keveset tudunk. A város lakosainak is legyen fontos, hogy alapismereteket szerezzenek a történelmükről, a múltjukról, hogy tudják, kinek köszönhetik azt, hogy Szabadkán ilyen szép környezetben végzik a mindennapi tennivalóikat, kik voltak azok a személyek, akik ezeket a házakat, palotákat felépítették. Némelyek már elég rossz állapotban vannak, de még mindig nagyon szépen felismerhető rajtuk az, hogy százhúsz—száznegyven évvel ezelőtt, amikor készültek, akkor precízen, odafigyeléssel, nagyon sok apró részlet létrehozásával próbálkoztak az akkori építészek. Tudni kell, kik voltak a házak lakói, mivel foglalkoztak, mi zajlott a háttérben, a falak mögött… A pandémia idején nem tudtunk utazni, és akkor úgy döntöttem, utazzunk az időben, a saját városunkban. 

* Hartmann József életét mutatod be ily módon.

— A történet szerint egy időutazáson esik át a főszereplő, Hartmann József, aki egy valódi, szabadkai személy volt, a Hartmann Rafael és William Konen húsgyárnak, részvénytársaságnak a nagy örököse. Ő ebben a történetben tékozló módon élő fiatalember, az édesanyja sehogy sem tudja jó útra téríteni, ezért egy varázslat történik, amikor egy tündér megjelenik a Hartmann-palotában, és megígéri, gondjaiba veszi az ifjút. 1924-ből elhozza a jövőbe, 2024-be. Három évvel ezelőtt 1921-ből 2021-be utaztunk. Most aktualizáltuk, de továbbra is itt maradtunk a két világháború között. Ennek a fiatalembernek nemcsak az a feladata, hogy a kortárs szabadkaiakkal megismerkedjen, bemutassa nekik a város elfeledett történeteit, hanem neki magának is sok mindennel kell szembesülnie. Sok változással, a közelgő II. világháborúval, a pusztításokkal, hogy egyik napról a másikra nagyon sok veszteség történik. A túra folyamán ő maga is változik, rájön, mi igazán fontos az életben.

* Hogyan fogadják a látogatók és a helyiek a látványos, érdekes túrát?

— Úgy látjuk, a szabadkaiak és a látogatók is mély benyomással gazdagodnak. Új tudást tudnak szerezni a városról, hiszen Hartmann úrfi úgy beszél, hogy eljátssza a szerepet. Egyes szám első személyben mesél. Rádöbben dolgokra, rácsodálkozik arra, ami hiányzik. Elmondja, kikkel dolgozott együtt, milyen volt akkoriban az oktatás, az emberek többsége mivel foglalkozott, hova jártak dolgozni, hogyan épültek a templomok, milyen volt a vallási élet, az egészségügy, a szociális ellátás, mennyi utca volt aszfaltozva vagy betonozva, hogyan épültek a házak, milyen technikával… De nemcsak az akkori magasabb szinten lévő polgársággal, hanem az egyszerűbb rétegekkel is megismerkedhetnek a túra résztvevői. Azzal is foglalkozunk, hány kútból tudták meríteni a vizet, a ’20-as években ugyanis 70 közkút működött, ahová a belváros környékéről eljártak a lakosok vízért; hogyan vezették be fokozatosan a vizet a házakba, a palotákba; hol jelentek meg az első liftek; hogyan történt a közvilágítás; stb. Nagyon sok olyan témáról esik szó, amely megalapozta a kortárs Szabadka történetét. Ezt az általam megformált Hartmann a saját szavaival meséli el. Úgy tapasztaljuk, hogy a közönségnek ez nagyon érdekes. Az elején a városi múzeumban vagy a Raichle-palotában megnézik a bevezető kisfilmet, melynek létrehozásában televíziós kollégák is segítettek. A nézők meglátják, hogy 1924-ben mi történik a Hartmann-házban, a főhős hogyan kerül a jövőbe. Majd egy oldtimer autóval meg is érkezik a helyszínre a tündérrel együtt. Ez egy eljátszott szerep, egy másfajta idegenvezetés, de úgy láttuk, az emberek „elhiszik”, hogy Hartmann Józseffel találkoznak. Hartmann kérdezgeti a résztvevőket, beszélget velük, vagy éppen megkritizálja a mai viseletüket, de sokszor, amikor Hartmann a veszteségekkel szembesül, van, aki ezt megkönnyezi, akár a zsidó negyedet, a zsinagóga környékét, vagy olyan házakat, amelyek már nincsenek.

* A kisfilm megújult. Erről is meséljen!

— A korábbi Hartmann-túrákon is volt egy film, de ezt felújítottuk, sok mindent újraforgattunk. A kortárs galéria és a városi könyvtár vezetőségének is köszönetet mondok, hiszen a stílbútorok és a régi részlegek felhasználásával élethűbben tudtuk vászonra varázsolni a Hartmann-palotát vagy az akkori korabeli stílust is, a beltér kinézetét. Vannak újdonságok, hiszen nemcsak néhány új helyszínt „dobtunk be” ebbe a túrába, hanem új szereplőket is, mert Hartmann a sétája során néhány szellemmel is találkozik, akik akkoriban a kortársai voltak. Ilyen például Kosztolányi Árpád, aki a gimnázium igazgatója volt, maga is tanította Hartmann Józsefet. Ő a könyvtárban várja Hartmannt. A résztvevőknek bemutatja az akkori kaszinói életet. Sok ingatlanja is volt Hartmannak a városban, szappan- és kozmetikai gyárat is indított, de egyidőben ő birtokolta Raichle Ferenc palotáját is, akitől, miután tönkrement, Hartmann József szülei vették meg a házat, a ’20-as évek végéig ott is lakott, majd bérbe adta. A Raichle-palotában ér véget a túra. Ott Raichle Ferenc és felesége, Ilona szelleme várja. Miután megbékélnek Hartmannal, bemutatják a nézőknek az egész Raichle-palotát. Hartmann belátja az élet mulandóságát, és már vágyik vissza a múltba, hogy minél több időt tölthessen a kortársaival. Majd az édesanyjával együtt visszatérnek 1924-be.

Most tavasszal már két alkalommal tartottak történelmi városnézést. Mivel folyamatos igény mutatkozik, az ősszel ismét megszervezik a népszerű Hartmann-túrát magyar és szerb nyelven is. Tóth Borisz egyébként dokumentumfilmeket is készít, melyek Szabadkát mutatják be, ennek is lesz folytatása. Az idén nyáron új epizódot forgatnak, melyben a szecessziót dolgozza fel az alkotó.