A Dakar egyetlen szellemi örököse Afrikában 2012-ben is nekivág a Szaharának, Afrikának. A Budapest-Bamako az amatőr autóversenyzők és profi kalandorok éves zarándoklata a fekete kontinensre. A mottó immár hetedik éve változatlan: bárki, bárhogy, bármivel.
Az idén szabadkai részvevői is lesznek a január 14-e és 29-e között rendezendő viadalnak. Székessy Szabolcs és unokaöccse, Székessy Hunor a Por-Se Racing Team nevet viselő csapattal vágnak neki a 9000 kilométeres távnak.
- Nagyon nehéz megfelelő társat találni erre a csöppet sem veszélytelen útra. Sokan szeretnének menni, de vagy pénz vagy időhiány miatt halasztgatják az indulást. Barátaim is úgy fogalmaztak, hogy majd jövőre velem jönnek, de nekünk most menni kell és kész - mondta Szabolcs, aki először indul a futamon.
Édesapja halála után örökölt egy autót, majd később megvásárolta az 1998-as gyártású, ma már 300 000 km-t futott szolgálati Ford Mondeót. A Budapest-Bamako ralit a szegények Dakarjának is szokták nevezni, hiszen ennek költségeit egy magánszemély is képes megfizetni. Két kategóriában - verseny és túrakategória - összesen 150 motoros, autós, kamionos és quados indul a magyar fővárosból, a megnyitó közönsége egy jelmezbállal egybekötött nyereményjátékon vehet részt. A részvevők földutakon, homokos talajon, aranysárga dűnéken és szavannai szekér- és dzsungelutakon jutnak el Szlovénia, Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Marokkó, Mauritánia és Szenegál érintésével Bissau-Guineába, a fekete Afrika mélyébe. Az útvonal valamelyest módosult a tavalyihoz képest, a futam neve ugyan Budapest-Bamako rali, de idén a szenegáli városnál sokkal messzebb található Bissau-Guineában lesz a cél, mivel a világ ötödik legszegényebb országába, Maliba, a szervezők nem engedték be a futamot.
- Tavaly nagyon sokan eladták autójukat az afrikai országban, és nem fizették be az állam számára a kötelező adót. Így az idén nem kaptunk beutazási engedélyt Maliba. A futamot várhatóan megnehezítik a különféle időjárási körülmények. Szlovéniában ilyenkor még téli felszerelést kell használni, a sivatagban viszont már trópusi meleg vár ránk. Mauritánia a legveszélyesebb rész, ott a táborhelyeket éjszakánként őrizni fogják. Nincs polgárháború, de a rossz gazdasági helyzet miatt mindennaposak a lázadások. Egyedüli célunk beérni a városba, mivel azok biztonságosak. A magyar külügyminisztériumból kaptam egy levelet, miszerint jól gondoljuk meg, hogy nekivágunk-e az útnak, a Németországban élő unokaöcsémet pedig a német rendőrség személyesen kereste fel, s próbálta lebeszélni az útról. Különféle veszélyek leselkednek ránk, s főleg magunkra és a környező lakosságra számíthatunk. Nincs szervizkamion, a felszerelést nekünk kell magunkkal vinnünk, a benzint nem hozzák tartálykocsikkal utánunk, hanem nekünk kell feltalálnunk magunkat. Ilyen hosszú útra elegendő vizet és élelmiszert nem vihetünk, helyben kell alkudoznunk és vásárolnunk a kereskedőktől - sorolja az interjúalanyom.
A futam jótékonysági jellegű, hiszen a versenyzők különböző adományokat, elsősorban iskolai felszerelést visznek az ottani gyerekeknek, de lesz, aki orvosi felszerelést, sőt mentőautót is ajándékoz a rászorulóknak. Az idén egy iskola építése a cél, amihez 10 000 dollárnyi összegnek kellene összejönnie. A másik érdekesség, hogy az autót a versenyzők nem hozzák haza, hanem vagy eladják, vagy adományként Afrikában hagyják.
- Túrakategóriában, melyben mi is indulunk, a verseny nem annyira éles, futam közben fontos az egymáson való segítés, s útközben nincs annyi feladatunk, mint a versenykategóriában indulóknak. Ezen a futamon az is győztes, aki nem járművel ér célba. Ha valaki akár teveháton szakítja át a képzeletbeli célszalagot, a futam akkor is befejezettnek számít. Mi szeretnénk autóval megérkezni, s hogy ez sikerül-e, az a jövő titka. Előre lehetetlen készülni a megméretésre, hiszen nem vagyunk tisztában azzal, mi vár ránk. Sokat beszélgettem az itteni autószerelőkkel, tanácsot kértem, mit is kell vinni az útra. Sajnos, senki sem tudja megmondani biztosan, milyen alkatrészekkel szerelkezzünk fel, hiszen nem lehet kiszámítani, mi romlik majd el. Költségeink fele-fele arányban oszlanak meg. A pénz felét saját zsebünkből vesszük ki, a másik felét pedig támogatóink teremtették elő - tudom meg.
Felmerül a kérdés, hogy mi vezérel két fiatalembert arra, hogy dacolva a veszélyekkel, a rossz biztonsági helyzettel nekivágjon a sivatagi őrületnek.
- Csakis a kalandvágy. Nem vagyunk könnyű helyzetben, hiszen mindenki mond valamit, és nem tudjuk, kire is hallgassunk. Tavaly néhányan azért süllyedtek el a homokban, mert nagyon megpakolták az autót, s idejük nagy részét lapáttal a kezükben töltötték. Üzemanyagot vinnünk kell magunkkal, ott ugyan olcsó, de nem mindenhol lehet venni, az élelem és a gyógyszer viszont nagy gond. A kötelező oltásokat felvettük, száraz évszak lévén pedig remélem, a megússzuk a maláriát. Indulás előtt bő egy héttel félelem és kíváncsiság egyaránt kavarog bennem. Figyelmeztettek, hogy indulás előtt majd biztosan elkap a félelem. Azt válaszoltam, hogy velem ez nem fordulhat elő. Dehogynem. Itt nem köröz három mentőhelikopter a fejed felett, autónkba nincs beépített gps, ha gond van, akkor csak reménykedni lehet abban, hogy megtalálnak bennünket. Nekivágunk, s reméljük célba is érünk - fejezte be beszélgetésünket Székessy Szabolcs, a Budapest-Bamako rali szabadkai indulója.
A hamarosan induló futam eseményeit a www.budapestbamako.org, valamint az index.hu oldalon követhetjük végig.