— Feleségemmel már 25 éve vagyunk vállalkozók. Eleinte kiskereskedelemmel foglalkoztunk a faluban. A 90-es évek végén sajnos szemtanúi voltunk annak, hogyan tették tönkre az országba bejövő külföldi multinacionális cégek a kisvállalkozókat. Nem tudtunk versenyezni az áraikkal, valamint a háború miatt is visszaesett a forgalom. Akkor kezdtünk el gondolkodni rajta, hogy változtassunk, amíg nem kell kényszerből bezárnunk. Fontos szempont volt, hogy ne csak a családnak, hanem a faluban itt maradóknak is megpróbáljunk megélhetésről gondoskodni.

Tudtuk, hogy bármilyen ötlet kivitelezéséhez óriási tőkére van szükség, és a pénz előteremtése mindig gondot okoz. 2000-ben futottam rá egy újságcikkre, melyben az állt, hogy egy magyarországi turista nem találta meg a Hunyadi várat Belgrádban. Ekkor merült fel a gondolat, hogy foglalkozzunk falusi turizmussal, és létesítsünk egy helyi információs, turisztikai központot is. A faluban — sajnos — nagyon sok üres ház van, így egy kevés ráfordítással el lehetett indítani a vállalkozást.

• Hány család foglalkozik falusi turizmussal?

— Van egy központi helyünk, az étterem, ahol akár 150 fő is étkezhet egyidejűleg. Ezenkívül tizenöt családnál összesen kb. 120 ágy van, kétágyas szobákban. Van továbbá egy diákszállónk is, 6-8 ágyas szobákkal, itt 30 gyereket tudunk elhelyezni. Összesen tehát 150 fő részére van szállásunk.

• Milyen programokkal várják az idelátogatókat?

— Ez érdekes kérdés, mivel mi valójában nem is falusi turizmussal foglalkozunk, hanem turizmussal falun. Az idelátogató csoportok 2-4 napra jönnek, és 2-3 éjszakát tartózkodnak nálunk. A falut bázisként használják, ahol megszervezzük nekik a szállást, a vacsorát és a reggelit. Vacsorát az étteremben kapnak, szállást és reggelit a befogadó házaknál. Reggelente az autóbusz a falu központjában várja a csoportokat. Innen indulnak az egész napos kirándulásokra. Első nap Belgrádba látogatnak el, a várba, megtekintik a Hunyadi-tornyot és más belgrádi látványosságokat. Másnap a Kazán-szorost nézik meg, a Delibláti-homokpusztát vagy Versecet és Herceg Ferenc szülőházát. Ez mind az utazási irodától, illetve a választott programtól függ.

• Honnan szereznek pénzt?

— Mi különféle alapítványoktól igényeltünk. Az induláskor nemigen voltak hazai tenderek. Akkoriban Magyarországon pályáztunk, kölcsönre vagy nem visszatérítendő támogatásra. Most már — hat-hét éve — a tartományi titkárság és a szerbiai minisztériumok által kiírt pályázatokon is részt veszünk.

• Milyen terveik vannak?

— Az egyik, hogy megpróbáljuk idecsábítani a Magyarországról és a Határtalanul Diákprogram keretében ideérkező iskolák diákjait. Célunk, hogy április közepétől júniusig, valamint szeptembertől októberig minél több iskola tanulója jöhessen el hozzánk 2-3 napra. A diákszállón egy nagy tantermet szeretnénk építeni számukra, valamint fészereket, ahol régi mesterségeket — köcsögözést, nemezelést stb. — lehetne bemutatni. Nemrég beválasztottak a most alakult Vajdasági Turizmus Fejlesztési Tanácsába. Szervezetten próbálunk segítséget nyújtani a most kezdőknek, szervezeteknek, utazási irodáknak és magánszemélyeknek egyaránt.

• Mit takar az Öko-rurális Vendégház Egyesület?

— Az Öko-rurális Házigazdák Egyesületének elnöke vagyok. Általa van megszervezve az egész munka. Egyrészről a Dani cég, másrészről az egyesület pénzeli a különféle reklámanyagokat, a weboldal kidolgozást, a turisztikai kiállításokra való utazást. Most izgatottan készülünk a Budapest expóra, melyet február 28-ától tartanak. Mindig jelen szoktunk lenni rajta. Ez nagyon jó alkalom arra, hogy találkozzunk a régi partnerekkel, személyesen beszéljük meg a dolgokat, ezenkívül új csoportokkal, programszervezőkkel ismerkedünk meg. Tapasztalatunk szerint előbb jönnek hozzánk azok, akikkel személyesen találkozunk, beszélünk. Célunk, hogy minél több embert ide tudjunk csábítani, akiknek csak azzal kell foglalkozniuk, hogy jól érezzék magukat nálunk.