Tündérország csücskében
István Márta
2020.05.16.
LXXV. évf. 20. szám
Tündérország csücskében

Az oroszországi Onyega-tavat sok száz kisebb sziget tarkázza, Kizsi a 7 kilométeres hosszával és az 500 méteres szélességével a nagyobbak közé tartozik. A XVI. században végvár volt a Novgorod és a Fehér-tenger közötti úton, néhány tucat falu központja. A múltban svédek, finnek és oroszok harcoltak érte. Ma a Karél Köztársaságba tartozik, az Oroszországi Föderáció egyik köztársasága. A szigeten védett néprajzi és építészeti szabadtéri múzeum van, mely 1990 óta az UNESCO Világörökség része.

Kizsibe mindennap szárnyashajó indul menetrendszerűen Karélia székvárosából, Petrozavodszkból. Az út másfél óráig tart. A tó hatalmas, tengerszerű kiterjedése felejthetetlen élményt nyújt, útközben legalább nyolcféle időjárást lehet megélni. Télen csupán a múzeumban dolgozók közlekednek nagy ritkán, a zord időjárás miatt csak helikopterrel. A sziget két parányi faluját néhány halászcsalád lakja, de itt él a múzeum nagyszámú kezelőszemélyzete is. Minden ott látható építmény, legyen az lakóház, terménytároló, szélmalom vagy templom, fenyőfából készült. Az alapanyagot a környező szárazföldről szállították oda hajóval. A sziget az emberi kéz alkotta Tündérország egy megmaradt csücske.

A buján zöldellő, füves, de fátlan szigeten elszórt faházak, tornyok között két templom meg egy-egy különálló harangtorony látható. A látogatók kanyargós földúton mennek föl a muzeális területre. Zarándokok menetéhez is hasonlít a tájban elnyújtózó, kötetlen sorban haladó hajónyi turista. Valamennyien áhítatból jönnek. Egyesek vallásiból, mások áhítata az ember legistenibb megnyilvánulásának, a művészetnek szól. Ezen a helyen a látogató a régi faépítményeket csodálhatja meg, az ácsmesterség művészi fokozatra emelt megmutatkozásával áll szemben. Valamennyi épület festetlen fából van ácsolva, és az idő szavakkal nehezen meghatározható, szürkés árnyalatúra érlelte őket.


A szerző felvételei

A Preobrazsenyije- (Megváltó arcának színeváltozása) templom 1714-ben épült. 37 méter magas, 21 cifrazsindelyes kupolája négy felől, négy folyamban kapaszkodik felfelé a huszonkettedikhez, a középsőhöz. Mindegyik finoman kicsipkézett nyárfa zsindellyel van borítva, de mindnek a formája egy kicsit más, és amint már a páratlan számból kivehető, eloszlásuk sem egyenletes: az egyik oldalon, ahol lejtős a terep, nem öt, hanem hat kupola lépcsőzik felfelé. Építője ismeretlen. A legenda szerint a mester a munkája végeztével a tóba hajította szekercéjét, mondván: ilyen szépséget ő úgysem tudna még egyszer létrehozni, s akkor másnak se sikerüljön. A falak nem nyárfából, hanem masszív fenyőgerendákból vannak látszólag örökre összeillesztve, egyetlen szög fölhasználása nélkül. Mindezt, a fafalat is, a facsipkét is, fűrész használata nélkül, kizárólag fejszével, mégpedig nagyrészt egy sajátos, görbe nyelű fejszével faragták, mert úgy tartották, ha a fát fűrészelik, elvágják a pórusait, és ettől sokkal romlékonyabbá, kevésbé ellenállóvá válik. A fejsze nyomán kiserkedő gyanta viszont elzárja a pórusokat, csak annál időtállóbbá teszi a fát. Örökkévalónak tetszik a templom, az emberi elme és lelemény megdicsőülésének szimbóluma!

Nem mesze a templomtól, a fafallal körülkerített területen — mely sosem volt erőd, hanem temető, és nem ellenség, hanem legelésző jószág ellen volt bekerítve — egy második, kisebb templom áll, a Pokrovszkaja-cerkov, a Szent Szűz közbenjárásának ünnepéről elnevezett templom.

Az elsőt 1694-ben építették, de miután leégett, 1764-ben felhúzták a mait, mert a nagy templom nem volt fűthető, ezért télen nem lehetett használni. Ez az egyetlen fatornyú, orosz, többkupolás, fazsindelyes templom, mely Nagy Péter idejéből maradt meg. Kilenc kupolája van. Elöl van a trapeznaja, mely oroszul asztalt, étkezőhelyiséget jelent. Egykor a messze földről odasereglő parasztok körbehúzódó lócára telepedve ott falatoztak a hosszú gyaloglás meg csónakút után, mielőtt bementek volna.

A legérdekesebb templom a szigeten egy 1391-ből származó csepp kis kápolna a volt muromi kolostorból. Lázárról nevezték el, egy novgorodi térítőről, akit a XIV. században küldött fel ide a gazdag és hatalmas Novgorod az akkor még pogány karél őslakosság térítésére. A belső magassága mindössze 3 méter. Ezt tekintik az orosz faépítészet legrégebbi emlékének.

A XIX. században, mely a múlt iránt oly érzéktelennek mutatkozott, a kizsi templomokat deszkával borították be, majd be is vakolták őket, mert szégyellték, hogy „csak” fából készültek! A kupolákat is bevonták aranyozott fémlemezzel. A XX. század ’20-as éveinek végétől a templom már nem működött, s ahogy az ilyenkor lenni szokott, pusztult, romlott, belsejét ki is fosztották. De már a ’40-es évek végén megindult a restaurálás, mely azóta is tart. A XVIII. századbeli ikonosztázt is teljes egészében helyreállították. Nevezetessége, hogy dús, aranyozott díszítése mind-mind tömör fából, egy darabból van kifaragva.

Az ikonfestők kevés színnel dolgoztak, a barna, a fehér, a fekete és az okker dominál — semmi zengő kék vagy piros, mely az ortodox templomokra jellemző. A hagyományoson kívül az egyik ikon a helyi szenteket, Zoszimát és Szavvatijt ábrázolja, Szavvatij ezen a tájon született.

A múltban mozgalmas élet zajlott a szigeten. A középkorban viszonylag sűrűn lakott terület volt a Zaonyezsje, az Onyegán túli vidék, s a parasztok nemcsak ájtatos zarándoklatra jöttek ide, hanem minden ügyes-bajos dolgukat is megvitatni. Fontos kérdésekben születtek itt döntések.

A kizsi ácsmestereknek messze járt a hírük. A XVI. században Finnországtól Moszkváig mindenfelé hívták őket építkezésre. Szájhagyomány útján fönnmaradt orosz népi hősmondákat jegyeztek föl a szigeten, élénk volt a népköltészet, ott éltek a leghíresebb népi mesélők. A jobbágyság fogalma idegen volt, a parasztok egészen a XVIII. századig szabadon éltek.

Aztán I. Péter a parasztokat az első petrozavodszki gyárhoz csatolta, ezzel a gyár jobbágyai lettek. Ám 1769—70-ben fellázadtak a sanyargató gyárigazgatók ellen! II. Katalin német landsknechteket küldött ellenük. Akiket lemészároltak, azok a szigeten vannak eltemetve a kőlábazatos boronafallal körülvett cinteremben. A sírok nagy része jeltelen. Újabb, ápolt, virágokkal borított sírcsoport is látható, ott nyugszanak az 1943. évi szovjet honvédő háború hősei.

A szigeten megcsodálhatunk emellett egy fából készült szélmalmot és két gazdag, szép parasztházat, a Jelizarov- meg az érdekes ablakdíszítésű Osevnyev-házat. Utóbbi egy 22 tagú nagycsalád otthona volt, stílusos parasztbútorokkal rendezték be.

És láss csodát! Néhány ezer kilométerre hazámtól, ahol az igazi észak uralkodik, cserje nagyságúra nőve volt alkalmam megcsodálni azt a jól ismert sokféle gazt is, amelyet mi a kertünkben irtunk, kegyetlenül mérgezünk!

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Világkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..