John Ronald Reuel Tolkien 1892. január 3-án született a dél-afrikai Bloemfontein városban. Érdekesség, hogy csecsemőkorában elrabolta az egyik otthonukban dolgozó férfi alkalmazott. Az illetőt olyannyira elbűvölte a kisgyermek, hogy egy nap vele ment haza a munkából. Az író szerencsére rövid időn belül visszakerült a szüleihez. Egy ideig Dél-Afrikában éltek, édesapja ugyanis itt kapott bankigazgatói állást. Sajnos nem sokkal később az apa váratlanul meghalt, így anyjával és testvéreivel visszaköltöztek Birminghambe. Anyja, anglikán családja tiltakozása ellenére, áttért a római katolikus hitre. Nem sokkal ezután derült ki cukorbetegsége, s még az év novemberében diabetikus kómába esett, és meg is halt. Tolkien imádta édesanyját, az író vallásossága is az asszonynak köszönhető. Azt érezte, anyja emlékét és magányos küzdelmét katolikus hitéért nem teheti értelmetlenné azzal, hogy más vallású vagy vallástalan lesz, így írásaiban is megjelenik a keresztény értékrend és szimbolizmus. Anyjuk halála után Tolkien és öccse, Hilary gyámja Francis Xavier Morgan atya lett, és elköltöztek vele egy panzióba. Ronald ekkor ismerte meg élete első nagy szerelmét és későbbi feleségét, Edith Mary Brattet. Gyámja látván, hogy a lány eltereli Tolkien figyelmét az iskoláról, eltiltotta őket egymástól addig, amíg Tolkien el nem éri a nagykorúságot. Tolkien legalább annyira ragaszkodott gyámjához, mint Edithhez, ezért betartotta a hároméves tilalmi időszakot. A tilalom lejártával aztán Tolkien azonnal kapcsolatba lépett Edithtel, majd feleségül vette 1916. március 22-én. Tolkien a feleségét később Lúthien alakjában örökítette meg írásaiban.

Már középiskolás korában megmutatkozott kiváló nyelvérzéke, a nyelvek iránti rajongása, érdekelték a középkori nyelvek — az óangol és a középangol, a gót —, valamint a walesi és a finn nyelv is nagy hatással volt rá. Különösen megérintette a finn nemzeti eposz, a Kalevala nyelvezete és világa. Az Oxfordi Egyetemen 1911-től klasszika-filológiát, 1913-tól pedig összehasonlító filológiát és angol irodalmat hallgatott. Már ezekben az években foglalkozott mesterséges nyelvek kialakításával, melyekből később kifejlesztette a többi közt A Gyűrűk Ura quenya és sindarin tündenyelvét. Ezekben az években alapította meg legközelebbi barátaival a T. C. B. S. kört (Tea Club, Barrowian Society, azaz Barrowiánus Teaklub Társaság), mely egy kötetlen, műkedvelő irodalmi önképzőkör volt, mely rendszeres időközönként összeült, a tagok egymás verseit és felolvasásait hallgatták, illetve szatirikus színdarabokat adtak elő.

Az I. világháború idején, még egyetemistaként, csatlakozott a brit hadsereghez, melynek a legtöbbször kitüntetett egységében szolgált. Szemtanúja volt rengeteg bajtársa, köztük közeli barátai halálának. Egy élősködők terjesztette fertőző lövészárok-betegséget elkapva ő maga is kórházba került. Lábadozása idején kezdte el írni a mitológián és népköltészeten alapuló történeteit, melyek később (halála után) Az elveszett mesék könyve címen jelentek meg. Műveinek tanulmányozói szerint írására nagymértékben hatott a háború, a képzelet segítségével próbált elmenekülni a gyárak, gépek, fegyverek és bombák XX. századából. Így született meg A Gyűrűk Ura előzményét, mitológiai hátterét bemutató A Szilmarilok, melyet csak évekkel halála után adtak ki fia, Christopher gondozásában. A Gyűrűk Ura híres mondata, az Itt úgysem jössz át (You shall not pass), melyet Gandalf mondott egy föld alatt rejtőző szörnynek, eredetileg az I. világháborúban az angol propaganda által használt szlogen volt. A háború után Tolkien az angol nyelv hivatalos útmutatójának számító oxfordi szótáron dolgozott, később az Oxfordi Egyetemen tanított óangol nyelvet egészen nyugdíjba vonulásáig.

Az oxfordi évek alatt ösztönzően hatott írói munkájára az Inklings nevű kreatív irodalmi kör, melynek barátaival (C. S. Lewis irodalomtörténésszel, teológussal, íróval, a Narnia krónikái szerzőjével, valamint Charles Williams íróval) alapítója és aktív tagja volt. C. S. Lewisszal eleinte nagyon közel álltak egymáshoz, Tolkien felesége állítólag féltékeny is volt a barátságukra, de kapcsolatuk kihűlt Lewis antikatolicista nézetei és botrányos magánélete miatt. Tolkien később többször is úgy nyilatkozott, hogy megbánta a különválást. Miután C. S. Lewis meghalt, egy levélben Tolkien a következőket írta Lewis lányának: „Eddig úgy éreztem magam, mint egy öreg fa, amely egyenként elveszti minden levelét. Ez most olyan, mint egy fejszecsapás a gyökéren.”

Zsákos Bilbó, a félénk hobbit meséjét, először a gyermekeinek olvasta fel. Az író egyébként nemcsak történeteket szeretett kitalálni gyermekei szórakoztatására, hanem mesterséges nyelveket is teremtett. Öccsével és unokahúgaival már gyermekkorukban több gyermeknyelvet kitaláltak (volt, hogy a szavakat állatnevek és számok helyettesítették, illetve létrehozták a Nevbosh nevű nyelvet, melyet az angolból, a franciából, a latinból és az ógörögből gyúrtak össze), később gyermekeinek minden évben leveleket írt a Mikulás nevében.

A hobbit 1937-ben látott először napvilágot nyomtatásban. Tolkien legnagyobb meglepetésére könyvét igen sokan olvasták, és kikövetelték tőle a folytatást. Számos próbálkozás, kitérő, az író vagy a kiadó által nem megfelelőnek tartott kísérlet után így született meg A Gyűrűk Ura trilógia. A három köteten tizenhét évig dolgozott, 1954-ben jelent meg A Gyűrű Szövetsége és A két torony, 1955-ben A király visszatér. A trilógiában Tolkien új világot teremtett, Középfölde földrajzát, nyelvét, irodalmát, történelmét, mitológiáját, sőt még élővilágát is aprólékosan kidolgozta. A Gyűrűk Urából és A hobbitból világszerte 250 millió példányt adtak el. 2009-ben a Forbes felmérése szerint Tolkien az ötödik helyet foglalta el azon a listán, amely azokat az elhunyt szerzőket rangsorolta, akiknek a legtöbb könyvét adták el a világon.

A Gyűrűk Ura trilógiából Peter Jackson rendező készített filmet, mely nem csak a jegypénztáraknál aratott elsöprő sikert, hiszen összesen tizenhét Oscar-díjat is besöpört, a 2003-ban bemutatott A király visszatér pedig egymaga rekordnak számító tizenegy díjat kapott. Tolkien 1959-ben visszavonult, s a rajongók elől Bournemouthba költözött. 1972-ben Brit Birodalmi Érdemrendet kapott, az Oxfordi Egyetem pedig díszdoktorává avatta. Egy év múlva súlyos beteg lett, gyomorfekélyből adódó fertőzés okozta halálát, 1973. szeptember 2-án hunyt el. Oxfordban temették el feleségével közös sírban, melynek feliratára felesége neve után a Lúthien, az övé után pedig a Beren szót vésték, utalásként Középfölde egyik legszebb szerelmi történetére.