Túllépve a keretmesén, túl egy kései hommage-on...

Túllépve a keretmesén, túl egy kései hommage-on...

Torontálvásárhelyen a XIX. század második felében már létezett zsidó közösség, mely jelentősen hozzájárult e dél-bánsági település felvirágoztatásához. Az etnikum XX. századi „nyomtalanítását” követő űr — a kollektív felejtésnek hadat üzenő kevesek erőfeszítése ellenére is — mindmáig megmaradt.

Ígéretéhez híven először Tatár (szül. Piukovics) Erzsébet rendezte újra sajtó alá Krausz Koósz László amatőr helyi költő elsüllyesztett verseit Félrevernék minden harangot címmel, majd kilenc hónapos vajúdás után, a falu kétszázhúsz éves fennállását méltató, augusztus végi ünnepségsorozat előestéjén egy magyar—zsidó tematikájú színdarab is megszületett.        

A könyvbemutató ugyan még várat magára, a háromfelvonásos vígjátékot a célközönség fokozott érdeklődéssel fogadta. Ez a helyi amatőr színjátszás — melyről már-már lemondtak — visszatérése a József Attila Művelődési Otthon világot jelentő deszkáira. Bakator János osztálytanító és Varga Tamás szabadkai színművész rendezésében a tízfős amatőr társulat Horváth Péter Kilencen, mint a gonoszok című vígjátékát vitte színre. Biztató tényező, hogy a darab ősbemutatóját a trupp telt ház előtt játszotta, miképpen az is, hogy a tájolás megkezdése előtt — közkívánatra — lesz még egy előadás a hazai deszkákon. Dacára annak, hogy a vidám (élet)jelenetekkel is gazdagon fűszerezett történetnek bizony van súlya és közlendője! Vagy talán éppen ezért? Erre, illetve az ehhez hasonló kérdésekre kértünk választ a helyi rendezőtől.

— A darab szerzője magyarországi kortárs drámaíró, aki ebben az alkotásában az emberi gyarlóságot állította pellengérre. A fabula főhőse Slomó, az öreg zsidó, akit a családja rafinált módon próbál meg kisemmizni a vagyonából. Vele és körülötte bonyolódnak az események, váltakoznak a helyszínek. Hol nevettetve, hol pedig gondolkodásra késztetve a nézőket: meddig fokozódhat az emberben az önzőség, a gonoszkodás, a kapzsiság? Ráadásul büntetlenül... Számomra mindenképpen nagy kihívás volt e darab elkészítése. Kezdve a szereplőgárda toborzásától egészen azokig a pillanatokig, amikor egy-egy jelenet hangsúlyát „odafentről”, azaz színészként kellett megfognom. Ezen a ponton csatlakozott a folyamathoz Antal Ferenc pedagógus kollégám, akivel tavaly novemberben együtt tanonckodtunk Nagybecskereken a VMMI által védnökölt Deszkára fel! elnevezésű rendezői projektumban. A munkánkhoz kirendelt szakember távollétében zömmel az ő észrevételeire hagyatkoztam, illetve azokra a tapasztalatokra, amelyekre még annak idején, a suliszínházas időszakomban tettem szert.

Túllépve a keretmesén, túl egy eltűnt közösség felé tett kései hommage-on, az előadás a település jelenében nemcsak az élőt, hanem a maradandót és példaértékűt egyaránt alkotni óhajtó emberek kulturális sóhajaként is értelmezhető.

Premierünk fővédnöke az antalfalvi község kultúrával megbízott hivatala volt, hivatásos rendezőről pedig a VMMI gondoskodott. A téli szünet beállta előtt falunk határán kívülre is szeretnénk elvinni a darabot, a tavaszi rajt után pedig a vajdasági magyar amatőr színjátszók szemléjére frissítenénk. Ha lesz rá kellő fedezet, az anyaországi testvértelepüléseink közönségének is előadjuk majd — mondta Bakator János.

A Kilencen, mint a gonoszok című darabban színre lépnek: Kovács István — Coci (Somló), Cvetković Cikora Mónika (Áprilka), Kovács Csilla (Mada), Gutvájn Csongor (Jenő), Fábián Eszter (Licike), Antal Ferenc (Rezső), Tóth Zsolt (Sándor), Bakator János (Franklin Benjamin), Alföldi József (Lakatos).

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Túllépve a keretmesén, túl egy kései hommage-on...
Bánáti Újság
Túllépve a keretmesén, túl egy kései hommage-on...
Bánáti Újság
Facebook

Támogatóink