Ausztrál kutatóknak sikerült megtanítaniuk a sárgapettyes varánuszoknak, hogyan kerüljék el a populációjuk megcsappanásáért felelős mérgező óriásvarangyokat, amelyek jó ideje súlyos fenyegetést jelentenek a kontinens állatvilágára.
Illusztráció - pixabay.com
Az óriásvarangyokat (Rhinella marina) az 1930-as években telepítették be Ausztráliába a cukornád kártevőinek féken tartása érdekében. A kétéltűek azonban megállíthatatlanul szaporodni kezdtek, és pusztító hatással vannak a kontinens állatvilágára.
A sárgapettyes varánuszok (Varanus panoptes) a legsúlyosabban érintett fajok közé tartoznak. Populációjuk mostanra nagyjából 90 százalékkal csökkent, amikor ugyanis a varangyok megtelepednek egy új területen, a gyíkok lakmározni kezdenek belőlük, ami az életükbe kerül.
Illusztráció - pixabay.com
„Egy sárgapettyes varánusznak elegendő alig harminc másodpercig a szájában tartania egy varangyot és az képes végezni vele” — mondta a kutatást vezető Georgia Ward-Fear, a Sydneyi Egyetem munkatársa.
A Biology Letters című folyóiratban közölt tanulmány készítői apró, kevésbé mérgező óriásvarangyokat kóstoltattak meg a varánuszokkal, amelyek ugyan megbetegedtek a mérgező harapnivalótól, de nem szenvedtek hosszú távú károsodást — írta a BBC hírportálja.
A kutatók ezután nyomkövetőkkel szerelték fel a varánuszokat, hogy megfigyeljék őket a varangyok megérkezésekor. A vizsgálatba bevont 16 gyík közül sokan nem próbálkoztak többet a mérgező fogással, és több mint 50 százalékuk életben maradt a 18 hónapig tartó vizsgálat során. A kutatók 31 „betanítatlan” gyíkot is nyomon követtek, amelyek mindegyike elpusztult a varangyok inváziója során.
A szakemberek szerint az eredmények azt sugallják, hogy a sárgapettyes varánuszok képesek tanulni tapasztalataikból és hosszú távon megőrizni ezt a tudást, ami rendkívül pozitív hatással lehet a populációjukra.
