„Túl sok felesleges tárggyal vesszük körbe magunkat”
Szerda Zsófi
2021.01.30.
LXXVI. évf. 4. szám
„Túl sok felesleges tárggyal vesszük körbe magunkat”

Az építészet az én szememben egy gyönyörű szakma. Legyen szó egy családi ház megtervezéséről vagy egy étterem enteriőrének megálmodásáról, az építész otthonokat, tereket, városokat tesz szebbé, élhetőbbé, egyedibbé. Legalábbis a jó építész. Pesti Attila pedig mindenképp ebbe a kategóriába tartozik. A Denis pizzériába invitál, melynek belsejét is ő tervezte újjá.

* Nagyon változatos és színes lett az étterem. Marokkói csempe, türkiz és arany csík, s óriási nimfák szemeznek velem. Szabad kezed volt a tervezésben? Egyáltalán, te azokat a megrendelőket szereted, akik szabad kezet adnak neked, vagy akik maguk is beleszólnak, ötletelnek, konkrét elképzelésük van?

— Jelen esetben a középút volt a jellemző, s őszintén szólva, ez az, amit szeretek. A nagy szabadság blokkol. Aki kreatív munkával foglalkozik, az ismeri ezt az érzést. Az építész éppen ezért saját magának ritkán tud jó házat tervezni, mert nincs ott az őt szabályozó erő. A kényszerek mindig olyan megoldásokhoz juttatnak el, amelyek magamtól talán soha nem jutnának eszembe. De a túlságosan kekeckedő megrendelőket sem szeretem. Ők azok a dúsgazdagok, akik világéletükben mindent megkaptak, ezért azt hiszik, okosabbak. 

* Őket a szakmaiatlan hozzászólások miatt nem kedveled?

— Nem. Emberileg nem viselem el őket. Túlságosan független természet vagyok ahhoz, hogy valaki ennyire megkösse a kezem. Ha megkérnek, hogy rajzoljak le valamit, amit ők elképzeltek, megteszem, de ez nem kreatív munka, ergo nem az én dolgom. Az építészet egy alkalmazott művészet, megkövetelik tőled, hogy kiszolgálj, de ennek is vannak fokozatai, a szabadságfok változó, ezért szeretem a középutat. Hogy magamból is beletehessek valamit. Ez inspirál. Az emberek nem tanulták meg, hogy nem az idejüket kell beosztani, azt nem is lehet, hanem az energiájukat. S akkor hirtelen mindenre jut idő. Da Vincinek és Teslának is 24 órából állt egy nap. Tehát azokkal sem dolgozom szívesen, akik elszívják az energiámat.

* Azt mondod, az építész magának tervez a legnehezebben. Mégis megkérdem: milyen házat terveznél magadnak?

— Konformista vagyok, magamnak földszintes házat terveznék. A családommal most egyébként emeletes házban lakunk. A legjobb az lenne, ha ki sem kellene mozdulnom az ágyból. Emellett nagyon igénylem a tereket. A szabadkai sváb vagy zsidó házaknak gyönyörű térarányaik vannak, ezek felülmúlhatatlanok. Amikor családi házat tervezek, megpróbálom az ügyfelet lebeszélni arról, hogy a családtagok túlságosan szeparálódjanak. A gazdagok azt gondolják, hogy az a jó, ha a gyereknek van külön szobája, nappalija, fürdője. Pedig egy család akkor működik jól, ha mindenki egy rakáson van. Az élet úgyis olyan sokszor szétválaszt bennünket, legalább akkor legyünk együtt, amikor otthon vagyunk. Beszélgessünk, játsszunk, legyünk egy légtérben. Ma akkor is ott van mindenkinél valami kütyü, ha együtt vannak. A saját gyerekeimet is eltávolítja tőlem ez a világ, viszont ha tiltanám, akkor őket távolítanám el a kortársaiktól. De a kérdésre visszatérve, nagy közös tereket terveznék.

* És inkább letisztult, fehér, pasztell, matt hangulat, vagy buja, színes atmoszféra uralja a házadat?

— Azt szoktam mondani, hogy én egy utazó vagyok, aki párhuzamos világok között utazik. De nem testileg, ne aggódj. (Nevet.) Az elmémet utaztatom megbízótól megbízóig, ezért elég kielégülést ad az a sokféleség és szín, amely nap mint nap körülvesz a munkában. Otthon már az egyszerű, fehérre meszelt terek esnek jól. S a berendezésnek sem vagyok híve. Ne zsúfoljuk már tele a lakást bútorokkal. Az a baj, hogy túl sok felesleges tárggyal vesszük körbe magunkat. Én szeretem a régi dolgokat. Régen az embereknek kevés tárgyuk volt, de megbecsülték őket. Ma napi szinten cserélünk le mindent, és túl sok mindent viszünk a házunkba be, viszont keveset ki. Én csak a könyveimhez ragaszkodom, s a régiségekhez, melyeknek történetük van. 

* Én is imádom a régi tárgyakat, fényképeket, hiszen egészen különleges energiát árasztanak. 

— A régiségek birtoklása ma már avantgárd dolog, mert sok tárgyat kidobtak, vagy elveszett, és manapság már nem termelődik semmi, ami régiséggé tudna nemesedni. Ahogy mások újrahasznosítanak bizonyos anyagokat, úgy hasznosítok én újra gondolatokat. Sok évvel ezelőtt Adolf Loos építész publikálta a Díszítés és bűn című kötetét. Ő maga keveset épített, de gondolatai ma is meghatározóak. Szerinte a felvilágosult embernek nincs szüksége mítoszokra, vallásra, ezért abban hitt, hogy az építészetet is varázstalanítani kellene. S jött a modernizmus, mely pontosan ezt tette. Amit én csinálok, az nem mainstream, nem zen, nem a letisztultság. Mi már a posztmodern korban élünk, de nem tudjuk nem tudomásul venni a modernizmust. Úgyhogy én az avítt gondolatokat hasznosítom újra. Sinkovics Ede barátom pedig például a kendert, mely az építészetben is egyre nagyobb teret hódít. Naprakésznek kell lenni. Erre felénk nagyon kevés az innovatív elvárás. Hozzánk az aktuális trendek ötéves késéssel érkeznek. Pedig a csúcsépítészek már a kőolaj, azaz a műanyag utáni korszakra készülnek. Kevesen tudják, hogy a műanyag kőolaj alapanyagú. Ha tehát a kőolaj eltűnik, akkor műanyag sem lesz. Ezért ők már használják a folyékony fát, a kender vagy a kukorica alapú anyagokat. 

* Hát ez elég izgalmas. Én nem bánnám, mondjuk, ha eltűnne a műanyag… De ha már eltűnésről beszélünk, neked mint építésznek mi jár a fejedben, amikor egy szép régi épületet lebontanak, és például bevásárlóközpont kerül a helyére?  

— Ez Szabadkán egy állandóan visszatérő kérdés. Véleményem szerint ez attól függ, mi cseréli le a régit. Ha az új nem illik Szabadka építészeti hagyományaiba, azt nagyon elítélem. Azt szeretném, ha a világ menő városaihoz hasonlóan Szabadkán is jó dolgok jönnének létre (s ezt nem csak az építészetre értem). Nem mindegy, mi épül egy városban, hiszen az a lakosaira is hat. Vannak jellegtelen régi házak, azok helyére nem bánnám, ha valami izgalmas épülne, de sajnos nem ez történik. Sorra húzzák fel a közhelyesebbnél közhelyesebb épületeket, melyek senkit sem inspirálnak. Egy tanulmányban olvastam, hogy a XXI. században a kreatív városok lesznek népszerűek. Szabadkának minden adottsága megvan azzá válni, csak nem tudnak vele gazdálkodni. Sajnálom, ha ezzel megsértek valakit… Azaz mégsem, hiszen ez az igazság. (Nevet.) Ezt a várost tartalommal kellene feltölteni, amihez egy világlátott, képzett, értelmiségi csapat szükséges, mely tisztában van a trendekkel. Végigsétálni a korzón… Siralmas látvány. Méltatlan ehhez a városhoz.

* Hát… Ezt talán nem is kommentálnám. Kellene egy jó kis csapat, igen.

— Én már ötvenegy éves vagyok, s azt gondolom, hogy az értelmiségnek nem függetlennek kell lennie, hanem elkötelezettnek. Saját maga, a családja, a közössége iránt. Most egy kicsit azt érzem, hogy ez a mi közösségünk magára van hagyva, s ha nekem erőmből és tudásomból telne, aktívabb szerepet vállalnék a közösségépítésben.

* Ez is egyfajta építészet.

— Pontosan. Azzal együtt, hogy először a falakat kellett lebontanom magam körül, hogy építhessek, hiszen régebben kerültem az embereket. Van potenciál ebben a közösségben, de nem szabad magára hagyni. Én hiszek a mindenkori munkamegosztás elvében. Mindenki csinálja azt, amihez ért. Én kenyeret nem tudok sütni, de építészettel és gondolatokkal meg tudom segíteni a közösséget.

* Fontos számodra, hogy amit tervezel, az felismerhető legyen?

— Minden építész erre törekszik. Én is. De nincs egy meghatározott formajegyem. Az végtelenül unalmas is lenne. Egy alkotói folyamatban megpróbálsz önmagadból kiragadni valamit, figyeled magad, folyamatosan tanulsz magadról. Az, hogy nyomot hagyunk, egy belső eredetiségből származik, nem utánzásból. A nagy építészek is úgy váltak azzá, hogy felvállalták magukat. Zaha Hadid jó példa erre. Ő egy iráni nő, aki matematikát és festészetet tanult, egy avantgárd képzőművészeti alapállásból indította az építészetét, igencsak hátrányos helyzetből. A mainstream eleinte kinevette, hiszen nem a bevett térarányokkal, struktúrákkal dolgozott, később azonban a világ egyik legkarakteresebb építészévé vált. Gyökeresen változtatta meg a szakmát.

* Van olyan munkád, amelyet extremitása vagy a felkérés különlegessége miatt kiemelnél?

— Van, de nem publikus. (Nevet.) Az egyik különlegesebb munkám az orosz elnök, Putyin villája, mely mint villa nem extrém, olyan, mint akármelyik dúsgazdag villája. Nemes furnírozás, magasfényű lakkozás, minden a legválasztékosabb benne. Amikor Szocsiban rendezték meg az olimpiát, építettek egy repülőteret, s azon belül egy villát Putyinnak, hogy ott megpihenhessen. Ezt terveztem. Egyébként én nem vagyok az az extrém típus, jobban szeretem a megszokott dolgokat, s imádom az eleganciát meg a szépséget. Az építészetemben és az életemben is. Egy építésznek meg kell tanulnia a különböző építészeti nyelveket beszélni, s alkalomadtán a szükségeset elővenni. Én pedig ebbe mindig belecsempészek egy kis eleganciát is.

* Itt az étteremben több festmény is lóg a falon kortárs alkotóktól. Jól sejtem, hogy ez is neked köszönhető?

— Nem volt egy könnyű meccs, de végül meggyőztem a tulajt. Fontos, hogy körülvegyük magunkat művészettel. Van, akit az etnó tárgyak inspirálnak, megint mást az avantgárd alkotások. Az emberi civilizációnak mindig is a művészeti alkotások, a művészet és a kultúra adták meg a karakterét, és most sajnos azt érzem, hogy nagyon erős támadás alatt van. Egyetemes, összemosott kultúrára törekszünk, melytől én nagyon félek, hiszen minden sajátosság elveszne. Ez ellen én így harcolok. A modernizmus éppen a kultúrát hagyná ki az egész meséből, én viszont éppen ezért mindenhova beleépítem. Mert mindenki beleszületett valamibe. Magába szívta annak a térségnek a kultúráját. Én ha Szabadkán építek, akkor szabadkai házakat építek, de ha Budapesten dolgoznék, ott is szabadkai házakat építenék. 

Fényképezte: Szerda Zsófi

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Múzsaidéző rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..