Az összesen hatvanegy év börtönbüntetésre ítélt öt fiatal történetét mindenki ismeri. 2004-ben megvertek egy szerb nemzetiségű férfit. Arról, hogy a bántalmazás hogyan folyt le, mást vallottak az elkövetők, és más történet alapján hozta meg szigorú és egyúttal példát statuáló döntését a bíróság.
Horvát Árpád és Szakáll Zoltán 2012-ben elnöki kegyelemmel került szabadlábra, Máriás István és Illés Zsolt — 15, illetve 13 évet kaptak — még mindig a szávaszentdemeteri fogház lakója. A negyvenéves Uracs József Zentán talált magának új otthont.
-- Nem érzem túl jól magam, nincs kondícióm, hiszen már régóta nem végeztem nehéz munkát. A börtönben nem kaptam megfelelő gyógyszert, csak fájdalomcsillapítókat, nem küldtek speciális vizsgálatokra, mert az drága lett volna, azt mondták, ha injekciót akarok, rendeljem meg otthonról. Nem járok sehova, egyelőre még nem érzem, hogy kellene a társaság, csak negyven napja szabadultam tizenegy és fél év bezártság után. El is felejtettem, hogyan kell az emberekkel kommunikálni. Igaz, előfordult már, hogy egy lány megállított az utcán, mert látott a tévében, és a boltban is ismernek. Én már a legszívesebben nem is foglalkoznék azzal, ami velem történt, de az újságírók nem engedik, hogy elfelejtsem. Sokan keresnek, mindig újra meg újra fel kell idéznem azokat az eseményeket, és ez nekem nagyon nehéz. Értem én, hogy most érdekes vagyok, de emiatt felszakadnak a régi sebeim. Ne vegye magára, de egyik újságíró sem kérdezte meg, hogy szükségem van-e valamire. Csak az egyik magyarországi újságíró volt velem rendes, pénzt adott nekem, majd gyűjtést is szervezett.
(A teljes interjú a Hét Nap február 10-ei számában)
