Torontálvásárhelyi református visszaemlékezések (3.)

Torontálvásárhelyi református visszaemlékezések (3.)

A reformáció 500. évfordulója alkalmából egy múltvallató (riport)könyv is készül égiszünk alatt, az Újvidéki református egyházközség és az újvidéki Apáczai Diákotthon közös gondozásában.

Ajánló: „Az 1700-as és 1800-as években a kihalt lakosságú délvidéki területre betelepített emberek megtanulták, hogy a fennmaradás, a túlélés záloga a hit és a munka.”

 

A kiadandó kötet célja, hogy az átélt történések, élettapasztalatok alapján a szélesebb olvasói körök előtt is kibontakozódhasson a délvidéki református magyarság kisebbségi léte, illetve a nyelvi és felekezeti fennmaradás(á)ért folytatott szívós küzdelme.

Az interjúk a hét bácskai, négy bánáti és egy szerémségi, anyaegyházként működő református egyházközségben, továbbá az ezek szórványaiban úgynevezett kettős kisebbségben — magyarként és reformátusként — élő emberek sorsát kívánják bemutatni. Egyúttal a délvidéki református egyháznak a Trianon utáni múltját is hitelesen követve egészen napjainkig. Az alább lejegyzett beszélgetéseink, melyek értelemszerűen a Megtört nád munkacímű kötetben is helyet kaptak, Torontálvásárhelyen készültek. Ez év március 8-a és 26-a között.

Harmadik beszélgetés: Az anyakönyvvezető-nő


Tatár Erzsébet

Tatár Erzsébet 1933. november 16-án született Bácskossuthfalván. Torontálvásárhelyre egyéves korában, lovas kocsival hozta magával az édesanyja egy tavaszi vásár idején. A lányok után jött végül az apa is. Valahogy így kezdődött Erzsi néni élettörténete, akinek nevéhez eddig több hiteles, a helyi magyarok és reformátusok múltját vallató kiadvány is fűződik.

— Személy szerint igen bántott az, hogy Gachal János tiszteletes urunk történetével évtizedeken keresztül szinte senki sem akart/mert behatóbban foglalkozni. Mártír lett értünk, mégis majdnem elfelejtettük. Bármerre is fordultam, sokáig csak a konok hallgatás volt a felelet. Végül megrepedt az a bizonyos burok. A ’44-es történések torontálvásárhelyi áldozatainak hozzátartozói közül többen is megszólaltak. Sőt, egyre többen. Így állt össze kerek egésszé több kiadványom is. A legelső, vagyis az 1944-es megtorlások vértanúinak emlékére című publikáció a mártír püspökünk emlékére készített dombormű leleplezése alkalmából íródott, 2016-ban. Majd jött a többi. Gachal tiszteletes urat tehát személyesen is ismertem. Tizenkét éves forma lehettem, amikor, emlékszem, kiadta korosztályom szüleinek, konfirmáljunk le abban az évben, mert kérdés, jövőre lesz-e rá módunk. Rajtam kívül más nem igazán kapott ezen az alkalmon 1944-ben. Bármennyire is szerettük volna, mégsem lett felhőtlen az ünnepély. Fölöttünk az angol repülőgépek zúgtak el, majd félreverték a harangokat, és a szirénák is megszólaltak. Mindenki iparkodott hazafelé, nehogy valami baj érjön bennünket. Így a konfirmációs fényképezkedésünk, legalábbis az enyém — túl csitri voltam ahhoz, hogy bárki is szólt volna nekem utólag — elmaradt.

A torontálvásárhelyi reformátusok körében a fiatal hertelendyfalvi lelkész, Thomka Viktor tiszteletes úr 1945-ben kapott szolgálati megbízatást. Felmenőihez, illetve elődjéhez hasonlatosan ő maga is karizmatikus személy volt, akit — főképpen emberi közvetlenségéből adódóan — a reábízott gyülekezetek, köztük a debellácsi is, igen rövid idő alatt fogadtak bizalmukba és zártak a szívükbe.

— Emlékszem, gyönyörű könyvtára volt a tiszteletes úrnak. Amikor beengedett bennünket, én az írógép iránt érdeklődtem. Kipróbálhattam, nem ellenezte. Mintha már akkor tudta volna, az írógép és az írás valóban végigkíséri majd az életem. A két lelkész közötti időszakban egy ideig Tóth Bálint lévita foglalkozott a megárvult torontálvásárhelyi hívekkel. A többi közt a hittant is ő tanította, mégpedig igen szigorúan. A felszabadítók által elszenvedett kínzások szövődményeibe azonban rövid időn belül sajnos ő is belehalt.

Beszélgetésünk során Erzsi néni a fiatal lelkész házasságkötési ünnepélyét is merő szeretettel emlegeti fel. Majd hirtelen, egy minutára, a sajátjukat is feleleveníti. Ez utóbbi 1951-ben köttetett meg. Az 1794-ben alapított falu 1799-ben megformálódott gyülekezetének 1838-ban (újjá)épített református templomában. Sajnos az éppen aktuális hatalom és annak hű kiszolgálói árgus tekintetétől is „féltőn” körülölelve.

— Borzasztó nagy fölhajtás közepette történt mindez, hiszen akkor párommal már mindketten igen szem előtt lévő munkahelyen dolgoztunk. Pláne én. A községházán. Nem voltunk templomjárók, főleg nem a gyerekek születésétől számított nyolc-tíz évben, de nagyobb ünnepekkor — mint például húsvétkor, karácsonykor — azért mindig ott voltunk az istentiszteleten. De valakiknek sajnos ez sem tetszett. Akik tudtak viselkedni, alkalmazkodni, azok közül szinte mindegyikük hamarabb magasabb pozícióba került, mint mi. A miénknél sokkal nagyobb fizetéssel. Egy biztos: nem volt könnyű helytállni a megannyi irányból, több formában és súllyal érkező nyomás sűrejében. Esztendőkön át és majdhogynem naponta.

1966 augusztusában Thomka Viktor tiszteletes úr kezdeményezésére egy autóbusznyi, negyvenfős gyülekezeti csoport kerekedett fel, és indult haza, az ősi fészekbe. Hódmezővásárhelyre, illetve környékére. Gyomára, Makóra és Szentesre. A sor végén pedig Budapestre is. Egy kiállításra, melyre a magyarországi illetékes szervek által jóváhagyott beutazási engedély valójában szólt. Az esemény részleteivel Erzsi néni az Otthon — édes otthon című, 2012-ben napvilágot látott kötetében foglalkozik behatóbban. Diplomatikusan mellőzve mégis több olyan, a vendégfogadó felekre közvetlenül vonatkozó részletet, amelynek — ha jobban belegondolunk — végül általánosságában is igen jelentős üzenete van: a megfélemlített közösségek az átkosban is tudtak és mertek hatékonyan kiállni a valódi értékek mellett! Mindezt egy korabeli anyaországi lelkész kölcsönvett idézetével is megerősítve: „Mert utunk az egyház életén keresztül is értékes láncszem népeink történelmi megbékélésének szolgálatában.”

(Vége)


Torontálvásárhelyi református visszaemlékezések (1.)

Torontálvásárhelyi református visszaemlékezések (2.)

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Torontálvásárhelyi református visszaemlékezések (3.)
Bánáti Újság
Torontálvásárhelyi református visszaemlékezések (3.)
Bánáti Újság
Facebook

Támogatóink