Koszorúzás a templomkertben

Kereknek ugyan nem mondható, mégis rendkívül jelentős jubileumot ünnepelt május 9-e és 15-e között a torontálvásárhelyi református egyházközség. Az események zökkenőmentesen zajlottak, noha a tervek megvalósítása elé több akadály is gördült. Vélhetően felbukkant néhány akadály egykoron is, amikor a mai Gyomaendrődről, Szentesről, Makóról és Hódmezővásárhelyről honfoglalásra kerekedett fel 240-250 család. A kalendáriumok akkor 1794-et írtak. A Nagy-Alföld fejlettségi szintjéhez szokott telepes kálvinista ősök valójában egy kietlen vidék meghódítására vállalkoztak, amiért cserébe a kincstár nemcsak házhelyet, szántóföldet és legelőt ígért, hanem adó- és tízéves hadmentességet is. Lelkészül az Úr gondviselése Tar János tiszteletes urat jelölte ki számukra. Ő emelte magasba elsőként a Bibliát e tájon, építve szorgos lelkiismeretességgel maga körül a gyülekezetet, választva meg soraikból 1799. május 12-én Torontálvásárhely első presbitériumát is. 1838-ban a régi, tűzvészben leégett nádfedeles templom helyére kőtemplom épül, amelynek toronysugarasítási munkálatait hatvanöt évvel később végzik el. Hogy messziről is látsszék, harangjainak zúgása idegenből is hazahívogasson. Kétszáztizenkét esztendő távlatából is.
A Torontálvásárhelyi Májusi Napok rendezvénysorozat alapja az imahét volt. A gyülekezeti otthonban megtartott kora esti istentiszteleteken Marton Ilona magyarittabéi lelkésznő, továbbá Kiss Nándor nagybecskereki, Halász Béla hertelendyfalvi és Demeter János hódmezővásárhelyi-tabáni lelkészek hirdették az Úr igéjét, a prédikációkat pedig társalgás követte.
Az egyházközség születésének ünnepnapján, május 12-én például műsoros est került bemutatásra. Nyitányként ovisokból és kisiskolásokból álló tízfős gyermekcsoport adott elő dalocskákkal és versikékkel elegy népi gyermekjáték-válogatást. A produkció Gyenge Szlifka Tilda lelkésznő és Zima Sára felkészítésében került bemutatásra. Mérges Eszter a Magyar Művelődési és Művészeti Központ (MMMK) Gyökerek hagyományápoló szakkörének művészeti vezetője az irodalomkedvelőket és a vegyes kart mozgósította, az ünnepet jelző kalács újrakínálása előtt pedig Gyenge Károly tiszteletes úr tartott rövid történelmi filmbemutatót Múlt, jelen, jövendő az Isten kezében címmel Torontálvásárhelyről - ahol nemcsak eleink, de bizodalma szerint unokáink is élni fognak. Az érdeklődők alkalmi fényképkiállítást is megtekinthettek a távoli 1966-ból. A debellácsiak telepes őseik nyomán tett első magyarországi útjának emlékfotográfiái a szép emlékű Thomka Viktor lelkész úr hagyatékából kerültek közszemlére.
Négy napon át kézműves- és kézimunka-kiállítást is az érdeklődők figyelmébe ajánlottak, de a Kéknefelejcs énekcsoportot egy dalcsokor erejéig a Vajdasági RTV forgatócsoportja is felkérte. A kultúrház előcsarnokában Törőcsik Ljiljana, Törőcsik Szimóna, ifj. Gara Sándor és Krivácsi József helybéli amatőr festők alkotásaiból nyílt tárlat, a Pipacs Nőegylet a Kék szobába invitálta a látogatókat, Széchenyi Jolán nyugalmazott pedagógus pedig a helytörténeti múzeum tárgyairól beszélt. A civil események forgatagából az idén sem hiányzott az elemisták karneváli felvonulása és a pörköltfőző verseny. Volt még baráti hangulatú zenés-társas est, valamint a magyarcsernyei Osztermann Emma, a temerini Morvai Melinda és a helyi Alföldi Eszter is fellépett a kultúrházban, a Dékány Imre, Nagy Zoltán és Becsei Károly felállású hangszerhármas kíséretében. A Gyökerek hagyományápoló szakkör bensőséges irodalmi esttel ajándékozta meg az egybegyűlteket. Mérges Eszter, Muzsik Veronika, Szűcs Ilona, Cirják István, dr. Csete-Szemesi István, Gachal János, Lilinger György, Szilágyi András és Szőke István amatőr versíróktól válogatott, de bemutatkozott a vegyes kar és Petrec Teodóra is. Záródallamként a faluhimnuszként is tisztelt Kéknefelejcs című műdal csendült fel.
Az egyhetes rendezvénysorozat a vasárnap délelőtti eseményekkel kerekedett teljes egésszé. Igehirdetésében Berta Zsolt, a Budapest-Svábhegy Református Keresztyén Missziós Egyházközség lelkésze a kősziklára épített Egyházról (Mt. 16, 18-19) és általa a hit megtartó erejéről szólt, továbbá az állhatatosságról, a hitelességről és ama bizonyos krisztusi szegletkő szerepéről. Amire lehet építeni, esetleg felbukni benne, de kikerülni lehetetlen. Néhány gondolat erejéig (Fil 4, 4-6) az egybegyűlteket dr. Csete-Szemesi István, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöke is köszöntötte, ún. ágendás lelkészként pedig Gáll Sándor, a vajdahunyadi egyházmegye esperese, a lupéni gyülekezet lelkipásztora szolgált. Az Úrvacsora, az egymás iránti türelmességre és elfogadásra intő elbocsátó áldás, továbbá a nemzeti ima után a gyülekezet együtt maradt a templomkertben Ömböli Zoltán hidasi fafaragómester kopjafa-remekének ünnepélyes felavatására, koszorúzásra, az ősök emléke előtti tiszteletadó főhajtásra.
Tóth Zsolt kántor vezényletével előbb a Dalárda lépett fel, majd a torontálvásárhelyi lelkész úr köszöntötte az egybegyűlteket - a korábban említetteken kívül a budapest-svábhegyi református egyházközség gondnokát, Konkoly Elemért és a velük érkezett gyülekezeti tagokat, a hódmezővásárhelyi Ótemplom, Tabán és Csúcs egyházközségek küldöttségét, illetve a hozzájuk tartozó Bán Csaba és Demeter János tiszteletes urat, nemkülönben a Somogyi Péter lelkész úrral érkező budapest-fasori gyülekezeti tagokat, az erdélyi lupéni református egyházközség gondnokát, Boros Ferenc urat, valamint Tar András urat, az erdélyi Erdőszentgyörgy polgármesterét és a helyi katolikus egyházközség elöljáróit. A Magyar Köztársaság képviseletében az ünnepségen Korsós Tamás szabadkai és Ritecz Miklós belgrádi főkonzul tette tiszteletét, valamint Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár asszony, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának vezetője, illetve főosztályvezető asszonya Pirityiné Szabó Judit, valamint Thomka Ágnes, a torontálvásárhelyiek hajdani szeretett lelkészének leánya. A testvérvárosok önkormányzati, illetve civil küldöttségében Hódmezővásárhelyről Hegedűs Lajos díszpolgár, a Csúcsi Olvasókör és a tekézők érkeztek, Balatonszabadiról pedig Molnár Árpád polgármester, illetve tisztségbeli helyettese, Tóthné Balog Mária. A helyszínen jelen volt még Miroslav Krišan, Antalfalva község elnöke, továbbá helyettese, Vidács László, valamint Balogi András faluelnök és a helyi közösség tanácsának tagjai, a Pipacs Nőegylet, az MMMK, a Vitkay Hagyományápoló Társaság, akárcsak a szervezés sikerességét az első pillanattól saját szívügyének tartó református egyházközség tagjai.
Reményik Sándor Eredj, ha tudsz! című versét Kőrösi István színművész, a falu szülötte adta elő, de Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár asszony szavai is megérintették a jelenlevőket: ''Az ünnepi emelkedettség elmúltával is maradjon meg az ünnep üzenete. A hálaadás, a tiszta gondolatok és cselekvések napi gyakorlata. Torony és kopjafa egymás mellett, a hit és a magyarság szimbólumai, közösen tartsák és erősítsék a ma élő nemzedékek hitét. Határon innen és túl.”
Mindezt jelképesen koszorúzták meg a záróénekül választott 334. dicséret sorai, a II. Református Világtalálkozó himnuszával: ''Hatalmas Isten! Népek közé szórva,/ Tebenned bíztunk eleitől fogva!”