„Töltekezni járok haza”
Szerda Zsófi
2021.10.01.
LXXVI. évf. 39. szám
„Töltekezni járok haza”

Csorba Lóránt, Lóci. Aki játszik. Gyerekkorunkban, amikor együtt játszottunk a porban, még biztosan nem sejtette, hogy egyszer nagyszínpadokon fog fellépni a zenekarával, nemcsak az oviban énekel, hanem tömegeknek is, és dalait több ezren zengik vele együtt. Zsúfolt nyár van mögötte, zsúfolt hónapok előtte.

* Mindig nehéz elindítanom egy interjút valakivel, akit jól ismerek, s akiről már szinte mindent tudok. De most már nagyon régen nem találkoztunk élőben. Jó volt az idei nyár? Élveztétek, hogy újra lehet koncertezni?

— Jaj, nagyon! Tegnap például egy Huszárfesztiválon, ma pedig a Judafesten Budapesten. Olyan erős volt az idei nyarunk, mint 2017-ben, amikor megnyertük a Sziget Nagyszínpad versenyt, és az év felfedezettjei lettünk a Fonogram díjátadó gálán. De azóta négy évvel öregebbek lettünk, s egy picit nehezebben bírtuk, ezt be kell látnom. Viszont őrületesen jó volt mindenhol ott lenni, s nem vesztünk össze, ami jó hír. (Nevet.) Most már három gyerek is van a Lóci Játszik családban, egy a zongoristánknak, Ágostonnak, és kettő a dobosunknak, Tibinek, s ők is megjegyezték, hogy azért jólesett, amikor egy-egy szombaton nem kellett koncertre menni, hanem játszhattak a gyerekekkel. Változnak az idők, változunk mi is, de még mindig nagyon szeretünk együtt zenélni, s szerintem ez a legfontosabb.

Fotó: Sinco Jim

* Ráadásul új lemez is készül, a Színes, magyarul beszélő. Hány színre számítsanak a rajongók?

— Sok-sok szín lesz a lemezen. Az történt ugyanis, hogy beleálltunk abba, amit sokszor a zenekar hibájaként hoznak fel, vagyis nincs egy körülírható Lóci Játszik-stílus. Erre azt mondtuk: Igen? Akkor most valóban minden stílusban fogunk játszani. Eklektikus lesz a lemez. Lesz rajta pop-reggae, a ’30-as évek mélyen búgó crooner stílusa, Elton John-os, uptempós, zongorás szám, de 5 perces rockmaraton is, egy kis pszichedeliával fűszerezve, szóval minden. Az összes számot kihozzuk még december előtt (ekkor jelenik meg a lemez), s mindegyik dalhoz készítünk egy kislemezborítót, mely olyan lesz, mintha a ’40-es évekből túrták volna elő. Ennek az előfutára a Bánat, oh című szám, mely egy karibi hangulatú dal. Kis hableány meats Lóci. Lóci goes Caribbean. A következő, ami megjelenik, az a Betti’s tune, melyet drága menyasszonyomhoz, Bettihez írtam.


Fotó: Ficsor Márton

* Az új lemezen szereplő számokat is mind te írtad, ugye?

— Mindig én írom őket. De. Jöjjön egy kis műhelytitok: elviszel egy gitárt, azon a dalod, melyet elénekelsz a zenekartagoknak, erre mindenki azt mondja: mmm. S ebből közösen kihozunk valamit. Most a karantén alatt ez nem a próbateremben történt. Én felvettem a saját szobámban, elküldtem a fiúknak, és mindenki a saját szobájában mondta, hogy mmm, majd felvette, amit zeneileg hozzágondolt, s ezt egy videokonferencián kiveséztük, újravettük (mindenki otthon), összekevertük, és létrejöttek hetedik, nyolcadik verziók. Lehet, éppen emiatt a stúdióban már nagyon gyorsan tudtunk haladni.


Fotó: Nagy Marci

* A koncertjeiteken igazi frontember vagy. Pörögsz, táncolsz, poénkodsz, viszed a show-t. Mit csinálsz, ha egy koncert előtt rosszabb a kedved? Gyorsan megeszel egy csokit, hogy áradjanak a boldogsághormonok?

— Haha! Nem. Szerencsés alkat vagyok, úgyhogy elég gyorsan jókedvem lesz, amikor látom azt a sok embert, aki azért jött, hogy jól érezze magát. Csak annyit mondok ilyenkor: jó, akkor érezzük jól magunkat! Tudom, hogy ez nem mindenkinek megy, ez egy szupererő, s ha már van, akkor használom. 


Fotó: Nagy Marci

* Egy podcastet is beindítottatok Lévai Balázzsal, a Dob + Basszust. Régen ugyanezen a néven futott egy televíziós műsor, s az irányvonal nálatok is maradt.

— A Dob + Basszus című tévéműsor gyerekkorom meghatározó élménye. Olyan zenekarokat mutatott be, amelyeket akkor hallgattam, végigkövethettem, hogyan alakultak. Ott egy dalból bontották ki a zenekar történetét. Egy kicsit később volt egy Dob + Basszus Live verziója, ahová meghívtak egy zenekart, és mindenféle jópofa játékokat játszottak a tagokkal. Például egy költő átírta a dalukat, és nekik azzal a szöveggel kellett énekelniük. Ez annak idején a Bárka Színházban ment. Balázs látott engem egyszer fellépni Orfűn, ahol ő volt a műsorvezető, s koncert után azt mondta, mi lenne, ha feltámasztanánk a Dob + Basszus Live formátumot. Találkoztunk, le is beszéltük, aztán jött a karantén, lőttek minden élőnek. De nem estünk kétségbe, azt mondtuk, legyen akkor podcast. Balázs ragaszkodott hozzá, hogy megmaradjon a Dob + Basszus-féle nyomozás, azazhogy egy dalból jussunk el valahová, én pedig mivel szeretem ezeket az amerikai típusú játékokat, melyeket például Jimmy Fallon is művel az esti show-jában, ragaszkodtam a játékokhoz. Kérdeztem, ki lesz a műsorvezető, amire Balázs annyit mondott, ő is szívesen vállalná, mert hiányzik neki. Belevágtunk. Az első adásban az Ivan & The Parazol volt a vendég, amikor pedig vége lett, egymásra néztünk, s éreztük, hogy ez jobb lett, mint gondoltuk. Mindegyik podcast a maga nemében más. Érződik a meghívott vendégek karaktere. Izgalmas belelátni, hogy például az Elefánt zenekar nem ismeri fel a saját dalait. Ezen mind nagyon nevettünk. Mások viszont egy 1 másodperces bejátszás után tudják az egész diszkográfiát oda-vissza. Aztán van egy olyan rész, ahol gonosz kommenteket olvasunk fel a zenekar tagjainak saját magukról, itt azt láttuk, hogy ez a legsikeresebb együtteseknek esik legrosszabbul.


Fotó: Nagy Marci

* Jó érzés benne lenni más emberek életfilmzenéjében — mondtad nem is olyan régen. Mely dalok azok, amelyek a legtöbbet szerepelnek mások életének filmzenéjében?

— A Te leszel a feleségem talán a leginkább. S ez felemelő érzés. Többször volt, hogy én magam is zenéltem lánykérésen. Egyszer például el kellett bújnom a pár hálószobájában. Egy srác felhívott, hogy a karantén alatt megkérné a barátnője kezét, átmennék-e Újpestre szebbé tenné az estét. Akkor már elég régóta nem zenéltem, úgyhogy rögtön rábólintottam, s átmentem a gitárommal. Ki voltak szórva a rózsaszirmok, égtek a gyertyák. A terve az volt, hogy hazajön a barátnője, addig én elbújok a hálóban, s amikor igent mond, kijövök, és eljátszom a Te leszel a feleségem című számot. Be is ültem, és vártam. Eltelt 5, majd 10 perc, nem történt semmi. Azon agyaltam, vajon Paul McCartney hányszor ült így hálószobákban. Ő csinálja rosszul, vagy én? Kinéztem, azt mondta a srác, a lány még elment a boltba, de érkezik. A fiú is tiszta ideg volt, én is. Egyszer csak befutott a lány, én pedig nem tudtam kivenni miről beszélnek, csak mormogást hallottam, és hümmögést. Aztán egyszer csak meghallottam a hüppögést. Ez vagy egy igen, vagy egy nem — gondoltam magamban. Kiléptem, és láttam, ott állnak, ölelkezve. Elkezdtem játszani, s észre sem vettek. Ezek szerint — gondoltam —, CD-minőségben zenélek. (Nevet.) Végül aztán köhintettem néhányat, ekkor vett észre a lány, meglepődött, örült, én pedig elmuzsikáltam még néhány számot. Tudod, akkor már négy hónapja nem zenéltem. (Nevetünk.)


Fotó: Nánási Pál

* Vajdaság. Amikor legutóbb interjúztunk, s arról beszélgettünk, mit is jelent számodra, te a barátokat, a családot, a fesztiválozást említetted. Ha most azt mondom, Vajdaság, hogyan folytatod?

— Sajnos van egy szomorú apropója a folytatásnak, hiszen az idén novembertől már semmilyen formában nem leszünk becsei lakosok, mert a nagyszüleim sajnos meghaltak, eladtuk mindkét házat, úgyhogy ez nagy fordulópont lesz a szüleim életében. Már nincs hova hazamenni Becsén. Szerencsére a Szerda család mindig tárt karokkal vár bennünket, nem aggódok, hogy nem lesz hol aludni, de mégis: ez egy nagy változás, nagy döntés részükről. A karantén alatt, több mint egy évig, én sem jártam Vajdaságban, ami korábban elképzelhetetlen volt. De lehet, hogy ez azért is van, mert jelenleg a családalapítás jár a fejemben. Lett egy menyasszonyom, aminek nagyon örülök, építünk egy házat, nyitunk egy bölcsődét. Ha valaki nekem egyszer azt mondja, hogy ez a becsei gyerek egyszer a saját megkeresett pénzéből házat fog építeni Budapesten, azt tuti kiröhögöm, mégis sikerült. Vajdaság most egy kicsit megint azt jelenti, mint tinédzserkoromban. Egy másfajta életszemléletet. Amikor a vajdasági barátokkal találkozom, s elmesélek nekik különféle sztorikat, egészen máshogy reagálnak rá, mint az itteni haverjaim, olyan ez, mintha ingyen kérhetnék ki egy szakértői véleményt. Nagyon szeretem a vajdasági világlátást. Szóval a válasz: most töltekezni járok haza. 

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..