Ezért, valamint a nyereség reményében a kutatók és a tudósok megpróbáltak előállítani az igazi húsra megtévesztésig hasonlító műhúst. Ennek egyébként több módszere is létezik. Az egyik megoldás növényi és gombaalapú, a másik műhúsváltozatot viszont élő állatokból származó sejtekből állítják elő. A technológia mára már a kísérleti laboratóriumokból eljutott az éttermek asztaláig. Üzleti körök súlyos százmilliókat fektetnek az ágazatba. A műhúst gyártó cégek az utóbbi időben mind többet érnek a tőzsdéken.

A statisztikai adatok szerint — valószínűleg a gazdasági és technológiai fejlődésnek köszönhetően — manapság jóval több húst eszünk, mint korábban. Egy, a Science-ben publikált felmérés szerint 1961-ben még átlagosan 23 kg húst evett egy ember, 2014-ben viszont már 43 kilót fogyasztott. Az egyes országok lakosai között azonban hatalmasak a különbségek a húsfogyasztást illetően (is). Ráadásul 2050-ig további 50—70 százalékkal nőhet a hús iránti kereslet. Elsősorban Kínában és Indiában várható a fizetőképes vevőréteg növekedése.

A legfrissebb kimutatások szerint azonban nem biztos, hogy a műhús előállítását célzó innovatív törekvések megoldják a globális környezetszennyezés és ezzel együtt az éhezés problémáját. Úgy tűnik, túl sok még az ismeretlen tényező a táplálkozásunkban ahhoz, hogy az ilyen mesterséges termékek hosszú távú hatásait meg lehessen jósolni. Mindemellett a kutatók szerint a szarvasmarhahús felváltása laboratóriumi hússal nem úgy működik, hogy a klímaváltozást erősen befolyásoló állattenyésztést felváltanánk egy kevésbé káros módszerrel. Hosszú távon ugyanis a hús laboratóriumi előállítása nagy energiafelhasználással jár, jobban elősegítheti a globális felmelegedést, mint a marhahústenyésztés hagyományos módja.

Az emberiség élelmezési gondjainak végső megoldásaként emlegetett mesterséges hús piaci megjelenése tehát számos kérdést felvethet. Arról cikkeznek a szaklapok, hogy az év végére már hozzáférhető áron kerülhetnek kereskedelmi forgalomba az első műhússzeletek. Vannak, akik arra számítanak, hogy a gyártók versengése nyomán a mesterséges halakból valószínűleg hamarabb indulhat meg a tömegtermelés, mint más állati termékekből. Az is tény, hogy a 2013-ban készült első, még 330 000 dollárba kerülő laborhúsos hamburgert ma már „csekély” 560 dollárért lehet megvenni.

Az interneten rengeteg — sokszor egymásnak ellentmondó — információ kering a különféle élelmiszerek egészségünkre tett hatásáról, ezért nem tudjuk, kinek higgyünk, mit fogyasszunk. A margarint még egészségesnek „hirdetik” a reklámok, bizonyos kutatási eredmények viszont az állati zsírokat preferálják. Vajon valóban csak az elképesztő mennyiségű vegyszerhasználaton alapuló mezőgazdaság láthatja el élelemmel az emberiséget? Vagy semmi szükség sincs arra, hogy olykor több ezer kilométerről szállítsanak olyan alapanyagokat, amelyekhez hasonlóak helyben is megtermelhetőek.

Olyan kimutatások is léteznek, amelyek azt igazolják, hogy a Földön nincs is húshiány. Sőt! A fejlett világban élő emberek nagy része túl sok húst eszik. A WHO szerint Európában az emberek 75 százalékkal több húst és tejet fogyasztanak, mint amennyire az egészségük szempontjából szükségük van. Emellett a megtermelt élelmiszer 30 százaléka végül a szemétben végzi.

Jelenleg tehát ott tartunk, hogy nem lehetünk biztosak abban, hogy a műhús gyártása az egyetlen megoldás a világ élelmezési problémáira. Közben pedig azon is elgondolkozhatnánk, hogy az ipari méreteket öltő állattenyésztés is valójában egyfajta „műhúst” produkál.

Nyitókép: Pixabay.com