Tízéves életmentés

Már tíz éve annak, hogy 2013. március 4-én egy marék elszánt személy megtartotta az alakuló ülést, és létrejött a Lajka Állat- és Természetbarátok Egyesülete. Zentán ez az első és azóta is az egyetlen állatvédő szervezet. Két alapító taggal, Gyetvai Orsolyával és Pető Beátávál beszélgettem.

Készítette: BÍRÓ Tímea

* Tíz évvel ezelőtt alakult meg a Lajka Állat- és Természetbarátok Egyesülete. Mi volt akkor és mi ma a cél?

P. B.: — Az elsődleges cél mindig is az edukáció volt. Az emberek felvilágosítása, szemléleteinek megváltoztatása és a felelős állattartás felé irányítása. De sajnos ez nem volt elég. Kénytelenek voltunk „tüzet oltani”. Nem hagyhattuk a sérült, beteg állatokat vagy a kidobott kölyökkutyákat az utcán. De amikor a Lajkát kitaláltuk, nem ez volt az elsődleges elképzelés. Persze menhelyet szerettünk volna, mely sajnos azóta sem jött létre. Sokan azt hiszik, hogy menhely vagyunk, pedig ez nem így van. Jelenleg 20 felnőtt kutyáról, 6 kölyökről, 3 felnőtt cicáról és 2 kicsiről gondoskodunk.

Gy. O.: — Az alapötlet az volt, hogy civil szervezetként, máshogy közelítsük meg a kóbor kutyák helyzetét, a gyakorlatban viszont a mentésé lett a főszerep. Minden egyes tagunk úgy tekintett erre a közös projektumra, mint egy küldetésre. A mai napig emlékszem arra a pillanatra, amikor megszavaztuk, hogy változtatni akarunk, és életeket menteni a magunk eszközeivel, a lehetőségeinkhez mérten, majd örökbe adni valamennyi, magára hagyott, kicsapott vagy elfelejtett lelket, akiknek többségét mi találtuk az utca kövén, vagy a lakosok jelezték nekünk. Kiemelném, sokan a kezdetektől igyekeztek támogatni bennünket, a sok nemtörődöm, felelőtlen „gazdán” túl igen számottevő azoknak a helybelieknek az aránya, akik szeretik az állatokat, és segítenek is. Az emberi közöny sajnos létező probléma embertársaink irányába is, nemhogy a magukért kiállni nem tudó állatok felé. Éjjel-nappal azon voltunk, hogy „akit” csak lehet, mentsünk meg, mire rájöttünk, hogy a kapacitásunk véges, a helyeink pedig korlátozottak, kevés egyed befogadására elegendőek, és korántsem tudunk mindenkit megmenteni. Ez azóta sem változott. Sokszor felháborodva kérik tőlünk számon, miért nem vesszük át a talált kutyát, cicát. Azért, mert sajnos nincs hova tennünk. Amíg a lakosok felelőtlenül tartják a házi kedvenceket, sosem lesz vége a szenvedő, magatehetetlen állatok árjának, és az emberek szeretik mosni kezeiket azzal a kijelentéssel, hogy „majd a Lajka megoldja” az ő felelőtlen szaporulataik sorsát, hiszen fizetést is ezért kapunk, de ez egy tévhit. Mi önkéntesen tevékenykedünk, és senki sem fizet nekünk ezért.

10. szülinap — Törteli Judit felvétele

* Az állatokat etetni is kell, gyakran gyógykezelésre van szükség. Ezeket miből tudja finanszírozni az egyesület?

Gy. O.: — A Zenta Község Önkormányzatánál minden évben megpályázott és elnyert éves támogatás összege általában néhány egyed orvosi kezelésére elég, vagy egy havi etetésre, támogatók nélkül már évek óta megszűntünk volna létezni. Németországban van egy-két nagyon kedves barátunk és támogatónk a Better Life 4 Paws egyesületben, akik időről időre segítettek az elmúlt hét évben, főleg a nehéz időkben, illetve tavaly először a Biospringer cég is anyagi támogatásban részesített bennünket, valamint a Zenta községi lakosok, illetve olyanok, akik bár külföldre költöztek, nem feledkeztek meg a négylábú kedvencekről, és esélyt adva nekik akár egy-két kutyatápos zsákkal, konzervvel ajándékozzák meg őket. Olyan állatszerető, támogató kisgyerekes család is van, amely minden év január 1-jén házi kosztot főz csak a Lajka védenceinek, így kívánva nekik boldog új évet, új kezdetet. Ez egy csodálatos dolog, mert van, aki már tíz éve nem feledkezik meg rólunk. Külön köszönet a helyi állatorvosi rendelőknek azért, amiért utólagosan törleszthetjük a gyógykezelés költségeit, így nem fordulhat elő, hogy szükség esetén egy kutya, cica ne kapjon orvosi elláttást, szakszerű segítséget.

* Mennyire tudjátok feltérképezni, hogy egy örökbefogadásra jelentkező személynél megfelelőek-e a körülmények?

Gy. O.: — Az évek során már mindenféle tapasztalatot gyűjtöttünk. Az a legcélszerűbb, ha elmegyünk személyesen, és amíg elbeszélgetünk a potenciális örökbefogadóval, körbevezet bennünket, és megmutatja, hogy igenis rendelkezésre áll egy megfelelő nagyságú udvar, biztonságos kerítés, és a kapu is jól zár. Mivel azonban jelenleg csak néhány aktív tagunk van, többnyire marad a telefonos egyeztetés, kikérdezzük a jelentkezőt, és a válaszok értelmében döntünk. Fontosnak tartjuk, hogy üzenetben képeket küldjenek nekünk az örökbefogadott kutyáról, cicáról, tartási körülményeikről, így többnyire tudjuk követni őket. Nem való mindenkinek kutya, egy állatról való gondoskodás tíz-tizenöt éves elköteleződés, és ha az illetőnek nincs ideje tanítani, foglalkozni vele, ne hozza vissza azzal egy-két hónapon belül, hogy a kutya neveletlen. Erre azonban létezik megoldás, tájékozódni lehet a neten, illetve tőlünk is kérhetnek tanácsot, a helyieknek meg legcélszerűbb a zentai Dog Heart Kutyaiskolába való beiratkozás.

* Elhatalmasodott a probléma, túlnőtt rajtunk a kóbor kutyák száma. Miben látjátok a megoldást?

P. B.: — A legfőbb megoldás hosszú távon a kutyák ivartalanítása lenne, mellyel megszűnne a felesleges szaporulat, és mely csökkentené az ingereket, melyek a kutyák elcsavargásához vezetnek. Fontos a csipelés is, melynek köszönhetően a kóbor állatokat sokkal gyorsabban haza lehetne juttatni. Természetesen ehhez elengedhetetlen a szemléletváltás. Elsősorban a kutyatartóknak kellene felismerniük ezt az igen súlyos problémát, és tenni ellene. De mindaddig, amíg a nem kívánt szaporulatot vagy az épp megunt kedvencet lelkiismeret-furdalás nélkül az utcára dobják, nem várhatunk javulást. Talán az állatjóléti törvény betartatása segítene a jelenlegi siralmas helyzeten. Valamint menhelyekre és befogadóállomásra is nagy szükség lenne.

* Megosztanátok velünk egy pozitív élményt?

Gy. O.: — Három alkalommal rendeztük meg a nagy sikerű és ingyenes Minden kutya szép elnevezésű rendezvényünket, ahol mindenki a saját kutyusával nevezhetett. A regisztráció feltételéhez a csip és az érvényes veszettség elleni oltás tartozott. A hangulat igazán emelkedett volt, mindenki hozta megmutatni a maga gyönyörű kedvencét, akár keverék, akár törzskönyv nélküli, fajtatiszta kutyusról volt szó, hiszen mindenkinek a saját kutyája a legszebb. A virslivel és egyéb játékokkal kirakott útvesztőben igen nehéz helyzetben voltak a kutyusok, hogy fegyelmet tanúsítva a körülöttük levő nagy zajban, a gazdi hívására egyből odamenjenek, ahelyett, hogy magukba tömjék az összes virslit a kijelölt úton. Mondanom sem kell, a többség igencsak jóllakott, mire hazaindultak. Ki tudja, még az is lehet, hogy az idén megpróbáljuk újra megszervezni. Negatív élményként az egyik zentai roma család jut eszembe, ahol rossz körülmények között élnek a kutyák. Idetartozik még a városon kívüli kutyafelakasztás, vagy amikor az általunk örökbe adott kutyus meglátogatásakor szembesültünk a rossz tartási körülményekkel, az utolsó pillanatban vettük vissza a megnyomorodott lelkű ebet... A csillogó szemű, boldog, teljes életet élő mentett kutyák történetei azok, amiért mindig azt mondjuk, megérte, nem volt hiába az a sok munka, esőben, hóban, sárban, átbulizott éjszaka után menni másnap, vagy a ledolgozott munkaidő után egyből tekerni hozzájuk, hiszen ők csak ránk számíthattak, mi vállaltuk értük a felelősséget, mások helyett, egészen addig, amíg nem találunk nekik szerető családot. Minden kutyus, akivel törődsz, akit etetsz, sétáltatni viszel, és akiért felelősséget vállalsz, hozzád nő, olyan nincs, hogy nem érint meg a lelke. Elég csak a szemükbe nézned, és látod a hálát, érzed a szeretetüket, az a sok kutyapuszi, mancspacsi és bújás, amelyben része van az embernek, leírhatatlan, receptre íratnám fel mindenkinek. A több száz kutyus közül nekem is vannak személyes kedvenceim, noha mindenkit igyekszünk egyformán szeretni, mindig akad kivétel. Jázmin volt az első, akit egy gyors lefolyású kullancsfertőzésben veszítettünk el, sosem fogom elfelejteni, vele nagyon erős kötődésem volt, és rengeteg szép emlékem, szinte érezte a gondolataimat, szó nélkül is értettük egymást. Lidi és Pötyi pedig az örök kedvenceim, akiket nagyon jó helyre sikerült örökbe adnom. Lidit egy fiatal pár választotta ki, először a Facebookon megosztott videón nézték ki, majd személyes találkozót kértek, melyen első látásra szerelem lett Lidi részéről is. Pötyit pedig képről választották ki, és csaknem 1000 km-t utaztak csak érte, és azóta is, ha csak megtehetik, hazahozzák őt Németországból Zentára a családi kirándulás alkalmával, és meglátogatják a jelenlegi kutyusokat a Lajkánál.

* Március 10-én pedig születésnapi buli.

Gy. O.: — Igen, a 10th Lajka Birthday Party. A zentai Zentropia Pub, közösségi tér egy állatbarát hely, máskor is szervezett már a Lajkának adománygyűjtést. Az idén is megkerestek bennünket az év elején ezzel az ötlettel, így nekik köszönhetően a tízéves szülinapi bulinkat ott fogjuk megünnepelni március 10-én, pénteken este 20.30 órai kezdettel. Külön kedves számunkra, hogy a szegedi AV Acoustic duo zenekar elvállalta a felkérésünket, méghozzá nagy állatszeretők lévén ingyenes lesz a koncert, melyre nagy-nagy szeretettel várunk minden érdeklődőt és Lajka-támogatót. A helyszínen aláírható lesz az Erdősítsük Vajdaságot petíció is.