A tizenöt évvel ezelőtti dátum, vagyis napra pontosan 2004. december 5-e, egy összekapaszkodási sikertörténet elrajtolásáról is szólt. Nevezetesen a Bánáti Református Egyházmegye kórusainak első találkozójáról, a közép-bánsági Magyarittabé falucskájából.

Az esemény azóta is évi rendszerességgel gyűjti egybe a református gyülekezetek képviselőit. Esetenként a Szerbiai Református Keresztyén Egyház (SZRKE) bácskai esperességéből, illetve — miként azt a 2018 őszén megtartott, az ökumené jegyeit is magán viselő nagybecskereki találkozó alkalmával is jegyezhettük — az északi és a keleti országhatárok túloldaláról is.

A szerbiai Bánság református gyülekezetének lelkészei: nt. Marton Ilona, nt. Beszédes Mária és ft. Halász Béla püspök úr (a szerző felvételei)

Az idei rendezvénynek 2005, 2011 és 2016 után újból Hertelendyfalva nyújtott befogadó helyszínt. A Tamási Áron Székely—Magyar Művelődési Egyesület, melynek nagytermében a házigazda fellépői mellett a torontálvásárhelyi és a magyarittabéi kórus szolgálta énekhangjával az Urat. Az adventi időszakot megelőző utolsó előtti hét szombatján.

Köszöntőt ft. Halász Béla püspök úr, a SZRKE vezetője mondott, majd utána nt. Beszédes Mária torontálvásárhelyi lelkésznő tartotta meg a találkozó nyitóáhítatát. A Jelenések könyvének vonatkozó passzusaira (Jel 2,8—11) épített gondolataiban a hűség és a lelki állhatatosság erényeit domborította ki, emlékeztetve a közelmúltban történt gyülekezeti főhajtásra. A hetvenöt évvel ezelőtti felszabadulás után mártírhalált halt Gachal János püspök úr emléke előtt tisztelegve.

A magyarittabéi ifjúsági és felnőttkórus

Az ad hoc meghatározott fellépői sorrend úgynevezett jégtörője a torontálvásárhelyi Dalárda volt. Kántora, Tóth Zsolt felkészítésében és vezényletével. A hertelendyfalvi református egyházközség (vegyes)kórusát Kerekes-Székely Zita kántornő, nyugalmazott zenepedagógus vezényelte. A magyarittabéi ifjú és idősebb hölgyekből álló, egyesített erővel idestova már két éve tevékenykedő kórus énekhangi szolgálatát kántora, Csáki József hangszeres közreműködése egészítette ki. Alkalom volt e találkozó az egyházközségek berkeiben folyó különféle építkezési munkálatok ismertetésére, valamint több, előttünk álló közösségi/lelki eseményre való invitálásra is. Az elhangzottak függvényében jegyezzük le e helyt, hogy — ha a Gondviselésnek is ekképpen lészen akarata — a soron következő bánáti református kórustalálkozó megszervezésére, előreláthatólag 2020 szeptemberében, a torontálvásárhelyi református egyházközség vállalkozott. Megelőzné továbbá ezt az eseményt ígéret havában egy ünnepi hálaadó istentisztelet is. A 221 évvel korábbi (1799. május 12-ei) történésekre emlékezve. Hiteles okmányok tanúsítják ugyanis, hogy e jegyzett dátumon született meg annak idején a debellácsi pusztaságra telepített makói, gyomai, szentesi és hódmezővásárhelyi kálomisták mindmáig szívósnak bizonyuló református egyházi köz(ös)sége.

A hertelendyfalvi kórus▼

„Külön-külön csupán tollak lehetünk, de egymással egybekapcsolódva szárnyakká is válhatunk” — a záróáhítat üzenetét, a Bírák könyvében jegyzett ószövetségi történetre (Bír 16,15—21) építve, nt. Marton Ilona magyarittabéi tiszteletes asszony helyezte az egybegyűltek szívére. Egyúttal a készülődésre, a naptárilag akkortájt egy picinyt még odébb lévő adventre is érzékenyítve mindannyiunkat. A belső megtisztulásra és megtérésre. A mindennapi kapkodások sűrejében elkövetett „lépéshibáink” mielőbbi kijavítására.

A találkozás kötetlen része Halász püspök úr indonéziai élménybeszámolóját, illetve a vojlovitzi székely magyar művelődési egyesület udvarában lévő Bukovinai Székely Tájház bejárását foglalta magában.

Még több kép!