- Szabó Attila felvétele

Soha ekkora víz nem nyomta még a gátakat a Csongrád megyei nagyváros környékén: péntek délben kezdődött a Tisza tetőzése Szegednél, és hétfőig 1015 centiméteren állt a vízmérce! Ilyen magas vízállást a szakemberek sem jósoltak. A legpesszimistább prognózisok szerint is 970-980 centiméterben jelölték meg a folyó felső szintjét. Ők is tévedtek. Legutóbb 2000-ben volt hasonló áradás, de akkor sem érte el a 960 centimétert.
Szeged, Szabadka testvérvárosa, óriási erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy megzabolázza a hatalmas vízmennyiséget. Csak a város területén mintegy 2500-an dolgoztak a gátak megerősítésén, a buzgárok megszüntetésén és a megfigyelő-szolgálatokban. Közöttük sok volt az önkéntes, s nemcsak a városbeliek mentek ki a szinte ,,domború"-nak tűnő Tiszára, hanem Budapestről, Szekszárdról, Sopronból, valamint a külföldi testvérvárosokból (köztük Szabadkáról is) érkeztek jóérzésű, segítőkész emberek, akik védték a csaknem 200 ezer lakosú várost, annak értékeit. Erre szükség is volt, hiszen a hatalmas mennyiségű víz szorítása olyan meglepetésekkel is szolgált, mint a például az elmúlt hét közepén az a régi esővíz-elvezető csatorna, amelyen ,,belopózott” a víz a parthoz közel eső klinikák udvarára... Szerencsére a váratlan problémát gyorsan elhárították.
A városban és környékén kitelepítésekre nem került sor, a gátak eddig kiválóan védték a településeket, s az árterületeken kívülre nem szivárgott át a Tisza vize. A korábban jelentkezett magas talajvíz azonban a folyó duzzasztó hatására még magasabbá vált, és több településen elárasztotta a pincéket meg az alacsonyabban fekvő épületek alagsorát. Ezt a problémát szivattyúzással igyekeztek megoldani a mentésben dolgozó vízügyiek.
Egyébként az árvíz Szegeden minden eddiginél több olyan intézkedést követelt, amelyet eddig nem foganatosítottak Csongrád megye székhelyén. A múlt hét közepén a város polgármestere elrendelte az általános vészhelyzet bevezetését, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy Szeged lakói ingyen vehették igénybe a tömegközlekedési eszközöket, ugyanakkor nem parkolhattak a Tisza partján lévő, valamint a partközeli utcákban, s nem mehettek ki gyalogosan a parti sétányokra sem. (Az úgynevezett katasztrófaturizmus hívei gyorsan megjelentek a rakparti veszélyes zónákban, és jelenlétükkel nagyban akadályozták a mentési munkálatokat.)
A vízügyi szakemberek egybehangzó véleménye szerint egyébként a neheze még hátravan. A szinte megbecsülhetetlen víztömeg - a tetőzés után - várhatólag nagyon lassan vonul majd le a folyón (a Duna magas vízállása is akadályt jelent ebben), ami a gátak átázásához, repedésekhez és egyre több buzgár megjelenéséhez vezethet. Ezt nagyon nehéz kezelni, különösen akkor, ha nehéz munkagépekkel nem lehet majd megközelíteni az átázott gátakat. Ilyen esetekben vagy csónakon vagy pedig helikopteren érkeznek a szükséges homokzsákok, ez azonban kevésbé hatékony mentési módszer, jóval tovább tart, ráadásul igen költséges.
A szegediek figyelme és akaratereje azonban nem lankad: kitartanak a gátakon, és igyekeznek megvédeni a lakosság életét, biztonságát és anyagi javait is.