A Vajdasági Magyar Szövetség a konvenció 10. évfordulója alkalmából pénteken a szabadkai városházán díszülést szervezett, amelyet az egykori munkaelnökök vezettek ismét: Egeresi Sándor, Živan Berisavljević, Branislava Kostić és Aleksandar Odžić.

Egeresi Sándor, az ülés elnöke kiemelte: a tartomány autonómiájával kapcsolatos hosszú évek letargiája után 2004-ben úgy érezték, hogy új remény született, immár viszont be kell vallaniuk maguknak, hogy naivak voltak.

— A 2000. évi hatalomváltás után az elvárásaink reálisak voltak, a várt társadalmi fordulatra azonban mégsem került sor — mondta Egeresi.

Beszédében megjegyezte, hogy az első konvenció lezárása után két hónappal a Vajdasági Szövetség szétesett, majd külső politikai nyomás hatására a vajdasági autonómia kérdése háttérbe szorult.

— Ki, mikor és hol hibázott? Bizonyos politikai erők miért adták fel a vajdasági érdekek képviseletét? Hányszor éltek vissza Vajdaság autonómiájával napi politikai célok érdekében? Mekkora ereje van manapság a vajdasági kezdeményezésnek? — vetette fel Egeresi. Végezetül leszögezte, hogy a VMSZ mindennek ellenére a megalakulása óta következetesen kiáll Vajdaság autonómiájának alapelvei: a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalom mellett.

Đorđe Subotić, a Vajdasági Párt elnöke beszédében kiemelte, hogy az 1974. évi vajdasági alkotmány megszületése után a tartomány fejlődésnek indult, a szegény régióból gazdag lett, de a joghurtforradalom, a központosított alkotmányellenes puccs után bezárták a demokratikus intézményeket, és valójában megszűnt az autonómia. Hozzátette: ezután Vajdaság autonómiája ellen még egy kegyetlen támadást hajtottak végre. Ez a 2006. évi alkotmány volt, amely óta az alkotmánybíróság egyenként veszi el az autonómia jogköreit.

— A joghurtforradalom után az autonómiát lebutították a megalázó tartalmú statútumra és az illetékességekről rendelkező jogkörök dokumentumára. Vajdaságból voltaképpen egy Európa peremén elhelyezkedő újszerb kolónia lett, amely egyrészt a kilencvenes évek délszláv háborúinak, másrészt a miloševići rezsimnek az éléskamrájává lett. Azóta semmi sem változott, csupán a kiskirályok cserélnek gyorsan ruhát a kampányok alatt — mondta Subotić.

Pásztor István, a VMSZ elnöke alkalmi beszédében megjegyezte, hogy némelyek majd megbotránkoznak az ülésen elhangzottakon, mások viszont kevesellhetik az elmondottakat. Elmondta, hogy az 1974. évi alkotmány már a történelem része, és az ezzel kapcsolatos szembesülés vezetett a tíz évvel ezelőtti konvencióhoz.

— Ha azonban ma olvassuk el a konvenció kiáltványát, akkor rájövünk, hogy az elmúlt tíz évben tettünk egy hatalmas kört, és ugyanott tartunk, ahol tíz évvel ezelőtt. Tisztában kell lennünk vele, hogy szándékainkat és igyekezetünket tekintve kisebbségben vagyunk. A kisebbség meg tudja őrizni az autonómia lángját, de az nem elég. A vajdasági önrendelkezés nem csak a magyar közösség ügye, a többi nemzeti közösség és a többségi nemzet ügye is kell, hogy legyen. A vajdasági magyarság egyedül nem tudja kivívni a tartomány teljes körű autonómiáját — mondta Pásztor.

Hozzátette, a tartomány lakossági összetételének hetven százaléka szerb, és a kampány alatt is nagyon óvatosan, visszafogottan viszonyulnak a kérdéshez. Kiemelte, hogy a megemlékezés rávilágított arra, hogy a tíz évvel ezelőtti események manapság is időszerűek, és mindenkinek át kell gondolnia, mit vár el Vajdaság autonómiájától, kiváltképp, hogy az elkövetkező két-három évben minden bizonnyal a szerbiai alkotmány módosításának kérdése is aktuális lesz. Erre fel kell készülni, ekkor kerülnek ugyanis napirendre a vajdasági magyarság számára fontos kérdések is: a vajdasági autonómia, az önkormányzatok kérdése, valamint az egyéni és a kollektív kisebbségi jogok részletesebb alkotmányos garanciája.

(Szabó Attila felvétele)