Kobzos Kiss Tamás tanár úr

Noha Magyarországon már jóval korábban éltető táptalajra került a népzene oktatása, az Európában is egyedülálló, a magyar zenei anyanyelv iskolájaként is emlegetett Óbudai Népzenei Iskolát ''csak” 1991. január elsején alapította meg fenntartója, Óbuda-Békásmegyer önkormányzata. A tanítás módszere a személyes továbbadáson és eredeti hangfelvételek hallgatásán, elemzésén alapul, megfogadva Bartók Béla tanácsát, miszerint ''a parasztzene után vágyódó zenésznek nem szabad azt halott gyűjteményekben múzeumi tárgyként megismernie”. Végeredményben ekképpen tudja a leghatékonyabban sikerre vinni az intézmény, hogy a hangszeres és énekes magyar népzene az új, városi közegben is megtalálja a helyét, sőt az személy- és közösségformáló szerepet is betölthesse. Az intézmény 2008-ban - az oktatási intézmények közül elsőként - elnyerte a Príma-díjat. A tizenhét tanár zömmel országos viszonylatban is (el)ismert előadóművész, és mintegy kétszáz növendéket vontak szárnyaik alá. Az említett óbudai iskolának kiterjedt kapcsolatrendszere van magyarországi és határon túli intézményekkel. Ennek eredménye a moldvai Pusztinában létrehozott tábor is, amelyet sorrendben a negyedik alkalommal rendeztek meg a közelmúltban.
Innen indult útnak július hó derekán az intézet igazgatója, Kobzos Kiss tanár úr, a Népművészet Ifjú Mestere és a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetés, továbbá - a teljesség igénye nélkül - a Magyar Örökség, az Életfa, illetve a Liszt Ferenc-díj tulajdonosa. Székelyföldet is érintve, hogy a franciaországi Miqueo Montanaro zenész kollégájával együtt a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon alkalmi hangversenyt adjon. Turi András tanár kollégájához, illetve a Thesszalonikiben megrendezett Zenei Nevelés Nemzetközi Társaság 30. világkonferenciájára tartó növendékeihez egy nappal később, július 13-án csatlakozott Hertelendyfalván. Félúton.
- Az Óbudai Népzenei Iskola növendékei tanáraink útmutatásával nemcsak a zenei dialektusokat tanulják, hanem a hozzájuk szervesen kapcsolódó emberek kultúráját, nyelvi és egyéb sajátságait is - nyilatkozta lapunknak Kobzos Kiss tanár úr, aki néhány gondolat erejéig a bukovinai székelység és a moldvai csángóság közötti hasonlatosságokat és különbözőségeket is felvázolta. Természetesen személyes kérésre, hiszen a madéfalvi veszedelem után ''kirajzott” csíki székelek leszármazottait némelyek még napjainkban is előszeretettel címkézik csángóknak: a csángál ige negatív jelentését (értsd: tekereg, céltalanul vándorol - a szerző megj.) helyezve előtérbe. Holott - és ezt a tanár úr ugyancsak kiemelte - mindkét, az ''otthoni”, azaz fővárosi magyar nyelvtől szerencsére ELTÉRŐ nyelvjárás megőrzése és továbbéltetése egy misszióval ér fel. Mint mondta, világosan megfogalmazott cél ez, amit nem lehet nem megérteni, legfeljebb csak félremagyarázni!
- Megtett útirányainkról mindeddig nem készítettem ugyan pontos felmérést, de a Felvidéken és Moldván kívül a Vajdaságot is volt szerencsénk bejárni, Borsi Ferenc kollégánk kalauzolásával. Vittük magunkkal az éneket, szóra bírtuk a furulyát, a hegedűt, a kobozt, a tekerőt meg a többi ismert és kevésbé ismert, illetve már-már elfeledett hangszert. És ezt tettük ezúttal is. Köszönjük, hogy fogadtak bennünket. Tapssal, érdeklődéssel, baráti szóval és bátorító kézfogással, a hosszú országutak legmakacsabb göröngyeit is feledtető finom vacsorával. Szívesen térünk ezekre a helyekre vissza, ugyanakkor szívesen fogadjuk az ajtónkon kopogtatókat is.