Ilyenkor azt érzem, mindenkinek szeretném megmutatni, sorra vinni oda az ismerőseimet (akikről tudom, hogy értékelik a művészetet). Hát ilyen hely a nagykikindai Terra Múzeum is.

Létrejötte Slobodan Kojić szobrásznak, professzornak köszönhető, akinek igen sok munkája van benne. Az ő ötlete, álma volt a Nagyméretű terrakottaszobrok nemzetközi szimpóziuma elnevezést viselő nyári alkotóműhely s a Terra Múzeum is. Ő volt a kezdeményezője annak is, hogy Nagykikinda Önkormányzata megvásárolja a régi laktanyát, s egy picit formáljon annak rendeltetésén. Mekkora ötlet ez, nem? Milyen jó lenne, ha sokkal több város önkormányzata döntene így, s újabb galériák jönnének létre Vajdaság-szerte. Egészen biztosan lehetne találni még üres laktanyát, mely tökéletes a célra. De térjünk vissza a nagykikindai Terrához, mely 2017-ben nyitotta meg kapuit.

Belépve rögtön egy kisebb terem fogad bennünket, itt helyezik el az időszakos kiállításokat, ezután kitágul a tér, egy óriási terembe lépünk, mely valaha a kikindai katonai laktanya egykori manézsa volt, itt foglalnak helyet az óriási terrakottaszobrok.

A már említett kaszárnya manézs épületében tehát múzeum, galéria és irodák kaptak helyet. Az átalakítás tervét Aranka Blat építész készítette, aki nem változtatott sokat az épület autentikus kinézetén, például megmaradtak a tartógerendák, letisztult, minimalista jegyekkel látta el. A Terra Múzeum épületét egy kis park veszi körül, a város szélén található, egy csendes, forgalomtól távol eső részén. A szobrokat nem zavarja autók zaja, mi is nyugalmasan tudjuk körbejárni őket, meg-megállni előttük, és beleveszni a terrakotta, avagy égetett agyag meleg, barnás színeibe. Olyan hangulatot áraszt, mintha egy mediterrán országban járnánk. Az óriási ablakok segítik, hogy napközben természetes fényben csodálhassuk meg őket, s a magas belső terű épület tökéletesen alkalmas az óriásszobrok kiállításához, lélegeznek, van terük megmutatkozni, „élni”.

Az alapítóknak több évtizedes tervük volt, hogy azok a szobrok, amelyek a nyár folyamán Nagykikindán elkészülnek a nemzetközi szimpózium idején, ki is legyenek állítva „megszületésük” helyszínén, s ezeket állandó jelleggel meg lehessen tekinteni. A másik nagyon fontos oka a múzeum létrejöttének az volt, hogy folyamatosan készültek ezek az óriási alkotások, és tárolásukra keresve sem találhattak volna alkalmasabb helyet.

A kiállítóteret a monumentálisabb szobrok uralják, köztük vannak elhelyezve a kisebb, intimebb darabok. Némelyikük talapzatra, mások nemes egyszerűséggel a földre rakva. Tijana Toševski, a Terra Múzeum kurátora, művészettörténész fogad, és lelkesen vezet körbe bennünket, büszkén mutogatja az itt helyet foglaló alkotásokat. Maximális mértékben megértem a büszkeséget a szemében, elképzelem, milyen jó lehet egy ilyen helyen dolgozni, végignézni az idelátogatók meglepett arcán a lelkesedést, csodálkozást és rajongást. A Terra gyűjteményében jelenleg mintegy 1000 terrakottaszobor található.

— Kojić a tanulmányai végeztével rájött, hogy mivel nagy mennyiségű agyag található Kikinda környékén, összegyűjti maga köré a művészeket, hogy közösen alkossanak — kezd bele a történetbe Tijana. — Azt szerette volna, ha nagy méretű szobrok készülnek. Ez egy kísérlet is volt egyúttal, emellett nagyon nagy kihívás is. Régen a törökök és a kínaiak készítettek ilyeneket (kínai katonák), de nem maradt fenn a tudás, a tapasztalat, hogy hogyan készülhetnek ilyen nagy méretű szobrok agyagból. Támogatás egyéves győzködés után érkezett a Toza Marković cserép- és téglagyártól, elkapták a régi, a XIX. század végén épült gyárépületét, mely ma már műemlékvédelmi státuszban van, ebben működik a Terra műhelye. Régebben itt készültek az agyagtéglák és a cserepek. A gyár új épületbe költözött, így a régit Kojić és csapata használhatja. 1982 óta minden év júliusában megszervezik a már említett szobrászszimpóziumot, mely egy hónapig tart, 6-8 résztvevővel. A fele szerbiai, a másik fele a világ másik országaiból érkezik. Három szobrot hagynak a végén Nagykikindán, amit pedig ezenfelül alkotnak, az a sajátjuk. Nincs kötelező téma, sem stílus, melyben dolgozniuk kell, a művészek teljes szabadságot kapnak, ami pedig összeköti őket, az maga az anyag, a terrakotta. A szimpózium végén a szobrokat kiszárítják, majd a kemencében kiégetik őket, s elnyerik végső, kiállítható formájukat. A nagyobbaknak hat hónap száradási időre is szükségük van, s óriási kemencében égetjük ki őket. 2010 óta van egy olyan kemencénk, amely 2,5 méter magas és 1,40 m széles, lehetővé téve azt is, hogy egy darabból álló szobrok készüljenek. Ez az egyike azoknak a feltételeknek, amelyek miatt a világ szobrászai szívesen érkeznek hozzánk alkotni. Itt minden megvan: alapanyag, tér, kályha, idő, tudás. Ezért is szimpózium, hiszen a technikáról tanulnak is a résztvevők. A szobrokat mindig egy évvel később állítjuk ki, július 1-jén, ezzel nyitva meg az az évi szimpóziumot — meséli csillogó szemekkel Tijana.

2002 óta állt üresen a kaszárnya, a felújítási munkálatok 2012 és 2017 között folytak. A kiállításon elhelyezett szobrok esetében felfedezhető egyfajta időrendiség, a kisebbek a terem négy sarkában foglalnak helyet, szépen lekövethető, hogyan alakult, formálódott a ’80-as évektől a mai napig a szobrászok témája, stílusa. A múzeum a Terra-univerzumnak csak egyik része. Egy másik helyszín ad otthont magának a Terra-szimpóziumnak, a már emlegetett régi tégla- és cserépgyár. Itt alkotnak nyaranta a szobrászok. Néhány öreg kutya és egy portás fogad, ők a terület és az ott található szobrok őrzői. Kedvesen tessékelnek be az udvarba, majd magunkra is hagynak, azt mondják, nézzünk nyugodtan körül, járjuk be bátran a területet, kalandozzunk a Terra-műhelyben. És mi ezt gyermeki felfedezőkedvvel meg is tesszük. Elsétálunk egy óriásmedve mellett, majd egy többméteres terrakottakabát fogad bennünket, kicsivel távolabb dróton ülő agyagverebek sokasága, absztrakt szobrok, egy hatalmas bagoly, női fej…

Képzeljünk el egy óriási épületet, melyet egy hasonlóan nagy, fűvel borított udvar vesz körül minden oldalról, itt alkotnak júliusban a kiválasztott szobrászok. Az épületet tetővel fedett kerengőszerűség veszi körbe, a hőmérséklet itt néhány fokkal alacsonyabb, mint kint a napon, hűvös szellő söpri végig rajta a port, a szobrok porát. A gyárépület mellett több kisebb építmény, tárolóhelyiségek és óriásteraszok. Jólesik váltogatni a napot és az árnyékot. A Terra-szimpóziumon eddig mintegy 250 szobrász vett részt 43 országból, számos szobruk látható köztereken. A velencei nemzetközi biennálé hagyatékában öt itt készült szobor található, Borislava Nedeljković-Prodanović, Mariana Gvozdenović, Milorad Damjanović, Mladen Marinkov és Slobodan Kojić alkotásai.

A Terra-szimpózium gyűjteményéből származó szobrokat számos kiállításon lehetett látni Szerbia és más országok több városában, néhány a sorból: Belgrád, Újvidék, Pancsova, Szabadka, Szarajevó, Ljubljana, Karlovac, Bar, Velence, Párizs, Temesvár, Reșița, Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Kapolcs.

Ha tehát valaki Nagykikindán jár, mindenképp nézzen be a múzeumba és az alkotóműhely udvarába is, nem fog csalódni, ámulatba esni viszont annál inkább. Sőt, járjon Nagykikindán!