Az alaptörténet ismerős lehet James Cameron első Terminátorjából, mely még 1984-ben került a mozikba. Cameron egyébként nagyjából öt éve intett búcsút a nagy sikerű sorozatnak, melyet aztán fura folytatások, rebootok, sőt, egy tv-sorozat is követett. A 2019-beli Terminátor: Sötét végzet végleg földbe állította a franchise-t, mert nem túl nagy meglepetésre óriási bukás lett anyagilag és a kritika részéről is. Ekkor már biztosak lehettünk benne, hogy a Terminátor-sorozat ezen a ponton Schwarzenegger ikonikus jelenetéhez hasonlóan örökre elsüllyedt az olvasztóban. Szerencsére az animációs újraértelmezés olyan, mintha újgenerációs processzort kapott volna kedvenc Terminátorunk: A vég kapujában (vagy angolul Terminator Zero) erőszakos, látványos, véres, ijesztő és elgondolkodtató is egyúttal.

Képek: imdb.com

A japán Skydance stúdió, Mattson Tomlin showrunner, valamint Masashi Kudo rendező által készített animációban Eikót, az ellenállás tapasztalt katonáját ismerjük meg, akit visszaküldenek 1997-be, éppen az ítélet napjára, hogy megvédje Malcolm Leet, a tudóst, aki elkészítette a Kokoro nevű mesterséges intelligenciát. Kokoro (melynek az angol verzióban Rosario Dawson kölcsönzi a hangját) az emberiséget volt hivatott megvédeni a Skynet által okozott apokalipszistől, az emberek oldalán. Persze a Skynet sem tétlenkedik, ő is visszaküld egy halálosztó robotot (Timothy Olyphant), mely Malcolmot szeretné neutralizálni. A sztorit Amerikából Tokióba helyezték át, és a már említett két főhős mellett Malcolm folyamatosan pótmamára bízott gyermekei játsszák benne a főszerepet. Apjuk állandóan azt hajtogatja, hogy egy sokkal fontosabb projektumon dolgozik annál, mintsem hogy vidámparkba hurcolássza két fiát és kislányát, miközben egy tragédia miatt anyjuk már nincs velük. Ezért a szülői gondoskodás jórészt Misakira, a kissé félszeg, homályos múltú lányra hárul, akivel Malcolm egy percre sem bánik kesztyűs kézzel. Történik mindez 1997-ben, egy másik idősíkban, 2022-ben azonban az ellenállás utolsó szikrái pislákolnak a romok között, a lázadók pedig pincékbe és bunkerekbe visszahúzódva vívják szélmalomharcukat a gépek ellen. Eiko, a katonanő a helyi próféta szerint az egyetlen, aki meg tudja menteni Malcolmot a múltban, hogy az ellenállásnak esélye lehessen a jelenben.

Igen erőszakos és véres akciójelenetek követik egymást, melyek során a Terminátor már nem is igazán Malcolmot, inkább a gyerekeit és Eikót igyekszik elpusztítani, útját pedig tucatnyi lemészárolt rendőr és civil keresztezi. Az évad közepére aztán öntudatra ébred a Skynet is, melynek első dolga, hogy az emberek ellen fordítsa az utcai takarító androidokat és házvezető robotokat. Amíg odakint kezd elhatalmasodni a káosz, az évad nyolc epizódjának nagy részében Malcolm egy menő csúcslaborban vitatkozik Kokoróval az emberiség gyarlóságáról, bűneiről és esetleges megváltásáról. Kokoro azonban kitart amellett, hogy az emberi civilizáció egyetlen nagy vívmánya a háború, melyet puszta élvezetből művelünk, ezért talán mindenkinek jobb lenne, ha végleg eltűnnénk a föld színéről.

A Terminátor — A vég kapujában legnagyobb érdeme talán az, hogy nem próbálja újra elmesélni John Connor sztoriját, sőt, Schwarzenegger sem ugrik elő a sötétből egyszer sem. Jó kezdet egy terjedelmes és valóban metál animációs sorozathoz, mely visszahozhatja a hitünket abban, hogy a filmesek nem adták fel teljesen, hogy méltó módon, stílusosan fűzzék tovább a ’90-es évek talán legikonikusabb humanoid robotjának sztoriját, mert szufla még bőven lenne a karakterben.