Tenni akarás és közösségépítés

Tenni akarás és közösségépítés

Gondolatindító: „Megtanultunk harcolni, és örülni mindannak, amit elértünk!”

A rábéi Vadvirágok Művelődési Egyesület elnök asszonya tizenhárom évig dolgozott aktív újságíróként, több éven át pedig főszerkesztőként vett részt a tájékoztatásban. Jelenünkben Törökkanizsa község önkormányzatának munkatársa. Fordító. Emellett közösségépítéssel is foglalkozik.

Munkahelyi feladataiban és családja körében is szerencsésnek, boldognak tudja magát, hiszen mindennapjait az tölti ki, amit szeret. Amiben igazán hisz. A közösség megmaradása kulcsának az őszinte szót és a közös anyanyelv összetartó erejét tekinti. Mihók Kucora Eszterrel beszélgettünk.

A vadvirág a szikeseken is megkapaszkodik gyökereivel, virágzik, sokáig eső nélkül is megél.

Kezdjük talán sorjában: a Vadvirágok ME névadója Eszter volt, aki ezáltal is szerette volna kifejezésre juttatni szülőhelyének, a 755 éves Rábé településnek a szívósságát, leplezetlen életerejét. A Vadvirágok Művelődési Egyesületet a tenni akarás, a közösségépítés és az értékmegőrzés igénye hívta életre 2010-ben. Ha az Isten is úgy akarja, jövőre fennállásuk tizedik esztendejét is megünneplik. Megalakulásuk óta folyamatosan dolgoznak. Mára megannyi sikeres rendezvényt tudhatnak maguk mögött. Az önrészhez kapcsolták hozzá a helyi közösségek által érkező támogatásokat, továbbá a különféle pályázatokból befolyó pénzösszeget. Az egyesület munkájában megmártózók önkéntesen, fizetség nélkül vállalják a feladatokat.

Tevékenységük elképzelhetetlen a községben működő egyesületekkel, intézményekkel, a falvaink boldogulásáért fáradozó egyénekkel való együttműködés nélkül, hiszen közösségről van szó, mely nagyokat mer álmodni. Nonprofit szervezetként tesznek a művelődésért. Elsősorban a Magyar Nemzeti Tanács, illetve Törökkanizsa község támogatásával, pályázatok útján teremtik elő a rendezvények anyagi hátterét.

Törökkanizsán, a legnagyobb településen több művelődési egyesület is létezik: a legnagyobb szervezet, a Tiszagyöngye Művelődési Egyesület — székháza a közelmúltban újult meg —, valamint a Törökkanizsáért Művelődési Egyesület. Oroszlámoson a Dr. Batthyány-Strattmann László Magyar Művelődési Egyesület berkeiben összpontosul az északi végváriak hagyomány- és értékmentő, áldásos tevékenysége.

A térségben tető alá hozott események palettája igencsak színes és sokrétű, a szinte egymás leheletébe kapaszkodó falucskák (művelődési) közössége pedig több nagy horderejű rendezvényt is jegyez. Szent István napján például Törökkanizsán is megünneplik az államalapítást, a Játék a hármashatáron elnevezésű projektum megvalósulását a tartomány támogatta, a kiterjesztett, ugyancsak határokon átnyúló együttműködések keretében pedig a Kapunyitogató elnevezésű rendezvény részesei lehettek Szegeden. Szó esett továbbá az egyesületnek a legutóbbi, sorrendben XLII. Durindón és az LV. Gyöngyösbokrétán való részvételéről is, mely eseménynek 2019 tavaszán ezúttal Törökkanizsa városa volt a házigazdája, a bemutatkozás helyszíne pedig a közelmúltban felújított színházterem színpada volt. Szinte évi rendszerességgel visszatérő nyári programnak számít ezen a tájon is a Tanyaszínház vendégszereplése, valamint úgynevezett hagyományt teremtő szándékkal érkezik vissza időről időre a Magyar Szó napilap élőújsága is. Az összetartás rendkívül jó példája a Majdányról és Rábéról elszármazottak évenkénti találkozója, mely kezdeményezés 2012-ben tette meg első lépéseit beszélgetőtársunk, Eszter koordinálásával. A fizikailag teljesen önálló, jogilag viszont egyesült erővel fellépő falvak helyi közösségének idei ünnepnapjain az anyaországi Nagyrábé nagyközség polgármestere, illetve az ottani választmány küldöttsége is jelen volt.


Martinek Imre felvételei

— A főzőversennyel és vetélkedőkkel is tarkított eseményre településeink lakossága hatalmas lelkesedéssel, illetve várakozással hangolódott. Kiváltképp fiataljaink, akik egyre merészebben maguk is át merik vállalni tőlünk azt a bizonyos rendezői stafétabotot. Büszkék vagyunk rájuk. Nagyszerűen megállják a helyüket, új ötleteikkel gazdagítva minden megmozdulásu(n)kat. Korosztályos szempontból figyelve sajnos Majdány és Rábé lakossága is egyre öregszik, csökken, viszont még mindig szép számban vannak visszatérő fiataljaink is, akikben még él a késztetés a helyi értékek megőrzésére, illetve azok továbbadására. A rendszeres hazalátogatók között nem csupán az idősek képviseltetik magukat, hanem a fiatalabbak is.

Közhely, viszont tény, hogy egy közösség túlélési lehetőségének általános fokmérője a fiatal(abb) nemzedékeknek a közösségi munkára fogható készsége. Rábén és Majdányon (kis)gyermekből nincs sok, viszont akik itt vannak, azok rendre tenmaguk is derekasan megmártóznak a falujukat érintő művelődési programokban. Esetükben az együtt játszás öröme a fizetség. Ami pedig az oktatást illeti… Nos, az iskola padját helyben negyedik osztályos korukig koptathatják, onnan kikerülve pedig a közeli Oroszlámos tanintézménye kínál fel számukra magyar nyelvű továbbtanulási lehetőséget.

— Az elvándorlás itt is érezhető. Azzal a különbséggel, hogy a kisközösségekben mindez — vagyis amikor az eleve kevésből is elveszünk — még inkább szembeötlő jelenség. Fedezetet ad viszont a bizakodásra, hogy a hazahúzó szálaknak még van erejük. Noha továbbtanuló fiataljaink többsége diplomázás után a külföld mellett teszi le voksát, azért ők is haza-hazajönnek még.

A Duna—Körös—Maros—Tisza Eurorégió napja alkalmából egy ideje minden esztendőben két napig átjárhatóvá válik a szerb—román—magyar hármas határ. Az átjáróknak a közeljövőre tervezett állandósított megnyitása, az alrégió fölfejlesztésének egyik feltételeként, ugyancsak napirenden van már egy ideje. Többszörösen is indokoltan, hiszen az itt élők szó szerint alig karnyújtásnyira várakoznak egy csaknem százesztendős álomba szenderült világ ébredésére. Európa küszöbén. A büszke hölgyről e vidéken legutóbb Varga Miklós is énekelt. A Kárpát-medence egyik legparányibb magyarlakta településének szabadtéri színpadán. 2019 júliusában.

— Építkező közösségünk ereje elsősorban az összetartásban van. Megtanultunk harcolni, és örülni mindannak, amit elértünk! Megtanultunk együtt dolgozni, de bizony ahhoz is bátorság kellett, nem is kevés, hogy az alkalmasint fellépő belső gondjainkkal és súrlódásainkkal is meg tudjunk birkózni.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Tenni akarás és közösségépítés
Bánáti Újság
Tenni akarás és közösségépítés
Bánáti Újság
  • Kőművesné Nyáry Márta
  • 2019.11.13.
  • LXXIV. évfolyam 45. szám
Facebook

Támogatóink