Mit mutat a gyakorlat? Általában azt, hogy ez a két dolog egészen jól megfér egymás mellett. Különösen akkor, ha a család olyan nyaralóban van elszállásolva, ahol megvannak a feltételek a tengeri horgászat „gyümölcseinek” feldolgozására is. Szerencsés esetben a tengeri horgászat nagymértékben hozzájárulhat az üdülés költségvetésének csökkentéséhez is. Ezt is tapasztalatból mondom, mert annak idején (igaz, még a régi szép időkben), amikor vállalatomnak volt nyaralója Rovinjban, én is hozzájárultam a tengeri konyha sikerességéhez. Sok halat fogtam: cipliket, szalpákat, bubákat, tűhalat és még angolnát is. Olykor a rovinji Mirna halgyár kifolyójánál egy nagy nemzetközi „horgászkavalkád” gyűlt össze. Nem egyszer alig tudtuk kibogozni összeakadt zsinórjainkat. Volt ott hal bőven, oda mindig érdemes volt kilátogatni, akár éjjel, akár nappal. (Megjegyzem, oda szeretnék eljutni még egyszer!)

No persze, nem csak én gondolkodom így, valamennyi horgász ismerősöm, barátom is hasonlóképpen vélekedik. Ezúttal az ő írásaikból, beszámolóikból ragadok ki egy csokorravalót — természetesen a tengeri horgászat vonatkozásában.

Elsőként nézzük meg neves vajdasági irodalmárunkat, B. Foky Istvánt, aki a maga idejében nem átallotta a tengert is megvallatni horgásztudománya által. Egyik írásából idézünk most:

„Egyik koravén tengeri »sirály« súgta meg még annak idején, hogy a folyó és a tó az nem tenger.”

„Brači tartózkodásunk idején tanultam meg a spliti fiataloktól a nyílpuska használatát, s annak tudományát is, hogy a tengeri polip csápjait miként tehetjük süthető állagúvá kő kövön ütésekkel.”

„Olvasom bosszankodva, hogy »az alföldi ember, aki hosszú bottal jár«, immár megjelent a tengerparton is, s bizony nagy tudományossággal egyengeti kifelé a négy-öt kilós példányokat is. Hogy tévedés ne essék: atyánkfia nem elfogyasztani tessékeli partra az Adria javát, hanem értékesíteni.”

Kisbarátommal, Ervinnel az utóbbi időben időszűke miatt csak e-mailben, beszámolók formájában kommunikálunk — természetesen horgásztémáról. Az utóbbi időben Görögországba jár nyaralni. Két évvel ezelőtt egy olyan helyre ment, ahol az előzetes információk alapján nagy esély volt a sikeres horgászatra. Akkor így számolt be minderről:

„Ahogy már mondtam is, június végén nyaralni voltunk Görögországban, Vourvourouban. Egy kollégám ajánlotta, szem előtt tartva a horgászlehetőségeket. Ez egy kis falu, ahol van egy sekély, homokos öböl. Itt fogtam a legérdekesebb, de egyúttal a legnagyobb halakat is, az úgynevezett tengeri sügéreket (Dicentrachus labrax). A legnagyobb 2,5 kg-os volt, két példány egy kiló körüli, öt hal pedig 300-400 g-os. Ezeket mind wobblerekre fogtam. A halakat sajnos nem volt alkalmam elkészíteni, valamennyit visszaengedtem a tengerbe.”

A legújabb tapasztalatokat Markov Bojan szabadkai versenyző osztotta meg velünk. Ő nem gondolt az Adriától távolabbra menni, ezért a montenegrói partok mellett maradt. Igaz, már ez is külföldnek számít. Nem vaktában választott helyet, jó információi voltak arról, hogy hová kell mennie, és a szállásáról is már korábban gondoskodott. Ezen a helyen a meredek sziklák közé egy kis öböl van beékelődve, ahol még egy kis folyó is találkozik a tengerrel. Kétoldalt megmászható sziklák ülnek, és a víz is hirtelen mélyül. Ideális horgászhely.

„Minden jó lett volna, mert sok halat fogtunk, csak az a fránya tengeri sárkányhal ne köpött volna bele a levesbe. Ez a háromnapos, igencsak fájdalmas kényszerpihenő nem volt betervezve” — írta Bojan.

Hát igen, kicsi a bors, de erős. Így van ez a tengeri mérges pókhallal is (a helybelieknek csak pauk). Ha nem vesszük észre idejében, kivel is van dolgunk, vagy ha nem ismerjük ezt a fajtát, pokoli fájdalmakat élhetünk át.

A magam tengerparti élményeiről tudnék a legrészletesebben beszámolni, de ezt egy következő írás témájának szánom. A tengerrel kapcsolatos tapasztalataimat most csak nagy vonalakban ecsetelném.

A vállalatomnak a háború előtt Rovinjban egy tízapartmanos nyaralója volt, melyben otthonosan éreztük magunkat. Szakszervezetünk arról is gondoskodott, hogy a költségvetést ne érje nagyobb megterhelés, ezért a nyaralás díját részletekben is törleszthettük. Folytathatnám a kesergést tovább is, de...

Egy ilyen kéthetes nyaralás alkalmával számtalan szép halat fogtam, és szinte nem múlt el nap halpucolás nélkül. Teljes mértékben el tudtam látni a konyhát, és még haza is jutott vagy tízkilónyi tengeri hal. A színültig megtöltött két hűtőtáska még sokáig emlékeztetett bennünket a tengeri élményekre — itthon is.

(Folytatjuk)