Templombúcsút ünnepelt Felsőhegy
Fehér Márta
2022.05.12.
LXXVII. évf. 19. szám
Templombúcsút ünnepelt Felsőhegy

Az esemény örömére megtelt a Szent József tiszteletére felszentelt templom, s azok is hazalátogattak, akik már régóta nem élnek a Zenta községi faluban. A szentmisét a Szabadkán szolgálatot teljesítő Pastyik Róbert atya mutatta be, bátorítva szavaival a híveket.

Május 1-je Szent József, a munkás liturgikus emléknapja a katolikus egyházban, a hónap első vasárnapján a szintén Jézus nevelőapjának, Szűz Mária jegyesének nevét viselő, Magyarkanizsa községi tóthfalui templom tartja búcsúját, a rá következőn pedig a közeli Felsőhegy.

József foglalkozását tekintve egyszerű munkás, ács volt, ezért tekintünk rá úgy, mint a munkások védőszentjére — emellett a keresztény házasságok és családok patrónusa is. Ő annak a bizonyítéka, hogy nincs szükség rendkívüli dolgokra ahhoz, hogy az emberek Krisztus jó és hiteles követői legyenek, csak általános, emberi, egyszerű, de igaz és hiteles erények szükségesek — így fogalmazta meg személyének jelentőségét VI. Pál pápa az 1969. március 19-én kiadott Párbeszédében. Pastyik Róbert atya is e gondolat köré építette beszédét.

— Bármi is legyen az ember feladata, a főzéstől a tudományos kutatásig, lehet azt Jézussal és Jézus nélkül tenni. Segítsen nekünk ebben Szent József, hogy bármilyen hivatást kaptunk is, végig tudjuk szolgálni az életünket az Úr Krisztus szeretetében.


Varga József diakónus

Varga József diakónussal beszélgetve az ünnepi mise után megtudhattam, hogy Felsőhegyen szinte mindenki katolikus, viszont nagyon megcsappant a falu lakossága, alig 1000-en maradtak, pedig egykor 2800 tagot számlált a közösség. Örömmel idézte fel, hogy ezúttal alkalma nyílt esküvőt kihirdetni, s elmondta, tavaly 10 esküvőt tartottak a faluban — bár az ifjú párok közül sokan nem élnek életvitelszerűen a településen. Hozzátette, 100 hittanossal büszkélkedhetnek, ami jelen korunkban jó adatnak számít, bár 1999-ben, amikor ő a faluba érkezett, az iskola egy-egy osztályába még 30-an jártak, most viszont jó, ha a felsősök létszáma tagozatonként eléri a 10-et, egyúttal reménykeltő, hogy az elsősök, a másodikosok és a harmadikosok száma korosztályonként egyformán 16, és a „végzős” ovisok száma is hasonlóképpen alakul. Tavaly tizenvalahány keresztelőt tartottak, és harminc-egynéhány temetést, ez az arány évek óta változatlan — teszi hozzá.

A felsőhegyi templomot 1892-ben szentelték fel. Előtte a mostani templomudvari kereszt helyén egy kápolna állt, melyet szőlőtermő vidékként Szent Orbán oltalmába helyeztek — viszont éppen Orbán-napkor hatalmas jégeső pusztított a faluban, a helyiek pedig emiatt megharagudtak rá, s miután megépítették a templomot, a kápolnát elbontották. A templom védőszentje pedig nem Orbán lett, hanem Szent József.

— A mi templomunk régen nem Szent József, a munkás, hanem Szent József, az oltalmazó tiszteletét hirdette, és erről tanúskodik az oltárkép is, mely Than Mór híres festőnk alkotása — magyarázta. — Az épületet 1958 tájékán újították fel, most már eléggé megviselt állapotban van, felújítási munkálatokra azonban egyelőre nem volt lehetőség, hiszen mint az köztudomású, Zentán nemrégiben újították fel a Kis Szent Teréz-templomot, most pedig a Jézus szíve templomot, és a tornyosi templom munkálatai is folyamatban vannak, Bogarason pedig új templomot építettünk — így mi még várjuk a sorunkat. A tervek szerint először a külső javítási munkálatokat végeztetjük majd el. A tető szerencsére nem ázik be, a két évtizeddel ezelőtti viharkárok után az érintett részt megcsinálták, majd a tornyot is átfestették. Időszerű lenne a belső festés is, hiszen az 1930-as években meszeltek bent legutóbb.

A templombúcsúk jelentőségéről is beszélgettünk. Bár az ünnepi szentmisén szép számmal megjelentek a hívek, a diakónus úgy fogalmazott, jó lenne, ha újra át tudná élni és érezni mindenki, mit jelent a védőszent oltalma, a templomkereszt alatt kialakult közösség, az összetartozás és odatartozás.

— Milyen jó lenne, ha a mai rohanó világunkban is meg tudnának állni az emberek, legalább egy szóra, annyit kérve a mindennapokban, hogy Istenem, legyél velem! — mennyire megváltoznának a napjaik, az egész életük, ha azt Istenre bíznák! Imádkozunk azért, hogy ez így legyen!

Boros Gyevi Ferenccel és Kikirics Győzővel a templom előtt találkoztam. A két idős ember — egyikük nyolcvan múlt, másikuk hetvenöt — egymással beszélgetett a búcsú vásári forgatagában. Kérésemre elmondták, bár nem laknak Felsőhegyen, a templombúcsú ünnepét soha nem hagynák ki.

— Én szállási vagyok, Felsőhegyen jártam iskolába, akkoriban gyakrabban látogattam a templomot, még ministráltam is — idézi fel a régi időket Ferenc. — Öregkoromra is csak a téli időszakban maradok el a misékről, mert már érzékeny vagyok a hidegre, de a jó idő beköszöntével rendszeresen járok templomba. A templombúcsú a falunak is ünnepe, az érzés, hogy együtt vagyunk, felbecsülhetetlen. A misén feltöltődik a lelkünk, érezzük, hogy egy akaraton vagyunk. Utána pedig azokkal is találkozhatunk, akikkel egyébként egész évben nem.

— Én Oromparton születtem, ide jártam hittanra — veszi át a szót Győző. — 5 kilométerre van innen a tanya, gyalog is bejártam, míg fiatal voltam, ha úgy adódott. Mindegyik plébánosunkat nagyon szerettem, tiszteltem, jó volt hallgatni a prédikációikat. Most Zentán lakom, és bár beteg a feleségem, kijöttem a búcsúba, ő meg is kérdezte: Te kimész egyedül is? — Hát mit csináljak, búcsú van — feleltem. Látja, itt vagyok!

— Ez a kötődés, amelyről beszéltem — jegyzi meg Ferenc.

— Sajnálom, hogy manapság ilyen kevesen vagyunk a búcsúban — szól megint Győző. — De hát a kemény mag, mely gyerekkorában is járt templomba, most is itt van!

A búcsú vásári forgatagában pedig örömmel nyugtáztam, hogy azért fiatalok, kisgyermekes családok, kis- és nagykamaszok is vannak még szép számmal a faluban — bár ahogyan itt-ott a beszélgetésekből kihallottam, valóban sokan csak látogatóba érkeztek az itthon maradt rokonokhoz, hiszen a templombúcsú hagyományosan a nagy családi találkozások, közös ebédek, együtt töltött délutánok ideje is.

Fényképezte: Fehér Márta

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Képmás rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..